Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.
Ülésnapok - 1872-92
304 92. országos ülés február 18. 1873. egész összeségében a municipiumokra bizza, magától értődvén, hogy az államadók bizonyos arányban való leszállítása mellett. Tehát mig a törvényhozás ezen elvet tisztába nem hozza, hogy a törvényhatóságok a magok ügyében szabad kezet gyakorolhassanak, tehát önhatalmuknál fogva a szükséges pénzerőről rendelkezhessenek, háziadót kivethessenek, mit a t. ház megállapítása szerint egyelőre még nem tehetnek: mindaddig az eddigi rendszert főn kell tartanunk. E rendszer pedig abból áll, hogy a törvényhozás évente bizonyos átalányt szavaz meg, melyet a mimsterium az egyes törvényhatóságok közt, saját belátása szerint, a szükséghez képest, szokott meg osztani. A t. közlekedési ministerium tegnapi nyilatkozatából is tudjuk, hogy 1870-ig az absolut kormány idejéből fönmaradt volt egy bizonyos uti alap s ez volt azon pénz, melyből a municipiumok uti-költségeik fölsegéltettek, s amely, mint a minister monda: az állampénztárba beolvasztatott ; 1870-ben, 1871-ben a t. ház ezen átalányt évente 400.000 forinban állapította meg. 1872-re a minister újból 400.000 frtot igényelt volt e czim alatt, a ház azonban az akkori pénzügyi bizottság javaslatára csak 300.000 forintot szavazott meg; világos, hogy ebből a szükséget szenvedett törvényhatóságoknak még kevesebb juthat, mint előbb jutott volt. Ezzel a ház a közlekedési ministeriumnak is útmutatásul szolgált, hogy jövőre ahhoz tartsa magát, s lám, mit tesz 1873-ra nézve a minister, daczára annak, hogy 1872-ben csak 300.000 forintnyi átalányt szavazott meg, mégis indokoltan ismét 400.000 frtot javasol; mert az általa igazolt hiányt 1,342.000 forintban állapítja meg, s kereken kimondja, hogy a múlt évben a legindokoltabb követeléseknek sem tehetett eleget. Daczára ennek a pénzügyi bizottság túlságos takarékossági szándékból újonnan 100.000 frtot kíván töröltetni s csak 300.000 friot megajánlani. Én ez indokolatlan levonást kártékonynak tartom, mert az utak elhanyagolásából származó s mi előbb beálló kárt nagyobbnak hiszem, minden elvont forint egy-két év múlva tízszeres áldozatot kivan meg, bárki is legyen az, ki ez okozott kárt viselje, akár közvetlenül az utak ügyét saját kezelése alá veendő állam, akár a municipiumok minden esetre a közvagyon, az ország. A tisztelt ház e napokban is elismerte, hogy drága vasutaink jövedelmezése a kőutak jóvoltától is föltételezve van; adjon tehát a t. ház e szavának életet is; ne fukarkodjunk ott, hol a túlságos pillanatnyi megtakarítás kétszeresen megbőszülj a magát. De ezeken kivül indítványomat igazságosnak s jogosnak, de méltányosnak is tartom. Jogosnak azért, mert, mig a törvényhozás a municipiumok önkormányzati joguk egész teljében való gyakorolhatása iránt nem rendelkezik, s mig az utak ügye nyílt kérdéssé marad: mindaddig kell,, hogy az állam fedezze azon pénzköltségeket is, miket a törvényhatóságok külön kivetés utján szükségük fedezéséül be nem szedhetnek. Méltányos pedig indítványom azért, mert, mig egyes municipiumok terhén az által fölötte nagyon könnyitve van, hogy területeiken átvonuló úgynevezett állami utak közvetlenül az állam által építtetnek és föntartatnak: az alatt legalább némileg segítve legyen arányos összeg nyújtásával azon köztörvényhatóságokon, melyeknek területén épen semmi T vagy igen csekély terjedelmű államut vonulván, összes útjaik roppant terhe csakis az ő vállaikat nyomja; meg kelletvén jegyeznem, hogy vannak utvoii ok, melyek szomszéd megyékben állami utaknak, a közbenső megyében pedig megyei utaknak tekintetnek s czimeztetnek, s így még e tekintetben is különböző bánásmód dívik, mely annál inkább sújtja az utóbb emiitett municipiumokat, minél csekélyebb azon átalány, melynek rendeltetése az, hogy az 1 millió 342.000 frtnyi összes uti erő hiányát némileg is pótolja. Ezen jogosultságot, s méltányosságot átlátva a közlekedési ministerium, világos, hogy a minister javaslata megdönthetlen alapra van fektetve, holott a pénzügyi bizottság által javalt leszállítás következményei magára az országra károsak. Ennélfogva én ugy vélem, hogy ha mi minden lakost, mindennemű vagyont megadóztatunk; az országnak saját jól fölfogott érdeke megkívánja, hogy az első szükségletnek sorába tartozó valamenynyi országos utakra lehető legnagyobb mérvben figyelemmel legyünk; mert az utat megkívánhatja minden adózó. Mindezeknél fogva én a minister által előirányzott 400.000 írtnak megszavazását fogadom el, s a pénzügyi bizottság javaslatát mellőztetni indítványozom, mivégre van szerencsém a következő javaslatot szövegezve bemutatni. (Halljuk!) Horváth Gyula: Én mind a magam, mind azon ügy érdekében, melyért fölszólalok, előre ígérem, hogy rövid leszek és ezt a közlekedési minister ur még elősegítheti az által, ha egy hozzá intézendő kérdésemre rögtön választ fog adni. Előre is ki kell jelentenem, hogy a pénzügyi bizottság által előirányzott 300.000 frtot elegendőnek nem tartom ; hanem oly összegnek tartom, mely ép ugy megfelel azon czéloknak, mint a 400.000 frt, mert, hogy ha azon hiányokat kell pótolni, melyek csakugyan megvannak: akkor nem 3 vagy 400 ezer írtról, hanem 3 vagy 4 millióról kellene beszélnem. De engem vigasztal az, hogy a kőut-hálózat beterjesztésével azon terhek, melyek a municipiumok vállain vannak, nagy részben könnyülni fognak; valamint vigasztal azon tudat is, hogy a municipiumok munkaerejének rendszeresítése által a munkaerő nagy mértékben fog fokozódni.
