Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.

Ülésnapok - 1872-103

' 244 103. országos ülés niárcziiis 3. 1873. orvosi facultást újból emeljük, szükséges, hogy azokat összecsoportositsuk, annyira, amennyire csak lehet. Tisztelt ház! hogy az egyik az ország-uton legyen, másik az üllői-uton, ez még mindig oly távolságot képez, amelyet ha leküzdeni tudunk, csak a tanítás ügyének használunk. Tisztelt ház, hogy ha meggondoljuk, hogy itt az egyetem rendelkezésére áll az egyetem tulajdonát képező Kunewalder-ház, azonkívül az egyetem tulajdonát képezi a régi botanikus kert, és képezni fogja továbbá a Beleznay-kertből venni szándékolt rész: ez már magában is igen szép terület, s ha hozzáadjuk azt, hogy a Beleznay-kertnek másik fele mely körülbelől 800 négyszegöl, szintén megvásároltatik, oly terület áll rendelkezésünkre, melyen az orvosi és természettani facultásokat a legkényelmesebb módon elhelyezhetjük ugy, hogy ezen tudományok összes tanintézetei egy helyen, egy complexusban fognak fölállittatni. Tudom én azt, tisztelt ház, hogy erre egyik ellenvetés az. hogy a Kunewalder-ház helyén a politechnikai intézetet készül a kormány fölépíttetni. Én erre azt jegyzem meg, hogy ezt nem tarthatom indoknak, mert ha használhatjuk homogén czélra, minek használjuk heterogén czélokra? Hogy ha lehet ezen területen az orvosi és természettani tudományokat hallgató ifjak kényelmére a szükséges épületeket elhelyezni, miért hozzuk ide a politechnicumot, mikor már birtokában van a cultusministernek az üllői-uton azon terület, melyen a politechnicum egész épületet fölépíthető, és mely, ha elkészül, olyan lesz, hogy Magyarországnak becsületére válik, és a tisztelt minister urnák nevét meg fogja örökíteni. Itt nem fog akadály lenni, hogy a Kunewalder-ház az orvosi facultás által használtatik, mert ehhez lehetne venni a Beleznay-kert egy részét és az a mellett az országúton lévő rövid frontot, mely a nemzeti színház tulajdonát képező házból az ország-utra néz. Meglehet tisztelt ház, hogy sokan azt mondják, hogy nagy akadály az igen nagy területen lévő kiterjeszkedés; de én azt tartom, hogy a legnagyobb akadály az, hogy ha azon területen a négy pavillont fölépítjük, vagy csak építését megkezdjük, ez által a tervszerű építésnek útját álljuk. Méltóztassanak megengedni, de bátran kimondom azt, miszerint nem hiszem, hogy bárki is legyen, aki jobban óhajtja az orvosi és természettudományoknak szánt épületeknek fölépítését; mindazonáltal ezt nem akarom oly idő alatt, hogy a tervszerűség kimaradjon a számításból. Én tehát, miután azon körülmény is mellettem van, hogy ottan az egész orvosi és természettudományi facultás számára elég terület van, és miután azt halljuk, hogy az orvosi facultás építkezése 10 millióba fog kerülni, de ennek terve nincs, nehogy ezen újonnan épülendő épületek akadályul szolgáljanak a tervszerű, építkezésnek : hozzájárulok a Gnlner képviselőtársam által beadott határozati javaslathoz. (Helyeslés bal felől.) Trefort Ágoston vallás- és közoktatási minister: Tisztelt ház! Bátor leszek e tekintetben röviden nyilatkozni, noha nem tudok egyebet mondani, mint amit előterjesztésemben e tárgyban előadni szerencsém volt. De bármennyire rövid leszek is, nem tudok egészen nyugodt kedélylyel szólni, mert midőn én azon áldozatot hoztam. — méltán mondhatom, hogy áldozatot hoztam, — és a cultusministeri tárczát átvettem, ezt csak azért tettem, mert gondoltam, hogy képes leszek a tudománynak egy kis lendületet adni. Már az átalános vita alkalmával beszédemben fölvetettem azon kérdést: akarunk-e hát a tudományban tovább haladni, vagy nem? és most látom, hogy törekvéseim talán hajótörést fognak szenvedai, és hogy azon haladás, melyről annyit beszélünk, nem egyéb, mint az, hogy mi tudunk sokat tárgyalni, sokat beszélni, de tenni annál kevesebbet. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Miután senki sem vonja kétségbe, hogy szükséges az egyetemi könyvtárt fölépíttetni és a régi egyetemi épületeket megnagyobbítani és átalakítani, ennélfogva ezekről nem szólok. Nekünk végre valahára haladnunk kell, és legsürgősb, hogy a természettudományok terén haladjunk. Erre pedig mindenekelőtt a szükséges intézeteket kell előállítanunk. Húsz év óta tárgyaltatik azon kérdés, hogy hova kell, és hogyan építeni a természettudományok számára az épületeket; egész Európa tárgyalja fél század óta, hogy minő rendszer szerint kell ezen intézeteket fölállítani. Midőn a közoktatási tárczát átvettem, rögtön kiküldtem egy tanárt, és vele Skalniczky ügyes építészt külföldre, hogy alaposan tanulmányozzák e tárgyat, Én forma szerinti tervet és költségvetést terjesztettem be a pénzügyi bizottsághoz, és azt hiszem, senkinek sincs joga kétségbevonni a pénzügyi bizottság soíiditását, mert a pénzügyi bizottság bizonyára nem ajánlotta volna annak megszavazását, ha a költségvetést és terveket nem látta volna. Egész Európa-szerte elfogadtatott a természettudományi épületek számára legczélszerübbnek a pavillon-rendszer. Most megvan a terv és megvan a költségvetés, és most az hozatik föl, hogy egy magán- épitészszel csináltattam a tervet. Bocsánatot kérek, eddigelé épen a hivatalos építészekbe nem helyeztek bizalmat: most meg az ellenkezőt hallom. Magától értetik, hogy nem föltétlenül mindjárt a szerint építünk, azon költségvetés meg fog vizsgáltatni a maga helyén, és ha meg lesz állapítva: akkor fogunk majd az építéshez.