Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.

Ülésnapok - 1872-103

228 103. országos ülés márczius 3. 1873. gyekben elutazni kénytelenittetett: általam kéri a tisztelt házat, hogy e kegyelmes királyi leirat tárgyalását a mai napi rendről levenni és más ülés napirendjére halasztani méltóztassanak. (Helyeslés.) Következik a napirend, vagyis az államköltségvetés tárgyalásának folytatása. Wächter Frigyes jegyző: (olvassa) I. czim. Rendkivüli szükséglet. Egyházi czélokra 310.000 forint. Kautz Gyula előadó (olvassa:) A rendkivüli szükséglet czimén kért költségek közt első helyet elfoglaló egyházi czélokra előirányzott 310.000 frtot a bizottság ez évben is megszavazásra ajánlja: megjegyzi azonban, hogy miután ezen öszszeg előreláthatólag még hosszabb ideig fog a költségvetésben szerepelni, föntartva azon elvi álláspontot, melyet ez összegekre nézve a bizottság és a képviselőház eddig is elfoglaltak; továbbá kijelentve azt, hogy az egyházak segélyzésének kérdésére nézve az eddig követett elvet érintem semmikép sem akarja: e költségtételek tisztán pénzügyi szempontból, s jelesen az előirányzat valódi mérlegének tiszta felállithatása czéljából: a rendes kiadások osztályába lennének átteendők; ami által egyébiránt e rovat természete nem változik, s a törvényhozásnak minden évben hatalmában álland e kiadásokat a költségvetésben azon időpontig megtartani, amig azoknak szükségéről meg lesz győződve. Majthényi Dezső: Tisztelt ház! Én a pénzügyi bizottság azon javaslatát, hogy az egyházi czélokra előirányzott. 310.000 frt a rendes kiadások rovatába tétessék át, nem fogadhatom el; hanem pártolom e részben a beadott eredeti ministeri előirányzatot, ahol ez a rendkivüli kiadások rovatában irányoztatik elő. Midőn — ha jól emlékszem — az 1870-ik február 24-ki országos ülésben a háznak egyik nagyérdemű tagja, elhunyt Nyáry Pál által indítványoztatok, hogy az akkor tárgyalás alatt volt költségvetésben a rendes kiadások közt egyházi czélokra előirányzott összeg tétessék át a rendkivüli kiadások rovatába: a ház pártkülömbség nélkül — mondhatnám egyhangúlag — fogadta el azt; és ha emlékezetem nem csal, csak is a szélső baloldalról történt egypár fölszólalás. mely annak elfogadását a keleti egyház érdekében ellenezte. Miután, tisztelt ház, a módositványt tevő a házszabályoknál fogva nincs azon helyzetben, hogy még egyszer fölszólalhasson, megengedi talán nekem a tisztelt ház, hogy röviden már most reflectálhassak azon indokra, mely akkor a keleti egyház érdekében fölhozatott Nyáry Pál érintett indítványa ellenében és mely valószínűleg föl fog hozatni az illetők által most is az én módositványom ellenében. Azt mondták ők. hogy ha föladatának tekintheti is a képviselőház az egyházak dotatioját minél előbb megszüntetni és ezt az előirányzott összegnek a rendkivüli kiadások rovatába való áttétele által már előre mintegy jelezni; de nem lehet, hogy feladatának tekintse a ház bizonyos culturalis czélok előmozdításától megvonni a segélyezést, megvonni a segélyzést azon felekezeti iskolától, melynek föntartására fordítja a keleti egyház az államtól nyert dotatio egy részét. Én, őszintén mondva, azt tartom, hogy e részben már az 1868. évi XXXVIII. t. ez. határozott, határozott akkor, midőn a felekezeti iskolákat nem azok sorában emliti föl, melyek az állam segélyére igényt tarthatnak; és én őszintén megvallom, tisztelt ház, azt is, hogy az egész népoktatási törvényben ezen intézkedést tartom a legnagyobb nyereségnek, és pedig azért, mert ennek folytán első sorban a községre lett bizva az oktatás ügye, ami a müveit világ egyhangú tanúsága szerint, eddig legalább, még a legjobb módnak bizonyult be. De legnagyobb nyereségnek tartom ezt legfőkép azért, mert ezáltal hiszem előbb utóbb, amint anyagi helyzetünk engedni fogja, de minden esetre kiragadni mintegy 7 millió lakosnak, tehát Erdélyt nem értve, Magyarország népe többségének oktatásügyét azon clerus kezei közül, mely annyi századon át oly óriási jövedelem fölött rendelkezvén, megmutatta azt: nem hogy miként lehet nevelni, fölvilágosítani a népet, de miként lehet azt a legnagyobb sötétségben tartani. Ezért engedje meg a tisztelt ház, hogy én reményemet fejezzem ki az iránt, hogy ha a népoktatási törvénynek a legközelebbin napokban is anynyiszor emlegetett revisioja csakugyan bekövetkeznék, e részben a törvény nem fog revideáltatni. Bocsánat, tisztelt ház, ezen kitérésért, áttérek a dolog érdemére. Az 1848. XX. t. ez. 3. §-a rendeli, hogy valamennyi törvényesen bevett vallásfelekezet egyházi és iskolai szükségei közállami költség által födöztessenek. Ami a felekezeti iskolák szükségeit illeti, e részben azóta az oktatási törvény máskép rendelkezvén: igen természetes, hogy a költségvetésben e czimen semmi sem irányoztatik elő, és nem is irányoztathatik elő. Máskép áll azonban a dolog a A

r

allásfelekezetek egyházi szükségeit illetőleg, melyekre nézve még fönállván az idézett törvény rendelete, mint méltóztatnak tudni, a jelen költségvetésben is 310 ezer frt irányoztatik elő. Azt tartom azonban t. ház, hogy már magából ezen előirányzott összegnek csekély voltából is kitűnik, hogy az által, hogy egyházi czélokra évenkint bizonyos összeg irányoztatik elő a költségvetésben, elég is van téve az 1848. XX. t. ez. szavainak, mely állami költségen rendeli fedezni e részben a szükségeket; de nincs elég téve magának a törvény intentiójának is, mely egy másik §-ban világosan az egyenlőséget és viszonyosságot is megállapítja a felekezetek közt minden tekintetben;