Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.

Ülésnapok - 1872-96

34 96. országos ülés február 22. 1873. váncsisság számára, de a kiviteli kereskedelem előmozdítására soha legkisebb hatással sem volt s nem is lesz. Nem értbetek tehát egyet a kereskedelmi minister indokolásának azon részével, melyben a bécsi világkiállításnak a kereskedelem fejlődésére való nagy horderejéről szól. Ellenben elismerem, hogy az ipar és kézmű fejlődésére, azaz iparosaink és kézműveseink müvelésére igenis tanulságos és hasznos lehet, de csak ugy, hogyha a különböző iparágak és kézmüvek képviselői lehető legnagyobb számban, hazánk minden vidékeiről személyesen jelenhetnek meg a kiállítás színhelyén. — Ugyanis az ipar és kézmű-ismeretek elemi terjesztésének hazánkbani átalános elhanyagolása folytán az iparos és kézműves növendékek az ipar- és kézműniester derékségére és azon képességére vannak utalva, melynélfogva tanítványával az ipart vagy mesterséget nemcsak megkedveltetni, hanem a kellő oktatást szakszerűen is eszközölni képes. At. ház tehát legüdyösebb dolgot cselekszik akkor, ha az iparüzők és kézművesek oktatási buzgóságának ébresztésére és szakszerű előmeneti vágyuk buzdítására, azokat minél nagyobb számban küldi föl Bécsbe a kiállítás tanulmányozására. E szempontból tekintve a pénzügyi bizottság által javasolt 300.000 frtot, azt magam is megszavazom; de nem azon fölosztás szerint, melyet a kereskedelmi minister javasol. (Helyeslés bal felől) E tekintetben külön indítványt nyújtok be; mielőtt azonban azt fölolvasnám, arra figyelmeztetem a t. házat, hogy a szállítási és díszítési előirányzott költségekből semmit sem vonván le, egyedül a személyes járandóságokra, hivatalnokok napdijára és nyomtatványokra előirányzott 185.500 frtot, 80.000 frtra leszáílitandónak vélem azon meggyőződésem folytán, hogy a kiállítók magok kevesebb ministeri hivatalnokok vezetése alatt a kicsomagolást, fölállítást, rendezést, sokkal jobban kezelhetik; áíaiáuosan a megszavazandó pénzek inkább az iparosok és kiállítókra, mint a hivatalnokok napidijaira fordítandó és így legalább arra kell törekednünk, hogy ha majd eljön az idő, mely a világkiállítás eredményei iránt a t. ház által táplált remény ekbeni teljes csalódást magávalhozzandja: legalább azon megnyugtatást találhassa, hogy az iparosok és kézművesek müvelésére fordított összeg nem elvesztegetett pénz volt. Mindezen okokból egy módosítást bátorkodom előterjeszteni. (Olvassa.) Módositvány a kereskedelmi ministerium rendkívüli költségvetésének első czime alatt a bécsi világkiállítás költségeire előirányzott 400.000 frt tárgyában. Tekintve, hogy az eddigi világkiállítások más nemzetek által egyes iparágakban tett haladások eloiüntetésére, főleg pedig az ipari szakképzettség terjesztésére szolgáltak; tekintve, hogy a kereskedelmi minister által a központi vezetésre, szerelésre és nyomtatványokra előirányzott költségek a kiadásra szánt összeg felénél többet vesznek igénybe, míg ellenben az iparosok és kézművesek kiküldetésére fölötte csekély öszszeg irányoztatott elő: alulírott indítványozza, hogy a pénzügyi bizottság által ajánlott 300.000 forintnyi összeg a következő költségekre fordíttassák: „ Iparosok és kézművesek szakértő és szegény képviselőinek kiküldésére a kiállítás tanulmányozása czéljából 50.000 forint; a fölállítandó mű- és iparmuzeumbeli tárgyak beszerzésére, azon kikötés mellett, hogy Budapest városa ezen tárgyak kiállítására a kellő helyiséget a kereskedelmi minister rendelkezése alá bocsáthatja. 50.000 forint; a magyar osztály berendezésére és diszitésére 75.000 forint; a kiállítási tárgyak szállítására 15.000 forint; asztalok, állványok, szekrények és helyi dijak fizetésére 30.000 forint; központi vezetésre Pesten és Bécsben, valamint a kezelésre, biztosításra és nyomtatványokra 80.000 frt. Madarász József: Fölötte sajnálom, hogy a mai ülés kezdetén nem volt szerencsém a kereskedelmi minister úrhoz, mert a mai ülés kezdetén, vonatkozással tisztelt minister ur tegnapi nyilatkozatára, hogy a bécsi világkiállításon leginkább az ország kincseit, művészeti és tudományos előrehaladását kell bemutatnunk: azon kérdést intéztem a ministerhez, hajlandó-e azon kiállítási költségeket, melyek itt csak átalánosságban vannak érintve, s a melyekről Zsedényi képviselő ur is szólott, tudniillik Pesten a kiállítási iroda személyzetére 151.000 forint, iroda és egyéb költségekre 5.000 forint, nyomtatványokra 20.000 forint, továbbá Bécsben személyzet fizetésére nézve 25.000 forint, irodára ismét 25.000 forint, irodai költségekre 5.000 forint, s még ezenkívül nyomtatványokra 32—40.000 forint — részletezni? mert azt állítom, hogy mindazt, ami az ország kincseinek előállítására, művészetének, tudományának ottani bemutatására szükségeltetik , mind kötelességünk megajánlani. Én azonban, mert meg vagyok győződve, hogy a személyzetnek egy része hivatalnokokból fog állani, a kik az utazási költség megtérítése mellett amúgy is kötelesek az állani irányában is szolgálatra, a magánosok pedig, akik szinte hozzájárulnak, hazafiúi kötelességüknek fogják szintén tartani, hasonlóképen az utazási költségek megtérítése mellett, a hazának szolgálni: így magam is azon véleményben voltam, hogy azon tisztán személyi járandóságok és irodai költségekre felvett száztízezer forint igen nagy részben a haza kincseinek, s tudományos, valamint művészeti előrehaladásának megismertetésétől vonatik el, ami egyrészben talán az egyik jó barátnak, vagy ministeri hivatalnoknak, ismerősnek kívántatik dijul odaadatni; miután azonban ma már rákerült a sor e tárgyra, interpella-