Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.

Ülésnapok - 1872-80

.28 80. országos ülés február 3. 1873 bizottság, midőn a nyugdij-szabályzat eléje terjesztetett, és ezen szabályzatot tárgyalás alá vette, azon rövid véleménycsere után, mely e tárgyban kifejlődött, látta, hogy mily fontos kérdések merültek föl, s kénytelen volt tárgyalását félbenhagyni, miután már az akkori ülésszak előhaladott stádiumában nem gondolta, hogy azon nagy kérdések megvitatására elégséges idő maradjon. Ami a hivatalnokok vizsgálatát illeti, ez, tisztelt ház! mindenekelőtt kapcsolatban áll az államvizsgálat rendezésével. Az államvizsgálat rendezésére nézve, méltóztatnak tudni, a ministerium utasítva van, hogy törvényjavaslatot terjeszszen elő. Az indítvány azon része tehát, a mely kapcsolatban áll ezen kérdéssel, fölösleges. A mennyiben pedig az államvizsgálaton kivül más vizsgálat értetik, pl. az oly nemű, mint a milyen Angliában némely szolgálatnál, különösen a keletindiainál van behozva: az egészen más kérdés; és itt még nagyon vitás, vájjon azon vizsgálat megtermi-e gyümölcsét, és hogy van-e ily vizsgálatra átalában szükség, vagy sem. Ez, mondom, mind vitás kérdés. A mi a hivataloknak pályázás utján való betöltését illeti, ezt is átalában elvül kimondani, és az administratio minden ágában alkalmazni, igen nehéz, de nehéz különösen minálunk most. Átalában én részemről ezen elvet az administratio minden ágában, minden időben alkalmazni nem is tartom czélszerűnek. így az ujabb szabályzatok és már a mi határozataink szerint is. de egyátalában minden állam administrationalis szabályzata szerint, az egyetemi tanárok is államtisztviselők. Már pedig egészen hibásnak tartom részemről az egyetemi tanári állomásokat pályázat utján tölteni be. Méltóztassék megnézni, most is egyetemünkön hány tanár és pedig néhány a legjelesbek közül, nem pályázás, hanem meghívás utján lettek tanárrá. A külföldi egyetemeken ezen meghívás átalános szokássá vált, és ebben több biztosítékot találnak, mint a pályázatban. Pályázásra csak fiatal, még alig ismert tehetségek vállalkoznak, mig a megállapodott renomméju tudósok — hogy ugy fejezzem ki magamat — nem igen teszik ki magukat a pályázás esélyeinek ; és rendesen épen azokat szokták meghívni az egyetemekre, kik a tudományt előbbre vinni szokták. De alkalmazhatnám ezt az administratio egyéb ágaira is. Például csak a tanfelügyelői állomást is hibásnak tartanám minden esetben pályázás utján tölteni be, (Zaj bal felől.) miután oly magas szakképzettség szükséges, nézetem szerint, a jó tanfelügyelőben, melyet ily országban, hol oly kevés a szakképzett egyén, könnyebb megválasztani, mint azt a pályázás esélyeire bizni; mert megtörténhetnék, hogy épen azon legképesebbek, kiket meghívni óhajtanának nem fognának pályázni. Következőleg a pályázás elvét egyátalában minden hivatalra, minden időben alkalmazni akarni, miként Irányi képviselő ur határozati javaslata kívánja, hibásnak tartanám. A mi a hivatalnokok elbocsátásának szabályozását illeti, erre nézve azt jegyzem meg, hogy ez most sem történik egészen önkényesen. Erre nézve most is áll fen bizonyos hagyományos fegyelmi eljárás, és e nélkül nem történik valamely hivatalnok elbocsátása. Ezen a németeknél úgynevezett: „ Dienst-Pragmatik" is egyike a legnehezebb kérdéseknek ; egyike a legnehezebb kérdéseknek alkotmányos országban a hivatalnokok elmozdíthatlanságát a ministeri felelősséggel összeegyeztetni. Angliában sokszor megkisérlették már e kérdés megoldását; de még soha sem sikerült megoldani és több ministerelnök nyilatkozata folytán mindig el kellett azt ejteni. Azt mondották: Az élet igen szépen elintézi ezt a nélkül, hogy a tisztviselőknek alapos okuk volna panaszra; de a nélkül mégis, hogy a ministeri felelősséggel járó jogok a hivatalnokok részéről kétségbe vonatnának, a mi a hivatalnoki fegyelem föntartására nagyon üdvösen hat. (Helyeslés jobb felől.) Én nem mondom, hogy az angol ministerelnökök ezen nézete nem túlságos aggodalom következménye. Találnunk kell módot a hivatalnokok állásának biztosítására, nézetem szerint is, csakhogy ez nem oly könnyű, mint gondolni méltóztatnak. Ez hosszas megvitatást igényel és minden esetre gondos törvényhozási tárgyalást. Azon kéréssel fejezem be tehát beszédemet, méltóztassanak azon indítványt, melyet Irányi képviselő ur tett, mint a szőnyegen levő kérdéshez, t. i. az administratio kezelési formájának rendezéséhez nem tartozót ezúttal mellőzni és későbbi időre halasztani, vagy pedig áttenni a ministeriumhoz, (Zaj hal felöl.) hogy az ezen kérdéssel foglalkozván, ha azt megérettnek tartja, terjesszen elő az iránt törvényjavaslatot. Az indítványnak egy része már okvetlenül tárgyalandó lesz a nyugdijak szabályozásánál; mert a hivatalnokok elbocsátásának kérdése ezzel szoros kapcsolatban áll, ugy hogy e nélkül meg sem oldható. Én tehát nagyon veszélyesnek tartanám, ha a ház ezen fontos kérdésekre nézve elhamarkodva oly elveket mondana ki, melyeknek követése gyakorlatilag igen sok nehézséggel járna, és melyeknek megvitatása a törvényhozás föladata, és a melyek csak törvény által oldhatók meg. (Helyeslés jobb felől) Szilágyi Dezső i T. ház ! (Felkiáltások : Holnap, holnap! Ma, ma ! Elnök csenget.) Ha a ház kívánja, holnapra halasztóm. (Felkiáltások: Ma! Holnap !) Én részemről Perényi képviselő ur indítványára akarok egy pár megjegyzést tenni, és indokolni azon ellenvetést, melyet Paczolay képviselő1 társam tett, melyet Csengery Antal képviselő ur i