Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.

Ülésnapok - 1872-91

91. országos ülés február 17. 1873. 289 házat fölvilágosítani és nemcsak azt mondani, hogy egy útrésznek összekötését akarom; hanem kimon­dani, hogy egy meglevő és jókarban levő útrészt el akarok hagyni, mert helytelennek tartom és ujat akarok építeni: ekkor lesz a képviselőház őszintén informálva, és tud — a tárgyat ismerve — hozzászólani. Szeniczey Ödön: Tisztelt ház! Én va­lóban nagyon csodálkozom azon, hogy Jankovics tisztelt képviselőtársam, ki különben oly jó gazda, nem sajnálja a drága időt, egy hosszadalmas elő­adást tartani oly dolog fölött, melyet ő — előadása után ítélve — tulaj donképen nem ismer. (Mozgás bal felöl.) Fölvilágosítom a tisztelt képviselő urat, illetőleg a képviselőházat az iránt, hogy Jankovics tisztelt képviselőtársam azon viszonyokat, melyekről beszélt: épen nem ismeri; mert ha ismerné, akkor nem mondta volna azt, •— ha jól értettem előadá­sát, — hogy legalább is fölösleges volt ezen útnak építése, a melyet ő kifogásolt. Ha ismerné a viszo­nyokat: akkor nagyon jól tudná, hogy ezen régi buda-eszéki államut , a mely elhagyatott , oly lejtmérési viszonyok között volt építve, a melyet rendezett államutakkal ellátott országban megtar­tani nem lehet. A kormánynak tehát nem volt egyéb válasz­tása, niint vagy a már ugyis partba vágott utat még mélyebbre ásni és arra a szükséges összeget kérni, vagy pedig egy, az igényeknek sokkal in­kább megfelelő uj államutat építeni. Ennyit ezen útra vonatkozólag Jankovics tisztelt képviselőtársam neheztelése alkalmából. Fölszólalt továbbá a paksi parterőditvény­re nézve is, és azt méltóztatott mondani, hogy ezen partvédmű czime alatt fölhozott összeg ezen útnak megvédésére fogna fordíttatni. Én nem tehetek arról, hogy ő a viszonyok teljes ismeretlenségével szól ezen dologhoz; ha tisz­telt képviselőtársam egyszer fáradságot venne ma­gának és megnézné azon védművet: meglátná, hogy azon ut széle legalább is fél mértföldnyire van azon partvédműtől, a melyre ezen 12.000 forint knántatik. Csak ennyit kívántam fölvilágositásul mondani. (Helyeslés jobb felől.) Tisza Lajos közlekedési minis­ter: Tisztelt ház! Bátor leszek két szót mon­dani, talán megvilágosítom a kérdést. Midőn fölvé­tetett a buda-eszéki ut az államutak közé: el kel­letett ezen már kiépített és részben nem kavicsolt, részben pedig a megye által kavicsolt utat hagyni és helyette fokozatosan egy uj utat építeni azon lejtviszonyok szerint, melyeken az államutaknak épülniök kell. Megengedem, hogy ott volt egy régi ka­vicsolt megyei ut, a mely nem volt kiigazítható azon a helyen. Erre nézve csak ennyit, a mi pe­dig a megtakarítást illeti, 210.000 forinttal volt SÉi'V. E. KAPLÓ. 18=J. IV. KÖTET. előirányozva, 144.000 forintért adatott ki árlejtés utján, a kettő közötti különbség képezi a megta­karítást. Azzal ne hagyja magát félrevezettetni a tisztelt képviselő ur, hogy az utolsó összegeket összeadva, a mi kijön, hogy az az eredmény; mert az nem bizonyos, mert az utolsó garasig nem lehet augustusig előirányozni azt, a mi februariusig ki fog adatni. Jankovics Miklós: Szavaim félrema­gyaráztatván, szót kérek. A tisztelt minister ur azt állítja, hogy én megyei utakról szólottam, és nem állami utakról. Nagyon sajnálom, hogy a minister ur 1871-, 1872- és 1873-ki költségvetéseiből nem látja, hogy ott 30 mértföld van fölvéve buda-eszéki államutnak: én ezt csak államutnak vehetem és soha sem megyeinek; ezen útvonalba esik pedig a XI. mértföldtől a XII. mértföldig terjedő és most tár­gyalás alatt levő útszakasz is. Pulszky Ferencz előadó: Itt a költ­ségvetésben nem 30 mértföldről van szó, ez csupán az irányt mutatja, ez nincsen még kiépítve, hanem csak 2195 ölről van sző. Ne méltóztassanak ebből 30 mértföldet csinálni. Elnök: Méltóztatnak elfogadni e tételre a 75.000 forintot? (Elfogadjuk!) Tehát megszavaz­tatik. Mihályi Péter jegyző : Pest-zimonyi államutra 45.000 forint, Pulszky Ferencz előadó (olvassa): A bizottság ezen tééclt nem ajánlhatja megszava­zásra, mert az uj úthálózat országos megállapítása előtt nem tartja czélszerönek uj utaknak építésébe bocsátkozni, mielőtt az ország tájékozva lehet a vonalok viszonylagos fontosságáról s nem tudhatja biztosabban, melyek lennének első rendben épí­tendők. Földváry Mihály: A midőn e tételnél fölszólalok, reménylem, sőt elvárom, hogy a tisztelt közlekedési minister ur a pénzügyi bizottság véle­ményezése ellenében, kérni fogja a házat, hogy az általa előirányzott összeget szavazza meg. Ismétlem, reménylem, hogy a tisztelt minister ur ezt fogja tenni. Indokaim a következők: A nagyon tisztelt minister ur volt az, ki 1871. octoberben megrendelte, hogy Pestmegye, illetőleg a kis-kun hatóság ezen eddig megyeileg kezelt utat az állam részére adja át. Tudja a minister ur, hogy épen az ő rendeletéből ezen útvonalon már nem­csak megkezdetett, de be is végeztetett a kavics­hordás. Elvárom és reményiem továbbá, hogy a tisz­telt minister ur nem fogja elfogadni a pénzügyi bizottság véleményezését; mert ő tudhatja legjobban, hogy itt nem uj útvonalról van sző, hanem egy oly államutról, mely Pesttől Laczházáig már kiépíttetett és pedig nagy költséggel. Elvárom végre, mert azt ' 37

Next

/
Oldalképek
Tartalom