Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.
Ülésnapok - 1872-103
103. országos ülés Wächter Frigyes jegyző (olvassa) : Oly egyetemi magán tanárok jutalmazására, kik elméleti szakot adnak elő, melyre nézve rendszeresített tanszék vagy nem létezik, vagy betöltve nincs, és kiknek a tanári pályán megtartása az illető facultas véleménye szerint kívánatos, 5000 frt. Kautz Gyula előadó: h) Az egyetemi magán tanárok jutalmazására előirányzott 5000 frt megszavazandó : azonban szintén a rendes kiadások osztályába volna teendő. Elnök : Elfogadja a tisztelt ház ? (Elfogadjuk!) Tehát elfogadtatott. Wächter Frigyes jegyző (olvassa): Egy hazai népismei gyűjtemény létesítésére 15.000 forint. Kautz Gyula előadó: A 6. szám alatt egy hazai népismei gyűjtemény létesítésére kért 15 ezer forintot a bizottság, tekintettel az állam kedvezőtlenebb pénzügyi állására, törlésre ajánlja. Schvarcz Gyula: Esedezem a tisztelt háznak, ne méltóztassék engedni letörölni a 15 ezer forintnyi csekélységet, midőn arról van szó, hogy Magyarország népismei gyűjteményét fölállítsuk. Úgyis botrány, hogy e tekintetben még nem tettünk semmit, tegyük meg legalább az első lépést. Tartozunk ezzel nemcsak Magyarországnak, hanem •— mint cultur-nemzet — Európának is. (Átalános helyeslés.) Ne méltóztassék sajnálni e csekélységet. Pulszky Ferencz : Tisztelt, ház! Elvileg a pénzügyi bizottság nem roszalta a kiadást, hanem azt gondolta, hogy ez ki fog kerülni a világkiállítási költségekből. Én melegen ajánlom ez összeg föntartását. Mindnyájan ismerjük e gyűjteményt, ki van az állítva, és én mondhatom, hogy hasonló gyűjteményeknek nem összeállítására, hanem csak kiállítására, lerajzolására Petersburgban sokkal nagyobb összegeket adtak ki. Zsedényi Ede í Tisztelt ház! Elnézve attól, hogy a kérdéses gyűjtemény magyar elődeink eredeti műveiből vajmi keveset mutathat föl, inkább a nem-magyar ajkú lakosok múltjának műveit tüntetvén elő; nem akarok a fölött sem vitázni, vajon szolgálunk-e hazánk hírének ; ily gyűjtemény által, műveltségi hátramaradásunkat bebizonyítván, Európát egyszersmind arról értesítjük, hogy a műveltségünkbőli kilábalás nem épen oly régi; — minden esetre furcsa és csodálatos jelenségnek tartanám, ha Magyarország ilynemű gyüjteménynyel szerepelne a világ-kiállításnál, mely nem azért létesíttetett, hogy a régi kor idejének rósz műveit mutassa be a világ népeinek ; de hogy az uj kor előmeneteleit, találmányait köztudomásra hozhassa. Az ottan összegyűlt közönség nem néz annyira háta mögé, mint inkább maga elé, s a hajdani Magyarország múltja Jielyett, mely nem érdekli, inkább azt tekinti s vizsKÉPV. B. KAPLÚ. 18". V. KÖTET. márezius 3. 1873. 24 9 gálja, mit használhat föl a jelen Magyarország terményeiből és műveiből, s azokkal megismerkedni iparkodik. A múzeum számára a gyűjteményt megtartani szép dolog volna, ha az állami pénztár helyett annak költségét valamely e végett összeállott egyesület fedezné; de mindent az államtól kívánni, főleg jelen pénzügyi viszonyaink közt: nemcsak nem tanácsos, de káros lenne; mert ha ily modorban folytatják az állam atyáskodását, még azt is kívánni fogjuk, hogy az állam érettünk szántson, vessen s csűreinkbe takarítson is. A pénzügyi bizottság javaslatát elfogadásul ajánlom. (Helyeslés. Ellenmondás.) P. Szathmáry Károly: Senki sem nagyobb tisztelője, tisztelt ház, az előttem szóló tisztelt képviselő ur azon nézetének, hogy lehetőleg mindenben takarékoskodjunk, takarékoskodjunk ugy anyagilag, mint a szellemi szükségletben. Daczára ennek, mégis bátor vagyok szavára megjegyezni, hogy én kétségbevonom azt. hogy a tisztelt kéjrviselő ur ezen gyűjteményt látta. Mert ha látta volna, azon esetben lehetetlen lett volna akként nyilatkoznia arról. (Zsedényi Ede ellentmond.) Ezen gyűjtemény tulajdonképen mai hazai iparunknak kifejezése. Igenis kifejezője legfontosabb hazai iparunknak, házi és kézi iparunknak. Engedelmet kérek, miután egyetlenegy festőnk, egyetlenegy művészünk sincsen ma. aki az egy pár század előtti öltözeteket, ruhákat festeni tudná; e gyűjtemény, mint a múzeumnak leendő kincsei, később a tudományra nézve is roppant becsüvé fog válni. A bécsi világkiállításról egyébiránt megjegyzem, hogy nagyon csalatkozni méltóztatik a tisztelt képviselő ur, ha azt gondolja, hogy ez csakis a jelenkori művek kiállítására rendeztetik. Az angolok az összes régészeti kiállításnak a legszebb példányait állították föl: a svájcziak pedig nemcsak a művészeti tár| gyaktól, hanem a czölöpépitészettől kezdve máig mindent fölhasználtak. Ennek ugy a tudomány, mint különösen az iparczélok tekintetében nagy értéke van, mert arra nézve. hogy tudja iparunk minő irányt kövessen jövőre nézve: tudni kell azt, hol áll a hazai ipar,. mely épen a szegény néposztályokat fogná elősegíteni, hol kell azt tökéletesbitem, hol kell a faragványkészitést, a szövés-fonást előmozdítani; ez a czél első sorban, mit ezen kiállítás által akarunk elérni. Azért újból is kérem a tisztelt házat, méltóztassék számba venni azokat, mik valószínűleg csupán csak ezen gyűjtemény nem ismeréséből származnak, s méltóztassék ezen összeget megszavazni. Eötvös Károly : Az előttem szólott igentisztelt képviselő ur azon gyanitást fejezte ki, hogy Zsedénvi képviselő ur talán nem nézte meg ezen 32
