Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.

Ülésnapok - 1872-96

24 96. országos ülés február 22. 1873. Elnök: Méltóztatnak tehát ezen czhn alatt 28.300 forintot megszavazni? (Megszavazzukl) Megszavaztatott. Mihályi Péter jegyző: Statistikai hivatalra 5 6.8 7 0 forint. Széll Kálmán előadó : Itt hasonlókép ugyanazon összeg lett előirányozva, mely az 1872. költségvetésben e czim alatt lett engedélyezve. A minister jelentése szerint e hivatal, ragaszkodva azon régebben megállapitott tervéhez, hogy évről-évre nagyobb országos fölvételt inditand meg, ez évben az ipar-statistikát vette munka alá, és munkájának eredményét rendes közleményeiben tudatja a közönséggel. A bizottságnak az előirányzott összeg és annak egyes tételei ellen kifogása nincs, és a kért 56.870 forint megszavazását ajánlja. Elnök s Méltóztatnak elfogadni az előirányzott 56.870 forintot? (Elfogadjuk]) Elfogadtatott. Mihályi Péter jegyző s Postajövedék 5,191.100 forint. Széll Kálmán előatló (olvassa): Ezen czim alatt szükséglet gyanánt 1873-ra előirányoztatik 5,191.100 forint; fedezet gyanánt 5,286.000 forint. E szerint 94.900 forint tiszta jövedelem mutatkoznék. 1872-ben a kiadások csak 4,696.000 forintot tettek; a bevételek 4,750.000 forinttal vétettek föl; e szerint csak 54.000 forint tiszta jövedelem helyeztetett kilátásba. Hogy ezen előirányzatok nem valami vérmesek, hanem ellenkezőleg némi óvatossággal készülnek, arról az 1871-iki zárszámadások tanúságot adnak. 187 l-re ugyanis 4,327.920 forint kiadás, 4,337.600 forint bevétel, s e szerint 9.780 forintnyi hiány helyeztetett kilátásba a költségvetési törvényben. A tényleges eredmény a következő volt: 4.561.144 forint kiadás, 4,761.073 forint bevétel, s e szerint 199.929 forint fölösleg a fönt jelzett hiány helyett. Az 1872-ki eredmény nem lesz ugyan hasonló arányban kedvezőbb az 1872-ki előirányzatnál, de a mennyiben a minister már jelenleg előreláthatólag nyilatkozhatott, az előirányzatot minden esetre fölül fogja múlni. Már ezen tények maguk bebizonyítanák a postaforgalom örvendetes növekedését, ha ez a ministeri előterjesztésben kimerítően és tüzetesen nem történnék. Mind a levélpostai, mind a kocsipostai küldeményeknél, a hírlapoknál, a be- és kifizetett utánvételeknél és a postai utalványoknál nagy és folytonos emelkedést tapasztalunk, ugy hogy azon remény táplálható, hogy a postajövedék bevételei nemcsak mint eddigelé, a kiadásokat fogják fedezni, hanem alkalmat fognak nyújtani egyszersmind az ezen intézmény folytonos fejlesztésére szükségelt ujabb meg ujabb kiadások eszközölhetésére, ugy mint a terjedelmesebb beruházásokra és építkezésekre megszavazott nagyobb rendkívüli kiadások kamatoztathatására és törleszthetésére. Ezen czél azonban csak akkor érhető el, ha tényleg megszavaztatík minden a törvényhozás által, a mi az üzlet fokozatos emelésére szükséges; és ha folytonosan gondoskodunk arról, hogy kellőleg alkalmatos, mivelt és gyakorolt tisztviselőkkel és közegekkel kellő számban rendelkezhessünk. Ez utóbbi tekintetben még miveltebb és előrehaladottabb államokban is érzékeny hiány észlelhető, és a panaszok napról-napra számosabbak. Észlelhető ezen hiány annálinkább nálunk, hol egyátalában minden téren szűkölködünk hasznavehető, megbízható erőkben. Nem is csudálkozhatni azon, hogy képesebb, miveltebb, tehetségesebb egyén alig szánja magát épen e szakra, mely egyrészt hivatalnokainak elégtelen anyagi ellátást, másrészt csak korlátolt előremeneteli reménységet nyújt. Hisz, párhuzam a postai és távirdai közegek és az állam egyéb hivatalnokai között alig vonható. Amazok számára rendes hivataloskodási idő, rendes éjjeli nyugalom nem létezik. Nem létezik számukra szabad idő, melyet másnemű foglalkozás által értékesíthetnének. Működésök azonkívül még nagyobb felelősséggel jár, mint bármely más hivatalnoké. Mindezeket tekintetbe véve, a minister arról győződött meg, hogy a posta- és távirda-hivatalnokok anyagi helyzetének javításáról okvetetlenül gondoskodni kell, ha az országot nem akarjuk azon veszélynek kitenni, hogy ezen kezelési ág gépezete váratlanul megálljon. Javaslatot terjeszt a minister ez irányban a ház elé, mely egyrészt az állami pénzerő kellő kímélésével a fizetés-javításokat csak fokozatosan eszközli; másrészt a pósta-intézmény szervezésével összekötött más lényeges hibán egy időben képes segíteni. Ezen hiba t. i. abban áll, hogy a jelenlegi előmeneteli rendszer a szolgálat jó és észszerű kezelését nem biztosítja és elő nem mozdítja. A jelenlegi rendszer arra kényszeríti a postaigazgatóságot, hogy gyakran oly egyéneket kell vezetéssel megbíznia, kik a vezetésre megkívántató átalános képzettséget vagy épen nem, vagy csak igen csekély mértékben bírják, habár a kezelés egyéb ágaiban szükségelt speciális jártassággal tökéletesen rendelkeznek is. Elmozdittatnak onnan, hol hasznosak és oda helyeztetnek át, hol a czélnak és hivataluknak megfelelni képtelenek. A szolgálat pontossága és megbízhatósága parancsolólag követelik a tisztviselők állandóságát a kezelés egyes ágainál, de nem lenne méltányos valakitől azt követelni, hogy az intézmény ezen sajátságos volta folytán évekig ugyanazon állást foglalja el, a nélkül, hogy anyagi helyzete javíttatnék. A ministeri javaslat ezt a bajt is orvosolni iparkodik, és a bizottság, mely ezen javaslatot tüzetesen és behatóan tanulmányozta és megvizs* ••>