Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.

Ülésnapok - 1872-108

370 108. országos ülés márc.zius 8. 1873. Elall\ Derültség), bocsánatot kérek, én részemről nem szeretnék azok közzé tartozni, kik valakiben nagyon hamar látnak királyi ügyészt. Mindamellett kötelességem megjegyezni azt, — ismétlem, a tárgy érdeméhez nem szólok, — hogy én nem látom azt helyén levőnek, hogy mi valamely mentelmi kérdéshez hozzá szólván, talán oly térre is kiterjesztjük a vitát, a mely tér már nem a képviselőház, nem törvényhozási, hanem a mely az illető fölebbviteli bíróság kizárólagos jogköre. Különösen Simonyi igen tisztelt képviselő ur fejtegette és az indokoknak lehető fölsorolásával fejtegethette, hogy Krauss központi szolgabíró jelentése jogtalan. En, tisztelt ház, ahhoz nem szólok, hogy jogtalan-e; én elfogadom, hogy jogtalan; de a törvényszék előtt a följelentés ott volt, és történt-e annak eszközlése akár jogosan, akár jogtalanul; a törvényszék, mihelyt oly tényt látott maga előtt, a mely birói meggyőződés szerint bűnvádi eljárást von maga után: többé annak vizsgálatába nem bocsátkozhatott, hogy a följelentés érdekelt vagy érdektelen féltől származott-e vagy nem? különösen akkor nem bocsátkozhatott, mikor a jelentésért egy törvényes formák között hatóságilag kinevezett, illetőleg megválasztott tisztviselő tette meg. (F'ólkiáltásók bal felől: Eláll! Mozgás.) Ami Simonyi Lajos képviselő urnák azon állítását illeti,. hogy a királyi főügyész nem fogta föl helyesen föladatát, hogy a törvényszék jogos alappal nem bír, és hogy nem volt joga e kérdésben határozni: bocsánatot kérek, ezek mind oly kérdések, melyeket Szluha Benedek tisztelt képviselő ur maga is fölvetett azon felebbezési kérvényében, melyet a szegzárdi királyi törvényszékhez beadott, mind olyanok, melyekben a biró a maga meggyőződését egyes concret esetekben kifejtheti, s meglehet, helytelenül fejti ki; de mely kérdésekben a felebbviteli bíróság a törvényben előirt rendes szabályos utón van hivatva, határozni. Abban, hogy Szluha Benedek képviselő ur a megindított vizsgálat befejezhetése végett kiadassék-e vagy nem ? én, mondom, tovább mint mennyire a bizottság jelentése terjed, nem akarok terjeszkedni; de másrészt azt hiszem, hogy ezen kérdésekre való kiterjeszkedés, melyeket Simonyi Lajos képviselő ur érintett: a birói hatáskörnek egy bizonyos tekintetben és esetenként a törvényhozás fóruma elé való hozása lenne. Széll Kálmán jegyző : (Hecs Kár oly \ Eláll \) Elnök: Tisztelt ház! A mentelmi bizottság javaslata következőleg szói: a szegzárdi kir. törvényszéknek mint fenyítő bíróságnak engedtessék meg, hogy azon bűnvádi eljárás, mely Szluha Benedek képviselő ellen az ellene emelt vádak következtében, megindittatott, s mely a nevezett törvényszéknek az illető szám alatt kelt kérvényével a tisztelt háznak bejelentetett, folytattathassék és végre befejeztethessék. Ennek ellenében áll Simonyi Lajos báró kérelme, mely a kérelmet teljesithetlennek mondja s annálfogva a kérvényt levéltárba tétetni indítványozza. * Felhívom azon képviselőket, kik a mentelmi bizottság javaslatát elfogadják, méltóztassanak fölállani. (Megtörténik.) A többség nem fogadja el. E szerint a kérelem teljesithetlen lévén, a kérvény levéltárba fog tétetni. {Élénk helyeslés bal felől.) Következik a napirend harmadik tárgya, vagyis »a honvédelmi költségvetés tárgyalásának folytatása. Tisztelt ház! Méltóztatnak emlékezni, hogy a tegnapi napon a ház már nem lévén határozatképes, azon kérdés, vajon a lovasság szaporittassék-e ? függőben maradt. Kiván-e ma valaki ezen tárgyhoz szólani? Tisza László : Tisztelt ház! E tárgyhoz szólani kötelességemnek tartottam, a mmap az általános vitánál fejteni ki nézetemet; tudni akarván, mi nézetben van ezen ügyről maga a honvédelmi minister, mert ha, mint bátor voltam magamat kifejezni, honvédebb tudok lenni a honvédelmi minister urnái, de ministerebb nem lehetek. Tehát ha ő maga nem kívánja szaporítani, azon esetben kénytelen lennék magam is elállani ezen nézettől. (FölMáltások bal felől: Halljuk a honvédelmi min/istertl) Kerkápolyi Károly pénzügyminister % Engedje meg a tisztelt ház, hogy daczára azon fölhívásnak, a melyet az előttem szólott képviselő ur tisztelt collegámhoz, a honvédelmi minister úrhoz intézett, a válasznak egyelőre való megadását én vegyem magamra, (Halljuk!) Hogy a kormány a honvédelmi intézmény fejlesztését nemcsak szükségesnek és helyesnek, hanem időszerűnek is tartotta; hogy ezen fejlesztés sorrendén a lovasság szaporításának idejét épen bekövetkezettnek vélte: arról bizonyságot tett az által, hogy az eme szaporítás által igényelt költségtöbbletet az általa beterjesztett előirányzatba fölvette; fölvette daczára azon nehézségeknek, a melyeket pénzügyeinkre való tekintettel már akkor nem látnia lehetetlen volt. Ha mégis a pénzügyi bizottság által javaslatba hozott törlésbe az akkori honvédelmi minister, a kormánynyal egyetértőleg. belenyugodott: az annak meggondolásából történt, hogy a pénzügyi nehézségek időközben még fokozódtak. A vártnál is roszabb termés, a szokottnál is nagyobb mérvben beállott pénzügyi krisis oda hatottak, hogy bármi alacsonyak voltak is várakozásaink, azoknak még mindig jóval mögötte maradt az eredmény. Ez oka annak, tisztelt ház, hogy a magunk által is helyesnek és szükségesnek, a magunk által is a sorrenden levőnek tekintett szaporítás költségeinek törlésébe a pénzügyi bizottsággal szemben beleegyezni kötelességünknek tartottuk. De nem ahhoz adtuk beleegyezésünket, hogy ezen szaporítás elej-