Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.
Ülésnapok - 1872-82
58 82. országos ülés február 5. 1873. van és egyszersmind biztositékul szolgál a többi részletek befolyását illetőleg. De ugy gondolom, a tisztelt képviselő ur intentiója nem is az volt, a mint legalább szavaiból kivehettem, hogy e tekintetben keressen magának megnyugvást, ö nem is a kölcsönnek az állam irányában sikerültét kereste, mert hisz megmondotta, hogy tudja, hogy az 74-el fii adatott el, — s ugy gondolom, nem is kételkedett azon, hogy ezen fix effectuált vétel realizálva lesz; hanem a tisztelt képviselő ur kereste annak miként sikerült továbbadatását, különösen a Londonban, ugy gondolom, a múlt hó 20. és 21. napján eszközölt emissionak eredményét. Engedelmet kérek, de a továbbadás ma még nem lebonyolított ügy és itt magára a tisztelt képviselő úrra appellálok, a ki azt mondotta, hogy csak a műtét bevégeztével szokás az ily ügyről értesítést adni. Az ügy bevégezve akkor lesz, ha az e czélból alakított sindicatus föloszlik; addig az ő dolguk és az ő joguk a tnanipulatiot érdekükben ós másod vonalban az állam érdekében vinni a maguk legjobb belátása szerint, és addig az illető dolgok a nyilvánosság elé egyátalában nem tartoznak. A mi azt illeti, hogó a tisztelt képviselő ur azt mondja, hogy a mennyire a lapokból értesülve van, abban, a mi 78-on felül netalán elérethetik, az állam is részesül, és igy érdekünkben van tudni: túlhaladható volt-e ezen cursus, és mennyiben; erre ismét csak azt mondhatom, hogy ezt senki nem tudja, mert az operatio még bevégezve nincsen, s a sindicatus tevékenységét tovább folytatja. A mi azon fölfogást illeti, hogy az eredményben még inkább vagyunk érdekelve moraliter, mint financialiter, mert a kölcsönnek többé-kevésbbé — sikerülte az állam hitelét közelről érinti: erre nézve legyen szabad a tisztelt képviselő urnák megjegyeznem, hogy az, men nyijegyeztetett a kibocsátás alkalmával és mennyi nem, az állam hitelét tulaj donképen nem érinti; hanem igenis érinti az — bármennyi jegyeztetett— hogy milyen árfolyammal bírnak a pénzpiaezon azon papírok és azon árfolyam, a melyen e papírok az utóbbi napokban a londoni börzén jegyezvék, egyátalában kielégítőnek mondható, a mennyiben az emissionalis cursuson fölül talán másfél, talán egy és 3 / 4 praemiummal adatnak, vétetnek, és a mennyiben már is jelentékeny összegekre tétettek a kibocsátási áron ajánlatok, a melyen azonban eme papírok nem kaphatók. Ennyit kívántam megnyugtatásul és tájékozásul elmondani. Egyébiránt engedje meg a tisztelt ház, hogy az alkalmat egy más irányban is fölhasználjam. (Halljuk !) E házban tett különböző nyilatkozatok, valamint a hírlap-irodalomban megjelent különböző közlemények hibáztatnak engem, hibáztatják hivatalbeli elődömet azért, mert, a mint magukat kifejezik : másod-, harmadrangú pénzhatalmakkal szerződtünk és ez által műveleteink sikerét koczkáztattuk. Én oly komoly dolognak tartom ezen tárgyakat, hogy a hasonló nyilatkozatokat válasz nélkül szárnyra ereszteni és magukra bizni, kötelességmulasztásnak tartanám. Azért bocsánat, ha ez alkalmat felhasználva, reflektálok rajok. (Halljuk!) Én nem tudom, hogy az illető urak, kik ezen roszalásnak kifejezést adtak, kiket és miket tartanak első-, másod-, harmadrendű pénzhatalmaknak; azt sem tudom, mi okból tartják föltétlenül szükségesnek, hogy elsőrangú és csakis elsőrangú pénzhatalmakkal lépjen az állam viszonyba, még akkor is, ha ez csak a kincstár rövidségével lenne lehetséges. De azt tudom, hogy a legelső müveletet, melyet én, mint pénzügyminister, tettem, azt, a mely folytatólagos értékesítése volt a vasúti kölcsön még el nem adott papírjainak, én azon consortium által eszközöltettem, melynek tagjai voltak a bécsi hitelintézet, a Wodianer-, Rotschild- és Sinaházak, és én legalább eddig ugy tudtam, hogy ezen csoport Európában az elsőrangú pénzhatalmak közé szokott számíttatni: tehát azt, hogy az elsőrangú pénzerőket rendszeresen mellőztem, már e tény következtében sem fogadhatom el. A második pénzmüvelet, a melyet én eszközöltem, ha jól tudom, a gömöri vasút prioritásainak, illetőleg zálogleveleinek elhelyezése volt. Ezt a müveletet eszközöltem az Uniobank által, mely a maga csoportjával egy ily 6—7 milliós vállalattal szemben nemcsak elég jó, de igenis erős csoportnak tekintendő. Az eredmény meg is mutatta, hogy nem fordultam rósz felé, a mennyiben az eredmény nagyon is fényes, nagyon is kielégítő volt: pár kr híjával 90 frtra jővén az értékesítéssel 100 frt után; tehát itt sem volt okom megbánni a választást. Különböző pénzmiveletek, pénzszerzésen kívül is voltak napirenden. így a különböző alapokból, mint a vasúti, a gömöri, s a nyeremény-köícsönnck pénzeiből rendelkezésünkre állott összegek elhelyezése és időközbeni kezelése. Az első kettőt a magyar földhitelintézetre, a másodikat a magyar átalános hitelbankra biztam, mely szoros összeköttetésben áll a bécsi hitelintézettel. Ezek, gondolom, mint oly pénzerők, oly pénzintézetek, a melyeknek soliditása és pénzbeli ereje ellen kifogás nem tehető. A külföldi dohány bevásárlás folytán eszközlendő fizetéseket és a garamvölgyi erdőségek értékesítését az itteni angol bank vállalta el. Azt gondolom, hogy az angol bank hasonló üzletekre nem csak elég erős, de eléggé solid intézet is, melynek eljárásával megelégednem én nekem teljes jő okom van. A 30 milliós kölcsönt az itteni és a bécsi, illetőleg az osztrák-franco bankkal, több jó nevű
