Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.
Ülésnapok - 1872-94
94. országos ülés február 20. 1873. 351 Bégügyi intézkedések megtételét, szóval a közérdeket meghiusítja egy magán-telek vagy a tulajdonosok 'konoksága, vagy túlságos nyerészkedési vágya, és «z igen akadályozza a vidéki városok fejlődését, emelkedését. A törvényhozás eddig nem igen mutathat föl valami kiváló ügyeimet és gondoskodást a vidéki városok érdekében; mert addig, mig a fővárosra nézve mindent megtett a törvényhozás: a vidéki városok fejlődése érdekében nagyon keveset, vagy jóformán semmit sem tett ; pedig ugy vagyok meggyőződve, hogy egy erős polgári elemnek fejlődését csupán a vidéki városok emelkedése képes megteremteni. A tisztelt ház engedelmével bátor leszek az interpellatiot fölolvasni. (Olvassa :) Tekintve, hogy hazánk vidéki városainak fejlődése és emelkedése a középosztály erősbödését, a polgári elem gyarapodását és azzal az ipar fejlődését, a közvagyonosodást eredményezi, és hogy ennélfogva az államnak egy nagy föladatát képezi, a vidéki városok emelkedése és haladása érdekében, nélkülözhetlenül szükséges törvények megalkotásáról gondoskodni. Tekintve azonban, hogy a főváros kivételével — hazánk többi városai nem birnak kisajátítási törvénynyel, melynek erejénél fogva egyes fölmerülő szükség eseteiben akár közegészségi, akár közforgalmi, akár pedig tüzrendőri szempontból ártalmas vállalatot, vagy a közforgalomnak akadályául szolgáló magán-tulajdont képező telket vagy házat saját belterületükön kisajátítani föl volnának jogosítva : tisztelettel azon kérdést intézem az igen tisztelt igazságügyi minister úrhoz : 1-ször. Ismeri-e a tisztelt minister ur a vidéki városokra nézve nagyfontossággal biró kisajátitási törvény szükségességét ? — s ha igen 2-szor. Szándékozik-e a tisztelt minister ur egy kisajátitási törvényjavaslatot a vidéki városokra nézve lehetőleg a jövő ülésszak alatt a háznak bemutatni. Pauler Tivadar igazságügyi minister í Tisztelt ház ! Ezen ügyben, melyben a tisztelt képviselő ur hozzám interpellatiot intézett, több folyamodás érkezett mind a belügyministeriumhoz, mind az országgyűléshez, melyben több hatóság, de különösen több város a fővárosra nézve hozott kisajátítási törvénynek kiterjesztését más városokra, vidéki helyekre is kérelmezték. Ezen ügyben az igazságügyi és belügyi ministeriuni között már megindultak a tárgyalások. Az álláspont, melyet ez ügyben a belügyministerhez intézett utolsó átiratomban elfoglaltam: az, hogy a fővárosi kisajátitási törvénynek más városokra való kiterjesztését tüzrendőrség, közegészségi tekintetekből, tehát térek vagy utczák nyitására vagy széíesbitésére, az említett okokból indokoltnak tartom, hasonlag az említett kisajátitási itörvénv első §-ának második bekezdésében elősorolt eseteknél is, t. i. ha ily kisajátítások középületek számára történnek ; de hogy nem tartom tanácsosnak azt kiterjeszteni szabályozási vagy pusztán szépitési tekintetekből; (Átalános helyeslés) mert a fővárosnak itten különös érdekei alig hasonlíthatók a többi városoknak e tekintetben! viszonyaihoz. A tulajdonjog megszorítását tisztán szépitési szempontból, legalább részemről, alig tarthatnám indokolhatónak. (Átalános helyeslés.) Miután azonban nem tudtam, vajon a belügyminister ezen kisajátitási törvényt csupán nagyobb városokra, vagy átalában az ország nagyobb községeire is ki akarja-e terjeszteni, mivel ahhoz képest, a mint csak nagyobb városokra vagy más községekre is ki volna terjesztendő: az eljárást is különbözőleg kellene szabályozni, minthogy nem hiszem, miszerint kis községekben is esküdtekre, hanem inkább rendes bíróságra kellene e kérdéseket bízni; miután, mint mondám, nem bírtam ennek tudomásával, fölkértem a tisztelt belügyminister urat, hogy közölje velem nézeteit: vajon, akarja-e a törvényt csak a nagyobb városokra, vagy átalában az ország többi jelentékenyebb községeire is kiterjeszteni, hogy ahhoz képest lehessen a kellő intézkedéseket megtenni. Szándékomban van tehát mind nekem, mind a tisztelt belügyminister urnák ez iránt törvényjavaslatot benyújtani; de, a mint mondám, csakis közegészségi, tüzrendőrségi, és középitkezési tekintetekből. (Átalános helyeslés) Boncs Döme : Én ugyan megnyugvásomat jelentem ki a tisztelt minister ur válaszában: csak azon kis észrevételem van. hogy nem méltóztatott megemlíteni a közforgalmi szempontot is. Egyébiránt, miután a minister ur azt jelentette ki, hogy törvényjavaslatot szándékozik e tekintetben benyújtani, mivel akkor bővebben lehet erről szó, én a válaszban megnyugszom. Elnök : Tudomásul veszi a tisztelt ház a minister ur válaszát'? (Tudomásul veszszük!) Tehát tudomásul vétetik. Cséry Lajos : Tisztelt ház ! Tordamegye felső kerületéből Sós-Szent-Márton község kérvényét van szerencsém benyújtani, melyben panaszolja, hogy a királyi kisebb haszonvétel tőle — szerinte jogtalanul — a volt kisbirtokosság által elpöröltetvén, az neki visszaadassék. vagy ha a regálék megváltása bekövetkeznék : azon esetre a kárpótlás neki adassék. Elnök : Kiadatik a kérvényi bizottságnak. Következik a napirend, vagyis a közlekedési ministerium költségvetésének részletes tárgyalása. Mihályi Péter jegyző (olvas:) 3-ik rovat. Végkielégítések 69.537 forint. Pulszky Ferencz előadó : A mi a 3-ik tétel alatt előforduló végkielégítéseket illeti, melyek a vasutépitészeti főfelügyelőségnél 69.573
