Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.
Ülésnapok - 1872-101
194. 101. országos, ülés február 28. 187.1. venni, és a bajon segíteni; az externatusért pedig nincs aki feleljen, s emellett fejlődhetnek ki oly bajok, melyek sokáig észre sem vehetők, s a minők rendesen dívnak is az externatusoknál. Méltóztassék a speciális magyar viszonyokra gondolni, melyekre ugy vélem Szathmáry képviselő ur is figyelmeztetett. Én bizony nagyon reformálandóknak tartom a protestánsoknak internatusait is; hanem ha például, különösen Erdélyben, eltörölnők ma az enyedi és a többi collegiumoknál az internatusokat: főleg a székelység körében évenként százakat zárnánk ki a művelődésből. Az tény, hogy Magyarországban — nem akarok senkit sem sérteni, mert ennek egészen más okai vannak — a 3 millió protestáns közt nem azon arányban vannak tanult, képzett emberek, viszonyítva a más felekezetüekhez. amely arány a népesség számának megfelel. És merem állítani, hogy azon körülmény, mely szerint a protestánsok közt nagyobb mennyiségben vannak iskolázott, tanult emberek, ugy voltak legalább eddig: ezt nagyrészt ezen protestáns kollégiumok internatusának lehet köszönni. Tudom, hogy ott is voltak bajok; de tessék latba vetni azon bajokat amaz előnyökhöz, melyeket az ország ezen internatusoknak köszönhet. A szegény ember elviszi őszszel fiát a collegiumba, beadja, s ott hagy neki egy darab sonkát, kenyeret, s egész a tavaszig nem is látja; ez pedig ott kiképeztetik, kitanul, míg különben szegénysége miatt kapás maradt volna. így évenkint százan és százan lesznek képzett emberekké. Ha ezt a saját életünkből merített példa mutatja: minek induljunk akkor oly theoria után, mely más országokban is csak elméletben állíttatott föl, de gyakorlatban annak kedveért még eddig egyetlen internátust sem szüntettek meg. Én tehát azt kérném a tisztelt minister úrtól, méltóztassék ez ügyet vizsgálat alá venni; a létező képezdék igazgatóit és tanárait meghallgatni az iránt, és ha szükséges, a törvényhozás elé javaslatot terjeszteni: nem hogy kötelezett internatusok állíttassanak föl, hanem, ahol szükséges, minél nagyobb számú tanitónövendékek számára jól rendezett, és a külvilággal összeköttetésben álló internatusok jöjjenek létre. Méltóztassék figyelembe venni, hogy nekünk nagyon is érdekünkben áll minél előbb és minél nagyobb számban tanerőket nyerni. (Helyeslés.) Csengery Antal: Nem volna helyes, miután a tisztelt ház figyelmét közelebbről oly hoszszasan vettem igénybe, hogy most ismét hosszas polémiába ereszkedjem azon igen fontos tárgyban, amelyet Molnár Aladár igen tisztelt képviselőtársam megérintett. Azonban meg fognak engedni, hogy egynéhány észrevételt tegyek mégis az általa elmondottakra. Én az internatusok kérdését közelebb csak részben tárgyalhattam a ház előtt; egy részét azoknak, amiket e tárgyban még mondani kívántam, az idő előrehaladván, kénytelen voltam elmellőzni; most a részletes költségvetésnél ezen tárgy tüzetes vitatását részemről nem látom helyén lévőnek. — Mindazonáltal azonban azon észrevételek néhány főbbjeire, amiket a tisztelt előttem szólott mondott, mégis meg kell tennem ellenészrevételeimet. (Halljukt) A tisztelt előttem szólott maga is elismerte, hogy a jő externatus határozottan előnynyel bir még a jő internátus fölött is. Én viszont részemről neki azon concessiot tehetem, amelyet már élőbbem beszédem alkalmával is tettem, t. i. hogy jópaedagogiai föltételek mellett az internátus is, különösen a nem-köteles internátus, amint ő fejezte ki magát, megfelelhet a czélnak. De, tisztelt ház, épen ez az, amit nagyon nehezen találhatunk föl. Föltalálhatjuk Schvveieznak és Németországnak egy pár mintaintézetében; de nehezen találhatjuk föl nálunk, ahol oly ritka a paedagogiai képzettség, és különösen a nevelői pályára való hivatottság, amely egészen odaadja magát ezen ügynek, és azt, mintegy magasztos föladatot fogja föl. Ily körülmények közt az internátus kérdése igen veszélyes lehet. Ne méltóztassék arra hivatkozni, ami történetileg fejlett ki a protestáns collegiumokban itt, és különösen Angliában. Az egészen más rendszer. Ott, amint méltóztatik tudni, ugy szólván, egész társadalmat képez a professorok vezetése alatt a collegiumbeli ifjúság; ott bizonyos fokozatos ellenőrség tartatik fön legfölülről és az idősebb deákok részéről az ifjabbakkal szemben, és ezek részéről ismét a szegényebb kezdő tanulók irányában. Ezen rendszert átültetni egy oly intézetbe, ahol — mondhatni — csaknem egykorú ifjak vannak nagy számban: képtelenség. Ily viszonyok között a nevelés helyett, amely a collegiumi rendszer mellett a fődolog : csupán a merev, a rideg fegyelem marad fön. Elismerem azt, tisztelt ház, hogy a rósz künlakás mellett fordulhatnak elő bajok; de már előbbi beszédemben mondám, hogy ezen bajoknak áldozatai csak egyesek lehetnek, mig a rósz internatusnak egész osztályok eshetnek áldozatául. Egyébiránt meg kell vallanom, hogy azon rendszert, amelyet a tisztelt előttem szólott képviselő ur javasol, hogy t. i. nem kivan köteles internátust, hanem csak benlakásokat akar rendezni, amelyeket tetszés szerint használhatnak, vagy nem használhatnak a növendékek, ezen rendszert, tisztelt ház, lehet oly városokban alkalmazni, ahol az internatusra nincs szükség; de olyan helyeken, ahol az internatusra valósággal szükség van: ezt a rendszert nem lehet alkalmazni; mert ott épen azért,
