Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.
Ülésnapok - 1872-100
100. országos ülés február 27. 1873. 137 költségvetéséből ugyanazon község iskolai költségvetését. Már engedelmet kérek, de ez nem vezethet a népnevelés előmozdítására. A felekezeti hatóság és község nincs ugy organizálva, hogy ők önmagok a szükséges adónemeket kivethessék és behajhassák. És ezen tekintetben bátor vagyok hivatkozni igen mélyen t. képviselőtársam Csengery Antal ur tegnapelőtt mondott beszédének egyik tételére. Csengery Antal azt mondta ugyanis: hogy a közoktatás ügye mindenekelőtt a szülőket érdekli, de azután első sorban az egyházakat és községeket; a községnek kötelességévé kell tenni tehát, hogy az iskola ügyét ép ugy fölvegye költségvetésébe, mint akármely más administrationális ügyet, a szellemi világosság terjesztését épen ugy, mint az utczák világositását. Engedje meg nekem a tisztelt ház, hogy itt ezen tételnél kérdést intézzek magához a tisztelt házhoz és a tisztelt minister úrhoz: ha vajon a minister ur osztozik-e és egyetért-e a tisztelt képviselő urnák e mondatában. Ha igen, akkor megvallom, hogy nem értem és nem tudom, miként történhetik mégis, — azt lehet mondani országszerte, — hogy a vármegyékben meg nem engedik azt, hogy a községek költégvetésökbe az iskolai költségeket fölvegyek, azért, mert felekezetiek. De egy másik nagy hátránya is van azon intézkedésnek. mert, t. ház egy a közköltségektől elkülönített, egészen külön közegek által kezelt uj adónem által épen azon adónem czéljától, azaz a vallásos neveléstől elidegenittetik a nép ; már pedig ugy hiszem, hogy ez az államnak nem fekszik érdekében ; mert az rég elismert igazság, hogy a vallás a társadalomnak alapja. Igen, kellőleg és egész tökéletességében kifejtette azt Somssich Pál képviselő ur, midőn azt monda, hogy egyátalában véve semmi államnak nem fekhetik érdekében, hogy népét vallási érzületéből kivetkőztesse. így vagyunk, tisztelt ház, a kényszer-iskoláztatás kérdésével is. A községi elűljárók, a szolgabirák, de sok esetben a tanfelügyelők is nem nagy súlyt fektetnek a kényszer-iskoláztatásra a felekezeti iskolákban, a felekezeti hatóságoknak pedig executiv hatalmuk nincs, és igy a felekezeti iskoláról azt lehet mondani, hogy azok tulajdonképen az ur isten jó kegyelmébe vannak ajánlva, azok valósággal egy biró vagy egy községi jegyzőnek ügybuzgalmától vannak függővé téve. Hiszen a tapasztalás mutatja, hogy ott, hol a község ügyhuzgalmu jegyzővel vagy bíróval rendelkezik: ott a felekezeti iskolák előhaladnak, prosperálnak; mig ellenben, mely község ügybuzgalmi elűljáróval nem bír, ott az iskolák el vannak hagyatva; mert Inában, népünkben még nincs fölébresztve az iskolaügy iránti ügybuzgalom és sok helyen sokkal több indolentiával birKJÍI : V. H. NAPLÓ, 1 8Í. V. KÖTET. nak, hogy sem a hivatalos hatalomnak és tekintélynek inpulsusa nélkül az iskola érdekében valamit tegyenek. Tisztelt ház! Oly községekről szólok különösen, melyekben csupán egy vallásfelekezete lakosokat látunk, mégis ott is, ha az elöljáróság nem támogatja a felekezeti iskolát, ugy az nem halad; mit szóljak oly községről, hol különböző vallásnak laknak. Itt, tisztelt ház. e kérdésnél kénytelen vagyok foglalkozni az 1868-iki XXXYIII-ik törvényczikknek 25. §-ával, mely azt mondja: hogy ott, hol a község felekezeti különbség nélkül eddig; is az iskolákat önmaga tartotta fön: szabadságába hagyatott e községeknek az eddigi gyakorlatok továbbra is föntartani. Már most mi következik ebből, miként igazolja magát a törvénynek e permisiv rendelkezése? Ugy, hogy oly helyeken egészen elnyomatnak. Egy concret esetre vagyok bátor hivatkozni. Épen Arad városában volt eset, hogy csakugyan a törvény életbeléptetése előtt az összes népiskolák a város közvagyonából és közjövedelméből tartattak fön. és később a törvény életbeléptetése után községieknek nyilvánitattak az iskolák; a gör. keleti fídekezetbeliek azonban iskoláikat községiekké nyilatkoztatni nem engedték. A következés az lett, hogy ma a város lakossága egy részének, mintegy "/^ részének az iskolák - részére közvagyona és közjövedelme van, mig V 4 részének az iskolák részére közjövedelme nincs; a következés az, hogy addig, mig a, görög keleti iskolákra a város átalában 3.000 forintot fordított: addig a közös iskolák részére 2.800 forint fordul elő a város költségvetésében. Ezen 2.800 forint a város közvagyonából, közjövedelméből fordiítátik: mig a görög keleti iskolák részére 3.000 forint nem a közvagyonból van. Miért? tisztelt ház! azért, mert ezen felekezet nem akarta a közös iskolákat elfogadni; mert a, törvény által nem találja biztosítottnak magét, hogy iskoláibed a vallási szokások ki nem fognak szoríttatni, valamint hogy anyanyelvönk is ki nem záratik. Mert én részemről azon kérdést is igen nagy hiánynak találom a törvényben, hogy a felekezeti iskolák nincsenek biztosítva arra nézve, hogy az esetben, ha azok községiekké válnának: saját vallású és nemzetiségű tanító fog alkalmaztatni; mert ha a törvény arról gondoskodott volna és e tekintetben a községnek volna biztositéka a törvényben: azt diiszem, hogy igen sok felekezet nem viseltetnék talán oly ellenszevvel a közös iskolák eszméje iránt és talán községivé válnék igen sok iskola. Tisztelt ház! — Mert a felekezet érdekében szólok, talán sokan azt fogják mondani, hogy nagyon ultramontán téren mozgok, és a felekezetért nagyon rajongok. Én különösen oly hitfelekezetről beszélek, melynél az iskolák ily clericalis nyomai?
