Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.
Ülésnapok - 1872-99
99. országos ülés február 26. 1873. 131 nister ur azt vélte, hogy legjobb correctivum a magán-tanulóság ellen, ha ennek kérdése a tanárokra bizatik, mert a magán-tanulóság engedélyezésében az foglaltatik, hogy a tanárok fölöslegesek. Ily Ítéletet ők önmagukról csak nem mondanak. Ha a tanár magát fölöslegesnek és szükségtelennek találja: deeretálja, hogy ő haszontalan személy, mert ő nélküle is eléretik a czél, csak hogy kevesebb eszközzel és kevesebb fáradsággal! Mióta Eötvös kiadta e rendeletet, megdrágultak a piaczi viszonyok, és meg is lehet ezt érezni. A magán tanulók dijakat űzetnek, és hogy ezen dijak minél-nagyobbak legyenek, az ifjak sok helyütt tanáraik által a magántanulásra buzdittatnak. Pedig a magán-vizsgáknál óriási visszaélések történnek; ott a rend,a komolyság és sok helyen a becsületesség is félre van téve. Ez azon állapot, amely fölött komolyan gondolkoznunk kell. Ezen bajt a vizsgálatok nyilvánossága és szigorítása által kell orvosolni. A tisztelt minister úrhoz nekem egy kérésem van, és ez az, hogy ámbár az állam igen jól kezdi organisálni iskoláit: ne tessék lenézni és kicsinyleni azon tapasztalatokat és ismereteket, amelyek a nemállami intézetek tanférfiainál föltalálhatók. Ha a minister nr tesz valamely intézkedést, tudomás végett közölje azt az autonóm iskolákkai is. így például a szabadkézrajz iránt készíttetett a minister ur dolgozatot szakemberek által: továbbá összeállította a vegytannál szükséges physikai eszközöket. Az ilyes dolgozatokkal méltóztassék megtisztelni a hitfelekezeti intézeteket is, hogy lássák, mi történik a tanügy terén, és hogy ők is tökéletesíthessék magukat. (ügy vanl) És végül még egy kérésem van az ifjúság nevében; (Halljuk l) és ez az, hogy tessék a hadügyminister urnái intézkedni. Ez az ember azt mondotta a delegatioban, hogy aki mint önkéntes egy év alatt le nem teszi a tiszti vizsgát: az három évre be fog soroztatni. (Trefort minister: Nem lehet \) Ő majd megteszi a maga lépéseit, és ha capacitálta a befolyásos köröket, akkor a cultusminister ur igy fog járni, mint praeparandistáink katona-kötelezettségével. Ezeket is besorozzák, ugy hogy legjobb praeparandistáinktól megfosztattunk. Ez azonban törvényes, tehát nem szólok róla. De itt egy fenyegető baj megelőzéséről van szó. Eperjes és Késmárk fiatalsága talán részben meg fog felelni a qualificatianak, mert ott a többség ért németül. De ott, ahol a minister ur csak két órát engedett a német nyelvszámára : hogyan képzeli hogy ezen két óra alatt a magyar, szerb vagy oláh ifjak annyira el fogják sajátítani a német nyelvet, hogy egy év alatt 14 tantárgyból egy barátságtalan katonai bizottság előtt németül letegyék a tiszti vizsgát. (Atalános élénk helyeslés.) Vannak, akik nem akarnak katona-tisztek lenni, nem akarják kardjokat csörtetni itt is ott is, hanem elég nekik egy esztendő, és ez aktt megtanulnak annyit, amennyit a kocsisok és béresek három esztendő alatt sem képesek megtanulni. Reméljük, hogy a közoktatási minister ur saját zászlójának közlegényeit meg fogja oltalmazni. Mintán a cultus budget távolról sem öleli föl azt, ami nálunk közművelődési czélokra adatik, nem is ismerjük ennek a felekezetek, községek s magánosok által viselt terheit. De az is, ami itt most az országtól kéretik, igenis tekintélyesen több, mmt az udvartartás költsége; azért azt minden pirulás nélkül lehet megszavazni. A tisztelt minister ur, a tandíj kérdésének elhatározására, ha elérkezettnek látja az időt, majd megvitatjuk. Ma ez nem tárgya a vitának s ezért nem is akarok hozzá szólni; csak arra vagyok bátor fölkérni becses figyelmét, hogy ne járuljon azon nézethez hogy a tandij, melyet ismét az iskola ingyen, közvetlenül fölvehet, előbb a község, aztán az adóhivatal, s végül az állami pénztárba szállittassék, és ezen nagy ut után térjen ismét haza az iskolai pénztárba. Minek lássa a fővárost minden forint, s igy drága beszedés után megfogyva jusson az iskolák kezébe; mert az egész tandij eltörlése erre reducálható. (Atalános helyeslés.) Én azért a tandij eltörlését nem pártolom. A tisztelt minister ur előterjesztésében némely hézagokat jövőre kiküszöbölhet, legyen szives azokat kitölteni, ismertesse meg velünk büntetik-e a mulasztásokat; hány gyermek tanul otthon? hány van kizárva, hány van fölmentve. Megtartatik-e a tanterv? szorgalmasok-e. Mennyi az iskolák pénzalapja, vagyona, jövedelme. Mennyi az iskolai alap ? kívánatos, hogy a tanjelentés e rovatai is töltessenek be, hogy még világosabb képe legyen előttünk a tanügy állapotának. Nagyon szívesen hozzájárulok a pénzügyi bizottság jelentésének elfogadásához. (Élénk helyeslés bal felöl.) Somssich Pál: Tisztelt ház! (Halljuk! Halljuk!) Meg fog nekem bocsátani az előttem szólott képviselő ur, ha a szokásos parlamentalis convenientia ellenére nem fogok reflectálni beszédére; nem azért, mintha abban nem találnék elég érdemes tételt arra, hogy részint czáfolva, részint pártolva méltányoljam; hanem azért, mert egy nagy, leverő kérdőjel áll előttem, a melyre én legalább felelni nem tudok, s ez az, hogy mi lesz a magyar törvényhozásból, miként felelhet majd meg magasztos és sokoldalú föladatainak, ha minden egyes kérdés megvitatására 5—6 napot fordít? (Élénk helyeslés jobb felől. Bal felől: Hát Csengery és Zichy ?) Én e leverő kérdésre felelni nem tudván; nem akarom legalább a magam részéről nagyobbítani azt., mely a megoldás útjában áll. Ugyanazért a vitába nem is bocsátkozom, valamint egyátalában nem állott szándékomban ez alkalommal fölszólalni. És ne méltóztassanak ezt bevezetési phrasisnak venni: va17*
