Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.

Ülésnapok - 1872-100

100. országos ülés február 27. 1873. 141 jáuak helyzete, mert őbenne a jobb oldal, de gyakran a baloldal is nemcsak a fönálló kormány és kormányrendszernek, hanem a magyar állam és a a magyar nemzetnek ellenségét is látja. Ebből következik: először, hogy minket még meghallgatásra sem méltatnak; másodszor, hogy a kormánynak a priori mindenben igazságot adnak, ha .az, vagy közegei akár mit, akár szándékosan, akár az ügy nem ismerése vagy egyoldalú értesítése folytán a szerbek ellen cselekszenek. De a helyzet nehézségétől eltekintve is, van feladatomnak olyan nehézsége is. mely magában a tárgyban fekszik, — mert vitámnak tárgyát az egyházi ügyek képezik, mely sokak előtt {italában, mint szerb egyházi ügy: különösen közönyös lehet; de hogy & tisztelt ház figyelmét arra fordítsam, meg kell jegyeznem, hogy ezen ügy talán egy millió szerb ügye, mely a nagy szerb megtelepítéstől 1690. évtől egész 1868-ig a bécsi kormány absolut hatalmában volt, amely, a hierarchiával egyetértve, nem ritkán politikája támaszául használta föl, és midőn a szerbek jobbulást kezdtek várni attól, hogy egyházi és iskolai ügyeik az 1668. évi IX. törvényczikk oltalma alá jöttek ; de nemsokára tapasztalták, hogy a magyar alkotmányos és felelős kormány is egyházi ügyeikbe politikát kevert, és ezeket nemcsak politikai szempontból tekinteni, hanem politikai pártoskodás eszközéül is felhasználni akarja, miáltal a mi egyházi és iskolai ügyünket oly állapotba hozta, mely roszabb mint bármely eddigi, és ami. a szerbeknél már azon gondolatot ébresztő, miszerint tekintettel arra, hogy a keleti egyházhoz tartozó szerbek nagyobb része, valamint a metropoliának nemzeti alapjai s alapitványai, ugy a nemzeti egyházi és kolostori jószágok központja a magyar kormány közvetlen hatáskörén kívül feküsznek : arra törekszenek, hogy azon főszerep, melylyel most a magyar kormány a mi egyházi ügyeinkben tettlegesen bír, áttétessék, főképen ha a törvényhozásnál a felelős kormány visszaélései ellen gyógyszert nem találnak, és ha a IX. törvényczikk paizsa, valamint a ministeri felelőség ránk nézve is semminek mutatkozik. Teljesítvén tehát kötelességemet, a tisztelt ház figyelmét és türelmét felkérem, és reménylem, hogy, ha legalább mai nap meghallgatásra méltatnak, meghallgatván a másik részt is, könnyebben fognak a kormánynyal együtt orvoslatot találni. Mielőtt azonban a kormánynak, illetőleg közegeinek egyhái-iskolai ügyeinkre vonatkozó tetteiket elősorolnám és bírálat alá venném, szükségesnek tartom, megérintem azon szellemi kutforrást, melyből a rendkívüli s úgyszólván ellenséges rendeletek egyház-iskolái ügyeinkben eredtek, hogy némileg is azon rólunk fönálló előítéleteket eloszlathassam, melyek ellenünk intéztettek, habára törvénytelen rendeleteket 1 ^ghazafiasabb s legüdvösebb színben tüntetik elő. Nyilvános titok, hogy ezen rendeleteknek forrása a szerb nemzet, illetőleg a szabadelvű nemzeti párt iránti bizalmatlanság, mely párt úgyszólván az egész nemzetet magában foglalja. Ezen bizalmatlanság oly annyira fokozódott, hogy a nemzeti párt államellenes és forradalmi törekvéssel vádoltatik. Ezen vád azonban rágalom, s mint kifogom mutatni, nem alapszik az illető vádlók meggyőződésein, hanem egyszerűen a párt s más önző czélok elérésére eszközül lhasználtatik föl. Tisztelt ház! Á szerb szabadelvű pártnak politikai programmja nyilvános, s az 1868. és 1872-ik évi becskereki conferentialis határozatok neve alatt ismeretes. Ezen programúinak abipja: Magyarország területi épsége és állami egysége; mi több Magyarország minél nagyobb függetlensége, és pedig azért, mivel megvoltunk győződve arról, hogy Magyarországban a szabadelvű intézmények annál nagyobb mérvben fejlődnének ki. minél kevésbbé avatkoznának közvetlenül vagy közvetve annak ügyeibe idegen kezek; ami pedig meggyőződésünk szerint a különféle nemzetiségek egymásközti egyetértésére és megelégedésére üdvös befolyással lenne. Igaz ugyan, hogy programmunk egyes pontjai különböznek a magyar nemzeti egyéb pártok programmjáíól, tekintve Magyarország állását vagy indulatát a Lajtán-túli és a délkeleti népekhez, és tekintve a kiegyezés alapját HorvátSzlavon és Dalmátországgaí és a többi nemzetiségekkel Magyarországban: — azonban azt tartom, hogy egy alkotmányos szabad államban bírhat olyan párt is fennállhatásra joggal, s nézeteit terjesztheti mindaddig, míg alkotmányos utón halad s törvényes eszközökkel él. Nem tartom szükségesnek, hogy azon gyanút újból visszautasítsuk, mintha törekvésünk lenne azon vidékeket, melyeket a szerbek laknak, Magyarországtól elszakítani és Szerbiához csatolni. Szerbia, feladatát keleten, Törökországban van hivatva teljesíteni. Magyarország déli vidékeit, melyeket a szerbeken kivül más nemzetiségek, különösen pedig a németek lakják. Szerbországhoz csatolni annyi lenne, mint ennek Dánaok ajándékát, vagy Nessusi inget nyújtani, vagy pedig német övvel körülvenni, hogy ez által a jövő Bismarkja annál könyebben csatolhassa Szerbiát is Németországhoz. Távol vannak tőlünk oly kellemetlen, sőt testvéreinkre nézve veszedelmes gondolatok és tervek. Azonban nem akarjuk s nincs is okunk eltitkolni, hogy rokonszenvvel — sympathiával — kisérjük testvéreink törekvéseit, t. i. Törökország uralma alóli fölszabadulásukat, sőt egy államba való egyesítését. Ezen tekintetben állván a Thrmopylaekon, nem akarjuk s nem is fogjuk soha saját testvéreink irányában játszani Ephialtes szerepét, hanem amennyire lehetséges, Magyarország mint hazánk irányábani kötelességünk teljesítése mellett,