Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.
Ülésnapok - 1872-99
99. országos ülés február 26. 1873, 115 De van még egy tárgy, melyre tekintettel kell lenni a közép-iskoláknál, és ez a vizsgálat. Itt valósággal ijesztő veszély fenyeget bennünket. Azt látjuk, hogy azon hanyag és könnyelmű vizsgálati rendszer mellett, mely fönáll, a felsőbb osztályok és az egyetem elárasztatnak oly ifjakkal, kik nem birnak föladatuk tudatával, és akik átalában képtelenek azon előnyöket élvezői, amelyeket a felsőbb oktatás szabadsága nyújt; de nemcsak hogy képtelenek azon előnyöket élvezni, de egyszersmind maguk-viselete által illusoriussá teszik azt a többiekre nézve is, akik azzal élni képesek és akarnak. A tanszabadság mellett, mely proclamálva van, egyetlen mód van arra, hogy az egyetemi tanitás megfeleljen czéljának, és ez abban áll, hogy szigorú legyen a vizsgálat, mielőtt az ifjú az egyetemre jön, és szigorú legyen magán az egyetemen is. E tekintetben, megvallom, talán ismét némileg haeresist mondok ki, hanem azért meggyőződésem az, hogy azon tan, mely szerint a reáliskola és a gymnasium csupán az egyetem, illetőleg a polytechnicum előkészítő-iskolái és önmagukban befejezett egészet nem képeznek: nálunk veszélyes, és pedig azért, mert a tanárok, ha valaki a gymnasiumban, vagy a reáliskolában bizonyos osztályt elért, restelik őt viszszavetni, mivel azt hiszik, hogy azáltal egész jövőjét megrontják; azt hiszik, hogy midőn a mérnöki vagy ügyvédi pályából kirekesztik, ezzel lehetlenné teszik számára a tisztességes megélhetést. Ez, nézetem szerint, nagyon téves fölfogás. Megengedem, hogy szép eszme a szakoktatásnak és az átalános oktatásnak azon szigorú szétválasztása ; de nálunk, hol az erők oly csekélyek, hol ugy az átalános. mint a szakoktatás tekintetében alig bírunk kellő erővel rendelkezni: ezen szétválasztás csak a meglévő csekély erők szétfbrgácsolására vezet. Az egyetem bajain nagyobb mérvben kétségtelenül csak az egyetemi törvény meghozatala által lehet segíteni. Azonban ne higyjük. hogy azon §-ok, melyeket akkor megállapítani fogunk, magukban már minden viszásságnak gyökerét el fogják vágni. Akkor is kell, hogy következetes politikát kövessünk, és hogy foganatot szerezzünk azon intézkedéseknek, melyek a törvénybe letéve lesznek, s melyeket már sokban jelenleg is követhetünk. E tekintetben minden esetre egy nagy baj létezik, melyre figyelnünk kell; az egyetemi látogatás ziláltsága, csekély volta, különösen a jogi facultásnál, melyen végre most is, nem mondom helyesen, hanem tényleges viszonyaink közt a többi fölött túlsúly van. Tudom, hogy az okok, melyek a tanulók figyelésének ily csekély mérvét itt előidézni szokták, nem egészen az egyetemben gyökeredznek; gyökeredznek kétségkívül összes jogi állapotunk ziláltságában; gyökeredznek abban, hogy sehol sem áll a tudomány és gyakorlat ellentétesebben, mint nálunk épen a jogi téren. Épen azért nagyon el van terjedve a fiatalság közt azon fölfogás, hogy minek hallgassa a theoriát, minek tanuljon, hiszen a practicus életben ugy sem fogja hasznát venni, hiszen ügyvédhez jár, és annak irodájában a szükséges képességet megszerzi. Ezen fölfogás pedig a bajt nemcsak előidézi, de azt örökösiti. Ennek megszüntetésére kell törekednünk, nemcsak az igazságszolgáltatás, a codifícatio rendezésének terén; hanem kell törekednünk magán az egyetemen is, még pedig különösen a vizsgák ügyének rendezésével. Azon vizsgarendszer, mely nálunk eddig fönáll, s melyben a gyakorlati és elméleti czélok egyesitvék, a lehető íegroszabb eredményeket szüli. A gyakorlati férfiak, kik azokban résztvesznek, hajlandók az elméleti követeléseket minél lejebbszállitani; az elméletiek a gyakorlati követelésekre nincsenek semmi tekintettel, minek eredménye az, hogy mindegyik más irányban engedve, a vizsgák színvonala lassanként csökken, leszáll, é's azok végre, ugy szólván, üres, puszta formalitássá, nem valóságos próbakövévé válnak az értelemnek, a képességnek, mely épen oly szakok irányában kell, hogy biztosittassék, melyekben a vizsgák bizonyos állami kiváltságokat és előnyöket biztosítanak. Ezen rósz rendszer következménye azután az, hogy épen azon szaktestületek, melyektől hazánk fölvirágoztatását várjuk főképen, melyek az intelligentia zömét képviselik, megbizhatlanok lesznek; ennek következménye az, hogy magában a büntető-perrendtartásban az ügyvédeknek nem adhatjuk meg azon hitelt, melyet azoknak minden civilisált viszonyok közt adni kell; hogy az incriminált vádlott kellő védelméről nem gondoskodhatunk, mert nincs arról biztosítékunk, hogy az ügyvéd a bűnössel, a bim védése végett összejátszik. Kétségtelen azonban, hogy egyedül a vizsgák rendezésével, egyedül az egyetemi törvény meghozatalával, az egyetemi bajokon segítve nem lesz; mert az egyetem, mint minden intézmény, sikere főleg azon személyektől függ, akik azokban működnek, nem pedig azon törvényektől, melyek ezen személyek működésének, ugy szólván, keretét képezik. Itt is kétségtelen, hogy egyetemünk sok kívánni valót hagy hátra; kétségtelen az, hogy a kegyelet, melylyel átalában nem annyira a tanári rend, mint a hosszasan működött tanárok iránt viseltetünk, mely kegyelet igenis szükséges arra, hogy azoknál, ugy szólván, jövőjök biztosítása iránt megállapodást nyújtsunk, hogy, mondom : ezen kegyelet némely esetben bizony hátrányosnak mutatkozik; hogy azon körülmény, miszerint itt úgyis mindent testületektől, mindent tanácsosoktól szoktunk várni, azon elemeknek, melyek ezen testületekben, ezen tanácsokban a régibb kor hagyományait képviselik, a régibb hagyományok folytatóinak ad túlsúlyt, némelykor megakasztólag hat közoktatási ügyünk elő15* *
