Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.

Ülésnapok - 1872-102

218 102. országos ülés márczais 1. 1873. megnevezni. Nem olvastam még ma diszes társalkodót, de ha tudtam volna, hogy a ministerelnök urhcz szerencsénk lesz: akkor azt megtettem volna, nehogy a lovagiasság szabályaiba ütközzem. Ezen rövid kitérés után bátor vagyok a dologra visszatérni, és figyelmeztetni a mimster urat, hogy szíveskednék az ott eszközlött vizsgálat okmányai nyomán eljárni; mert én ugy értesültem, hogy azon okmányok minden ok nélkül félre tétettek és a mimster ur nem azok szerént szándékozik eljárai, ami az intézetnek nagy hátrányára volna. Azon egyének ugyanis, akik az előbbi piszkolódásokat elkövették, miután látták, hogy ezen utón nem jutnak czélhoz, fordítottak a dolgon és az igazgatót királyi tanácsossá neveztették ki, nyugdijat^ sőt személyes pótlékot is adtak neki. {Trefort Ágoston vallás- és közoktatási mimster hősbeszól: Nem tudok róla semmit.) Én ugy hallottam. Azt hiszem, hogy azon ügyben, melyben az igazgató annyi piszkot volt kénytelen eltűrni, ezen kitüntetés őt becsületében nem rehabilitálja. Az igazgató vagy bűnös, vagy nem. Ha bűnös, ez a vizsgálati iratokból derül ki. Kérem tehát a minister urat, méltóztassék a vizsgálati okmányokat eljárása alapjául venni. A volt közoktatási minister ur a vizsgálat folyama alatt egyszer adott választ aziránt, hogy a vizsgálat folyamatban van, és az nem sokára be is fejeztetett. Ez alatt változás történt. A vizsgálat be van fejezve, de annak eredményéről mai napig sem kaptam választ. Ami az intézetben követett eljárást illeti, az a szegény gyermekekre nézve nem előnyös. Van Váczon egy nyomda. Nem tudok bizonyitékokat előállítani, de azt hallom, hogy a leendő igazgatónak azon nyomdából 100 részvénye van; és az intézetben levő gyermekeket az intézetbe küldi szedőknek. Már pedig ezen gyermekekből tisztességes szedők nem lehetnek. Ezen gyermekekből lesznek jó mesteremberek, lakatosok, kőművesek, ácsok, csizmadiák, szabók (Egy hang a jobboldalon: és képviselője! Derültség.) Azokat majd a vakok intézetéből hozzuk. (Derültség.) Én tehát igen kérném a minister urat, méltóztatnék ezen ügyben a legnagyobb szigorral eljárni, és a kinevezéseket mindenesetre olykép eszközölni, hogy necsak a közönségre, ele az ottani szegény növendékekre is előnyösek legyenek és különösen az intézet haladását előmozdítsák. Trefort Ágoston vallás- és közoktatási minister: Tisztelt ház! Nagyon természetesnek találnám, ha a képviselő ur részletesen ismerné a váczi süketnémák intézetét, mert hisz ott szokott lakni; ugy látom azonban, hogy csak felében ismeri, mert arról, hogy annak igazgatója nyugdijat, személyes pótlékot és királyi tanácsosi czimet kapott volna : nekem legalább nincs tudomásom. (Derültség.) Ami magát az intézetet illeti, magam is hallottam róla, hogy ott villongások voltak; ezek azonban — ugy tetszik — már most megszűntek. Ki volt a villongások oka, ezt kár volna most nyomozni,. mert valószínűleg az derülne ki, hogy valamennyien, akik ott vannak. Egyébiránt megnéztem az intézetet és ugy találtam, hogy talán jobb, mint a híre. Igaz, hogy nincs kellő mérvben gondoskodva a növendékekről. Ennek főleg két oka van : először az épület rósz volta, és másfelől a dotatio elégtelensége. Mig más hasonló intézetekben 8—10 növendék esik egy tanárra, itt egy tanárnak 20 növendéket kell, mégpedig két nyelvben oktatni. Egyébiránt tudva van a tisztelt képviselő ur előtt, hogy nekem szándékom — amenynyiben a dotatio megengedi — az intézetet reformálni. Fog-e ez sikerülni? ezt persze még nem tudom; de arról biztosithatom a képviselő urat, hogy az acták nyomán fogok eljárni. Azon dicsőség után, hogy ugy oldjam meg a kérdést, mint Nagy Sándor a gordiusi csomót, miként ezt a képviselő ur mondta, nem vágyódom. Remélem, hogy enélkül is rendbe jön a dolog. (Helyeslés.) P. Szathmáry Károly s Én megfordulok néha Váczon, de a váczi siket-néma intézetben a vezetés részleteit nem ismerem; de nem is egyes részletekre és kisebb körülményekre akarom a t. képviselőház és a minister ur figyelmét felhívni; hanem azon dologra, melyet e budget tárgyalás elején elmondott beszédemben futólag érintettem. Az óta, mióta ez történt, több statistikai adatnak jutottam birtokába, melyek, őszintén megvallom, engem mélyen megdöbbentettek. Tudomásomra esett, hogy a pesti vakok intézetéből kilépett 320 vak közöl csak 32 olyan, ki életmódját megkeresi, a többiről nincs biztos tudomás, de annyi van, hogy közölök 80 a legnyomorgóbb helyzetben, mint koldus keresi kenyerét. Ezen és az akkor elmondott érvekből merítve, újból hangsúlyozom azt, hogy ezen szerencsétlenek minél tágabb körbeni munkaképesitésére fordíttassák figyelem, s különös gond legyen arra, hogy ha az intézetből kilépnek: világ, mely az intézetben lelkök előtt föltárult, ne záruljon el előttük, s hogy a későbbi időben legyen valaki és e valaki talán az állam, vagy talán a társadalom nemesebben érző tagjai lehetnek, kik elhelyezésűkről némileg gondoskodjék. E végből vagyok bátor ezen határozati javaslatot benyújtani. (Olvas:) „Tekintettel a pesti vakok intézetéből és a váczi siket-némák intézetéből kilépő sze-