Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.

Ülésnapok - 1872-101

173 101. országos ülés február 28. 1873. nyelvet, amelylyel csakugyan hozzáférhetnek az egész európai műveltséghez. Átalánosságban elterjedt balhiedelem Magyarországon az, hogy aki a német nyelvet birja: az bejárhatja az egész világot; pedig bizonyságot tehetek, hogy e tény nem áll; a német nyelvvel csak odáig lehet menni aránylag, mint a magyar nyelvvel, azaz a magyarral Magyarországon, a némettel Németországon, de külföldön a magyar csak magyarral beszélhet magyarul, a német csak némettel németül, holott Spanyol-, Angol-, Franczia- és Olaszországben ezer müveit ember közül nem fog találni egyet, aki németül tudjon. Ezzel távolról sem akarok levonni semmit a német irodalom becséből; szükségesnek tartom, hogy a német nyelvet birjuk, de szükségesebbnek tartom, hogy még azon kivül egy más europailag elterjedt nyelvet bírjanak ifjaink. Ezeknek előrebocsátásával bátor vagyok áttérni tulaj donképeni tárgyamra, az úgynevezett keleti akadémiára ; azért mondom: úgynevezett keleti akadémia, mert talán méltóztatnak emlékezni, hogy midőn ezen kérdést először szőnyegre hoztam, kifejeztem, hogy nem egyedül, czélom ifjainknak alkalmat nyújtani a keleti nyelvek tanulására, hiszen erre már van alkalom nyújtva az egyetemen ; hanem, mert reális, anyagi században élünk, és ifjaink nem szeretnek olyat tanulni, ami semmi gyakorlati czélhoz nem vezet. Ha a tisztelt minister ur akarja, hogy iíjaink a keleti nyelvekben haladjanak, aziránt rokonszenvvel viseltessenek : szükség, hogy alkalmat nyújtson nekik, hogy e téren kenyér keresetre is szert tehessenek. Azért mondtam akkor, hogy ezzel össze kell kötni egy átalános consulatusi vagy diplomatiai pályára való képezdét. Ez volt igazi czélom. ez tűnik ki az akkori vitákból, ilyen értelemben támogatta azt akkor Tisza Kálmán, ilyenben Éber képviselő ur ; és maga tisztelt Pauler minister ur is, midőn határozati javaslatom első részét elfogadta, másik részére azt mondta, hogy ami a második észrevételt illeti, miszerint azért is szükség volna külön akadémiára, mert ha csak a bécsi keleti akadémián nem képezi ki magát valaki, nem tekintetik qualificáltnak a diplomatiai szolgálatra : csak az a válaszom, hogy egyetemünkön a szükséges tanszékek mind föl lesznek állítva, hogy ép ugy alkalmat nyújtsunk a pesti ifjúságnak, mint a bécsinek, magát kiképezni, s akkor a kormánynak módjában lesz az akadályokat elhárítani és oda hatni, hogy azok, kik itt egyetemet végeznek, ép ugy qualificáltnak tekintessenek, mint akik az orientális akadémián nyerték kiképeztetésöket, Világos tehát, hogy midőn tavaly a tisztelt ház, oda utasította a ministeriumot, hogy a kérdést tanulmányozza, és tegyen jelentést, nem ugy értette ezt. hogy arról tegyen jelentést, miként hiszi, hogy a magyar ifjúság a keleti nyelveket tanulmányozhassa; hanem tegyen jelentést arról, miként lenne elérhető azon ezél, hogy legyen egyetemünkön külön akadémiánk, ahol ifjaink a consulatusi pályákra magokat akként képezhessék, hogy ott végzett tanulmányaik a Bécsben végzettekkel egyenlően tekintetbe vétessenek. Erre a tisztelt minister ur nem felelt; pedig engedje meg a tisztelt ház, hogy figyelmeztessem, miszerint ez sokkal fontosabb, mint első perezre látszik. A tisztelt minister ur szép beszédének végén arra kérte a házat, hogy ítéljék meg tetteit bármiként, csak intentioit ne vonják kétségbe. Nem is szándékozom ezt tenni: csak arra figyelmeztetem, miszerint a legjobb mód arra, hogy intentioinkat ne gyanúsítsák: az, hogy mondjuk ki világosan, mit akarunk. Már pedig e tárgyban, ugy látszik, a tisztelt minister urak nem akarnak őszintén szólani. Elhiszem, genirozva vannak. A tisztelt háznak talán igen kevés tagja fogja tudni, hogy az úgynevezett keleti akadémia, mely Bécsben létezik, az országgyűlés megkérdezése, beleegyezése és tudta nélkül közösügyesittetett, fölvétetett a közösügyi budgetbe és ott rendesen tárgyaltatik , vagyis inkább nem tárgyaltatik, hanem megszavaztatik. Nem fogom most ítéletemet ismételni, a közösügyes alku fölött, mert hiszen mindenki ismerheti; hanem azt hiszem : arra senki sincs följogosítva, hogy azon tért mindinkább tágítsa. Erre nincs törvény, az országyülés sem 1867-ben, sem később bele nem egyezett. Ha abból indulunk ki, hogy a consulatusok törvény szerint a közösügyek közé soroltattak, tehát azon tanodának is, melyből a consulok kikerülnek, közösnek kell lennie, ilyen utón a dolgot ad absurdnm lehet vinni és azt lehet mondani, hogy miután a közös hadügy, pénzügy ministereket rendesen a képviselőházból veszik, tehát a képviselőház közösügy. Az ami a keleti akadémiával történt, az nézetem szerint, ha nem is törvényszegés, de elmulasztása annak, hogy e dolog törvényszerüleg rendezve legyen. Nem hiszem, hogy a tisztelt ház többségének szándékában legyen a közoktatás bármely részét a közös ügyek sorozatába tenni, és épen azért, mert megvagyok győződve, hogy azt nem akarja: azt hiszem, hogy gondoskodni fog a tisztelt kormány arról, hogy jövőre ez a delegationál elő ne forduljon. Ez ellen tehát tiltakozom, és épen azért, mert ugy vagyok meggyőződve, hogy az oda nem tartozik és törvény ellenes: a kormánynak gondoskodnia kell egy intézményről, mely azt pótolja. Elvárom a tisztelt minister úrtól, hogy midőn az egyetem újjá szervezéséről törvényjavaslatot fog a tisztelt ház elé terjeszteni, kifogja terjeszteni figyelmét e I tárgyra is; most tehát határozati javaslatot e tárgy-