Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.

Ülésnapok - 1872-97

97. országos ülés február 24. 1873. 47 nagyobb elismeréssel szólhatok a pénzügyi bizottság irányelveiről és nézeteiről; de én mégis szintén takarékossági szempontból, hanem abból más következtetést vonva ki, mint a pénzügyi bizottság: az előirányzott összeget megszavazom. Tudjuk, hogy a kormány már két év óta nagy költséggel és fáradsággal az ország hegyes vidékeinek érdekében, egy tisztán ezen czélra alkalmas ménes-törzsöt szervezvén, azt Mezőhegyesen helyezte <el; tudjuk, hogy a mezőhegyesi levegő és klimaticus viszonyok egészen mások, mint az ország erdélyi hegyes vidékein, és igy ezen két év előtt beszerzett ménest, ha még két évig ott hagyjuk, a mint ott is kell hagynunk, mert egy év szükséges, hogy a kért fedezettel a fogarasi uradalom a ménes befogadására átidomittassék, a szükséges építkezések megtörténjenek: félős és valószínű, hogy ezen két év múlva a ménes elveszti fajeredetiségét, félős, tisztelt ház, hogy azon befektetetések, azon nevezetes áldozatok elvesznek, és tönkre teszik a tőkét, melyet a tisztelt ház már megszavazott a törzs beszerzésének czéljából; azért takarékossági szempontból, amint már jeleztem, nem tekintem czélszerü gazdálkodásnak, a pénzügyi bizottságnak -ezen tárgybani nézetét. De eltérőleg ettől, én meg vagyok győződve, hogy Erdély különben is igényelned, hogy az ő nemzetgazdászati érdekében és lóuemesitése tekintetében is hozzunk egy kis szükséges áldozatot; meg vagyok győződve, nem ugyan tapasztalatból, de szakértők véleménye alapján, kik ,az erdélyi viszonyokat ismerik, hogy különösen akkor, midőn az absolut kormány gondoskodott Magyarországnak nemzetgazdasági emelkedéséről, Erdély még inkább el volt hanyagolva, mint mi; nem akartak sokat vesződni, aggódni azon dologgal, hanem a radauczi közellévő ménesből alkalmazták a népies lótenyésztés emelésére, a radauczi finom és hosszú lábú apalovakat. Hogy ez teljesen eltévesztett rendszer és kezelés volt, szüségtelen kiemelnem. Azért, az elmondottak alapján, kérem és indítványozom, nemzetgazdasági és takarékossági szempontból, méltóztassék a pénzügyi bizottság által törlött •60.000 forintot, a czél fontosságát tekintve, már ezen •évben a kormány rendelkezése alá juttatni, megszavazni, és igy a kormány által indítványozott haladásnak a szükséges eszközöket megadni. Széll Kálmán előadó : Azon íölszólalások ellenében, melyek a pénzügyi bizottság javaslata helyett a ministeri eredeti előirányzatot kívánják elfogadtatni: kötelességemnek tartom, a pénzügyi bizottság részéről fölszólalni. A mint a jelentés, melyet a pénzügyi bizottság előterjesztett, maga is elismeri, kétségtelenül igen nagy fontossággal bir, hogy az ország azon részeiből oly okszerűen, a mint a ministerium azt tervezi, történjenek lépések a lónemesités és lótenyésztés előmozdítása körül, hogy ott a mezőhegyesi ménesnek egy bizonyos speciális faja átültettessék, mely azon vidék klimaticus viszonyai közt a czélnak igen czélszerüen meg fog feleim. A bizottság ezt, és azon nagy nemzetgazdászati súlyt, melylyel azon vidék lótenyésztése emelésének tekintete bir, készséggel elismerte; de, tisztelt ház! azt hiszem, a kiadások ezen nemében is nekünk mértéket kell tartanunk. Az idén, a midőn az egyensúlynak helyreállítása oly nagy áldozatokat fog igényelni az országtól, azt hiszem, nemcsak a fedezet előteremtésében kell keresni az egyensúly helyreálitását, hanem a kiadás megszorításában is. Én, tisztelt ház, azt hiszem, hogy theoreticus kijelentésével annak, hogy mi gazdálkodni akarunk, hogy nem akarunk egyszerre mindent teremteni, nem akarunk egyszerre minden irányban előre menni: nem fogjuk egyszerre az egyensúlyt helyreállítani; azt hiszem, nekünk a gyakorlati téren is gazdálkodni kell akkor, midőn, bár lemondás s leküzdésbe kerül bizonyos összeg megtakarítása, meg kell azt tenni, mert ha nem teszszük, ha a takarékosságot csak szóval hangoztatjuk, de tettleg nem érvényesítjük: akkor az egyensúly helyreállításához nem fogunk közeledni soha. —• Nem oly nagy baj, ha egy-két évig elmarad a ménes fölállítása. Elvileg a pénzügyi bizottság nem hozza tagadásba, a menynyiben a fogarasi uradalom kezelését a pénzügyministertől a kereskedelmi ministernek kívánja átadatni, hogy ott lassanként megtörténhessenek az előkészületek, hogy a ménes oda áthelyeztessék. De midőn a lótenyésztés, és igen helyesen, mert nagy eredménynyel történt, sok áldozatba került, jelenleg is azt hiszem, épen a jelen esztendő nem alkalmas arra, hogy azt mi extensive is terjeszszük: halaszszuk azt a jövő évre; hiszen elvileg nem tagadjuk annak szükségét, fontosságát, sőt magunk is mintegy sanctionáltuk ezen elvet, amennyiben ezen ménesnek a kereskedelmi ministerium kezelése alá való áthelyezését ajánlottuk; azonban miután amúgy sem érnők be ezen befektetéssel, a mennyiben nemcsak 60.000 forintra, de sokkal többre fog terjedni, várjuk meg a következő év kedvezőbb pénzügyi helyzetét és inkább akkor érvényesítsük ezen elvet. Radó Kálmán tisztelt barátomnak legyen szabad csak egyet megjegyeznem; ő azt mondja, hogy ezen összeget takarékosságból kívánja megszavaztatni, mert különben ott az eddigi befektetés kárba mennek. De hiszen ott még egyátalán semmiféle befektetés nem történtek, és ezen 60.000 forint az első összeg, melyet meg akarnak szavazni; hogy ha ezen összeg megtagadtatik, semmi sem fog kárba menni. Az a ménes, melyet át akarnak helyexni Fogarasra, meg fog maradni Mezőhegyesen, és ott folytatni fogják a gazdálkodást, már szem előtt