Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.
Ülésnapok - 1872-96
96. országos ülés február 22. 1873. 19 Végre, amint beismertem egyrészről, hogy lótenyésztésünknek csak őszintén örvendhetünk és a ministerium elismerésünket érdemli; ugy más részről bátor vagyok mégis arra kérni a tisztelt minister urat, hogy amidőn ezen emelkedést észlelhetjük álattenyésztésünk körül a ménesi birtokokon, ugy nem hiszem, hogy a mező-gazdaság vezetése is megfelelne az intensiv és cultura által követett müvelés igényeinek; ismerve ezen nagy kiterjedésű birtokokat mindazok kiterjedésére, mind a föld minőségére nézve: én azt óhajtanám, hogy a jövő évben azok után nagyobb jövedelmet legyen képes a tisztelt minister ur bejelenteni és a törvényhozást megörvendeztetni. Végül Máriássy Béla tisztelt képviselőtársamnak előadására óhajtanék néhány rövid megjegyzést tenni, ismerve azonban az idő becsét, kijelentem, hogy nagyon rövid leszek; mert egészben osztozom azon nézetekben, melyeket Simonyi Lajos báró tisztelt képviselő ur válaszában kifejtett. Én is meg vagyok győződve, hogyha a törvényhozás az ő elvét magáévá tenné: akkor követné el a legnagyobb pazarlást és nem lenne takarékos; mert nem csak a százezerekre menő eddigi beruházási tőkét tenné semmivé, hanem útját vágná és akadályokat gördítene minden haladásnak, és mikor azután ennek káros voltát belátnók, csak évek hosszú sora múlva volnánk képesek az országos lótenyésztés ügyének ismét azon lendületet adni, melynekma már örvendhet. (Élénk helyeslés.) Kozma Ferencz közgazdászat! ministeri tanácsos % Némi fölvilágositásokkal tartozom a földmivelési minister részéről azon megjegyzésekre, a melyeket Radó Kálmán képviselő ur előadni méltóztatott. Először is van szerencsém kijelenteni, hogy a földmivelési ministerium átlátván annak szükségét és annak előnyös voltát, hogy a ménes intézeteknek gazdasági része lehetőleg polgári egyénekre, polgári cselédségre bizassék, megtette — mint méltóztatnak tudni — azt az intézkedést, a melynél fogva most már a kisbéri uradalom legnagyobb részében polgári cselédség van alkalmazva. (Helyeslés.) Egyúttal kijelenthetem, hogy már a jövő év elején a bábolnai ménbirtok szintén polgári cselédséggel lesz ellátva, valamint a kis-béri állambirtoknak azon része is, melynél ma még katonai cselédség van alkalmazásban. Sokkal nehezebb ez intézkedésnek keresztülvitele Mezőhegyesre nézve, nehéz pedig azért, mert e vidéken a népességi viszonyok sokkal kedvezőtlenebbek, mint a Duna jobb oldalán, és mert másodszor az államnak figyelemmel kell lennie az ottani bérlők érdekei iránt, a kik folytonosan küzdnek a munkások hiányával. Ez okból a földmivelési ministeriumnak az a szándéka, hogy a mezőhegyesi ménesi birtokot csak fokonként lássa el polgári cselédséggel oly formán, hogy miként a mezőhegyesi állambirtok négy tógazdaságra van osztva : a polgári cselédség alkalmazása négy éven keresztül vétessék eszközlésbe, még pedig aképen, hogy az 1875-iki esztendő volna az első, a melyben a mezőhegyesi birtoknak egyik ily gazdasága láttatnék el polgári cselédséggel. Ha a tisztelt ház azt találná, hogy ez átalakítást gyorsabban kellene eszközölni, a ministerium erre készséggel vállalkoznék; csak hogy ez esetben a tisztelt képviselőháznak nagylelkűségére kellene appellálnia és nevezetesen nagyobb összegeket kérnie, mert az ottani laktanyai épületek, a melyek igen kevés költségbe kerülnek, családok elhelyezésére nem volnának alkalmasak. A ministerium nem akarta egyszerre meglepni az országot ama nagy összegek kérésével, a melyek e czélból szükségesek, hanem czélszerübbnek találta, négy részre osztani föl a költséget, (Élénk helyeslés) minek az az előnye is van, hogy az egyik részen történt és végrehajtott intézkedés kitünteti, megfelel-e tökéletesen a czélnak, ugy, hogy a netalán észlelt hiányt a másik résznél ki lehet kerülni. (Élénk helyeslés.) Ennyit megjegyezvén a cselédségről, bátor vagyok már most áttérni azon kérdésre, miért, hogy még most is e tenyészintézetek egy részén a közös hadseregből alkalmaztatnak egyének ? Méltóztatnak tudni, hogy ezen intézetek anyagának kellő kezelésére oly embereket kell választanunk, a kiknek szolgálat alatti tapasztalataikra építenünk lehessen. A mi viszonyaink nem oly kedvezők, tisztelt ház, hogy az állam az országnak bármelyik részén azt mondhatná : én azon 400—500 emberrel, a kikre okvetlenül szükségem van, rendelkezem s azt minden bizonynyal meg is kapom. De nem koczkáztathatja az állam még azt sem, hogy a lótenyésztésnél oly embereket alkalmazzon, a kik 3—4 hónapig talán jól érzik magukat ott, de amint jobb munkát kaphatnak, ott hagyják az államot, a mivel az államnak oly nagy értéket képviselő intézetét veszélyeztetnők. E tekintetben be kell vallanom, hogy a katonaság jelen szolgálati idejét, még a 3 évit is, keveslem; mert bizonyos idő okvetetlenül szükséges arra, hogy az illetők a szükséges előismereteket megszerezzék, s igy csak a második évben használtathatnak kellőleg, a harmadik év leteltével pedig elmennek. Ez már maga is baj, de még nagyobb baj, sőt calamitás volna, ha az államnak nem lehetne számitnia ily hosszú szolgálati időre sem. Nagyon természetes, hogy mivel csak a közös hadseregbe sorozott egyéneket lehet a törvényes 3 esztendei szolgálatra kötelezni, csak azon testületből lehet venni embereket, kik ezen intézetekben a szolgálatot ellássák, a mely testületeknél a törvény ezt a hosszabb szolgálati időt megszabja. Ha méltóztatnak megengedni azt, hogy okvetlenül szükséges,
