Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.

Ülésnapok - 1872-99

112 99. országos ülés február 2«. 1873, a felekezetek egészségi tekintetekből minő épületeket köteleztetnek fölállítani, ha meghatározhatja, hogy csupán alkalmas, csupán okleveles tanítókat alkalmazhatnak : bizonyára nem az állani jogkörének tovább kiterjesztése az, ha az állam azt is megköveteli,hogy ezen alkalmas, ezen okleveles felekezeti tanítóknak föltétlené létszükségletéről is gondoskodniuk kell; ha megkívánja a felekezetektől, hogy annyival lássák el tanítóikat, a mennyi szükséges arra, hogy hivatásukat betölteni és kötelességüknek megfelelni anyagilag képesek legyenek. Részemről azt hiszem, hogy a fizetés minimumának megállapítása egyike a törvény azon pontjainak, melyek inkább kitérj esztendők ; 'kitérj esztendők pedig akkép , hogy ez az összes felekezetekre nézve legyen kötelező. Még attól sem riadnék viszsza, ha a tanítók fizetésének minimuma, tekintettel a helyi viszonyokra, le is szállíttatnék; leszállittatnék nevezetesen Erdélyben, ahol a törvényszabta minimum többször mint kétszeresen meghaladja a tényleges állapotot, és ahol a rögtöni átmenet nem volna könnyen eszközölhető. Ez épen egyike azon eseteknek, ahol a törvénynek különösen tekintetbe kell vennie a sajátos viszonyokat, és ahol azt hiszem, hogy minden doctrinarismus , minden szigorú ragaszkodás az egyszer kimondott — nem is anynyira elvhez, mint inkább — rendszabályhoz káros következményekkel járna. Tudom, hogy akkor sem fognak elhallgatni a tanítók panaszai, mert hiszen ezek épen nem azon körökből indulnak ki, amelyek a legrosszabban vannak dotálva; hisz azon nyomorult helyzetben lévő tanítók gyakran arra is képtelenek , hogy állapotuk siralmas voltát a világ elé hozzák ; e panaszok gyakran épen azon körökből erednek, ahol a tanítók aránylag jobban vannak fizetve, akik — tekintve az országban szokásos fizetések átlagát — ez idő szerint nem igen számíthatnak országos segélyre. (Helyeslés.) De más tekintetben is szükséges lesz a népiskolai törvénynek revisiója épen azon elveknél fogva, amelyeket Csengery Antal igen tisztelt képviselő ur kifejtett; ámbár azon következtetések, melyeket én ezen elvekből kivonok: némi tekintetben az övéitől eltérők. Azt állította ugyanis a tisztelt képviselő ur, hogy nem hiszi az 5°/

0 iskolai adót fölemelhetőnek a községekben. Hozzátette, hogy még ez sincs az ország legnagyobb részében végrehajtva és hogy ez 5°/

0 az első szükségletnek mindenesetre megfelelne. Engedje meg a tisztelt ház, hogy azon mély tiszteletem daczára, melylyel a tisztelt képviselő ur iránt viseltetem, sőt épen ennek folytán eltérő meggyőződésemet egész szabadsággal nyilvánítsam. (Halljuk.) Saját tapasztalatom folytán bízvást állíthatom, hogy kevés nagyobb község van , hol a felekezeti iskola számára külön alapok léteznek, ahol a felekezetek az 5°/

0-os iskolai adóból iskolai szükségleteiket fedezni képesek. Tudok igen számos esetet, hol nem 5, hanem 10, 12, 15°0-ot vetnek ki a felekezet tagjaira, még pedig nemcsak protestáns, hanem kath. községekben is. Ezt meg kell jegyeznem, mert gyakran találkozunk azon tév fölfogással, hogy a katholikusok nem készek saját iskoláikért áldozni. Ismétlem, nem csak protestáns, hanem kathoíikus községek is vannak, ahol ezen 10, 12, 15°/

0-os adót a nép minden ellenmondás nélkül viseli. Már kérdem, hol a felekezet buzgóság ennyire viszi az embereket, hol a felekezeti buzgóság mellett sem képesek a szükséglet fedezésére, ahol annak folytán nem képesek a jelenlegi iskolai törvény rendeletének megfelelőleg községi iskolát állítani: kérdem, hogy ezen kivételes esetben elég íeend-e az 5%-nyi iskolai adó ? Azt hiszem, hogy e tekintetben átlagot fölállítani igen nehéz; de épen azért hajlandó volnék legalább részemről a minister urat fölhatalmazni, hogy ott, ahol szükségesnek véli, az 5%-nyi adónál nagyobb adótételt is helybenhagyjon. (Helyeslés jobb felől.) Még pedig azért kivánom inkább a község iskolai adóját szaporítani és az állami járulékot csekélyebbre tenni; mert meg vagyok győződve, mint Csengery képviselő ur kifejtette, hogy az iskolai szükséglet fedezetének kérdése mindenek fölött községi ügy. Első sorban magát a családot illeti, másod sorban a községet és ugyanazon elmélet alapján, melynek folytán a népiskolákban is fön kivánom tartani a tandijt: kivánom, hogy a szegények oktatásáról, akik a tandíj kötelezettségének megfelelni, akik a népoktatás költségeit fedezni nem képesek, ezen szegények javára magok a községek adózzanak : kiket úgyis, mint hatóságokat, első sorban illeti a szegények érdekeinek megvédése szükségletei fedezésének kötelessége. Azt mondja ugyan Szathmáry képviselő ur, hogy igen különös jelenség az, hogy mi, akik igen sokáig a centralisationak voltunk hívei, s nem kívántuk a község autonómiáját kiterjeszteni: most épen ezen kérdésben fektetünk arra súlyt. Igenis; de a tisztelt képviselő ur megtalálhatná erre az indokot, ha az egyes eseteket, melyekben az autonómiát megszorítani, másfelől kitágítani kívánjuk, szemügyre venné. Megszorítani akarjuk az autonómiát ott, ahol ha előbb létezett is, nem községi, nem egyes körök, hanem országos érdekeket érint; azonban kiterjeszteni kívánjuk, ki is kell terjesztenünk, ahol szorosan oly ügyekről van szó, melyek fejlesztése épen ezen körök keretébe tartozik, melyeknek fejlesztésére épen ezen körök tehetnek legtöbbet, s melyeknek fejlesztése által ezen körök azon közvetlen érdekelt1 séget keltik, mely természetszerű föltétele megerősö-