Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.

Ülésnapok - 1872-108

386 108. országos ülés márczius 8. 1873. gek nem képesek kellő fölvilágositásokat adni, vajon mi lehet ennek oka ? Bizonyára nem a szakavatottság ; mert mai napság már egy közönséges baka is belátja annak szükségét, sőt talán indokolni is tudná, hogy mily nélkülözhetlenek a kórházak. Már, tisztelt ház, ha mi arra sem gondolunk, hogy ugyahogy kellő ápolásban részesittessenek a honvédek : akkor ns várjuk azt, hogy azok lelkesüljenek a haza közügyeiért és magokat föláldozzák. Én, tisztelt ház, nem akarok ennek tüzetesebb tárgyalásába bocsátkozni; csak egy pár megjegyzést akarok még tenni az igen tisztelt minister urnák a tárgyalás elején tett azon kijelentésére, hogy a honvédség a kellő orvosi szerekkel tökéletesen el van látva. Én, tisztelt ház, 'némileg igyekeztem utánna járni, hogy miben áll ezen dolog. Volt alkalmam ugyanis ily fölszerelvényeket láthatni, részint pedig a hivatalos lajstromot, mely az egész honvédségre kiterjed. Én ebből azon meggyőződésre jutottam, hogy midőn a minister urnák az illetők azt mondták, hogy orvosi tekintetben a fölszerelés tökéletes, akkor a minister urat, ki nem lévén orvos, nem is birhat kellő szakavatottsággal, egyenesen félrevezették, szakavatottság hiányából, vagy más ok miatt-e; — nem tudom. Én például megnéztem egy dandárnál levő fölszerelést. Van ott, igaz, két nagy bőrönd, vannak azokban különféle dolgok, de ami benne van, azokból igen kevés az, amit az orvos szükségei ; és daczára ennek, a két bőrönd meglehetősen meg van tömve, meg lehet talán azért, hogy legyen mit czipelniök a szegény honvédeknek. Van a többi közt a bőröndök egyikében 12 üveg gyógyszer. E 12 közöl 8-at minden habozás nélkül nemcsak lehetne, de ki is kellene dobni, és csak 4 van olyan, a melyik szükséges. Továbbá a minister urnák fönebbi kijelentésére még csak azt akarom megjegyezni, hogy az oly dolgok , melyek béke idején szükségesek a honvédség egészségügyi fölszerelésénél: nagyrészben nemcsak mind hiányoznak, de ami van is, annak is nagyobb része csak háború idején szükséges. így például bevásároltak roppant áron sebesült hordókocsikat. Már, tisztelt ház, ezen sebesült-vivő kocsik vásárlása, hogy mibe kerültek, most nem akarom vitatni ; csak azt mondom, hogy azok tulaj donkép nem sebesült-vivőkocsiknak tekinthetők, hanem kinzókocsiknak. Ezen kocsiknak van egyébiránt egy kis historiájok; (Halljuk!) a közös hadseregnél voltak azok előbb alkalmazva, hanem onnan már nem a sebesültek iránti részvét miatt, hanem azon oknál fogva, mert Európa és a külföld gunykaczaját vonták magok után, kénytelenek voltak ezen sebesültvivő kocsikat tovább adni, és eladni holmi vállalkozónak, és a honvédelmi egészségügyi osztály főnöke elég nagylelkű volt ezen kocsik megvételét a honvédelmi ministernek ajánlani. Már, tisztelt ház, ha legalább ezen kocsik használhatók volnának: akkor még megbocsáthatnám, hogy az oly dolgok, melyek elkerülhetlenek, nem vásároltattak be, és méreg drágán olyanokkal szereltetett föl a honvédelmi egészségi ügy, a mire nincs szükség; de mikor ezen kocsik, egészen méltán, a közös hadseregből kidobattak, hogy akkor vegyük meg azokat drága pénzen : már ezt, megvallom, nem értem. Különben, mint mondom, nincs szándékom részletekbe bocsátkozni, csak ezen czimre vonatkozólag vagyok bátor a tisztelt minister úrhoz azon kérdést intézni, hogy mi történik már most az erdélyi honvédséggel, ha ezen czim alatti előirányzat a pénzügyi bizottság javaslata szerint kitörültetik ? Mert Pesten még a honvédeket ugyahogy a kórházakban ellehet helyezni; hanem a vidéken tulaj donképeni kórházakról nem is lehet szólani. Vidéken sehol sincs sem kórház, sem más ápolda, s a honvédségnek legnagyobb része épen a vidéken betegszik meg és igy ott egyedül &,z Isten gondviselésére van bizva. Én, mondom, fölvilágosítást óhajtanék a tisztelt minister úrtól, hogy mi történik már most az egészségügyre nézve az erdélyi honvédségnél. Szende Béla honvédelmi minister : Tisztelt ház ! A pénzügyi bizottság jelentésének 4-ik cziménél vagyunk, és az egészen más tárgyat tartalmaz, mint melyet az előttem szólott tisztelt képviselő ur fölhozott. Itt az erdétyí katonai kórházak bérletérői van szó és nem a honvédség egészségügyéről. A honvédség betegápolási költségein íul vagyunk ; egyébiránt lesz szerencsém arra is felelni, de mindenek előtt méltóztassanak megengedni, hogy magánál a rovatnál maradjak. E czim,mint mondám, a katonai korházak bérleteiről szól,itt kéretett 38.000 frt; a pénzügyi bizottság azt mondja, hogy előterjesztéseket nem kapott, midőn ezen kérdést tárgyalta, holott az 1873-iki indokolásban hivatkozás van az 1872-ik évi indokolásra, amely egészen hosszasan fejtegeti ezen költségek természetét. Ezen költségek természete a következő : ezen 38.000 forint fix tétel, és nem is a honvédség, hanem a közös hadsereg kórházaira vonatkozik. A kórházak fölvétettek ezelőtt néhány évvel az előbbi kormány, az előbbi rendszer alatt, fölvétettek a közös hadügyér által; de mert a közös hadügyér csak a meghatározott dijat fizeti, a többletet pedig nem: igen természetes, hogy ezen többietet valakinek fizetnie kell. A kórházak költsége pedig nem lehet községi teher, mint például a beszállásolás. Fizettettek pedig ezen költségek akkor az úgynevezett Landesfond-ból. A ministerium fölállítása után ezen Landesrefond megszűnt: de a költség nem szűnt meg „ valakinek tehát viselnie kell, és pedig kell azon szerződések folytán, melyek .