Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.

Ülésnapok - 1872-91

91. országos ülés február 17. 1873. 281 ntánt. A határozati javaslat, melyet a tisztelt kép­viselő ur beadott, a rendkívüli szükséglethez tartozik, ahol az útépítésről van szó. Tehát ne méltóztas­sanak most ezen kérdésbe bocsátkozni, miután ez sem az ut fentartásához, melyen már keresztülmen­tünk, sem vizi utak és tengeri kikötők fentartásá­hoz, melyről itt szó van, nem tartozik. (Helyeslés.) Elnök: Ennélfogva az illető czimnél föl. fog olvastatni a határozati javaslat. Méltóztatnak tehát a személyes járandóságok czime alatt 22.568 frtot megszavazni. (Megszavaz­zuk !) Megszavaztatott. Mihályi Péter jegyző (olvassa): Dologi kiadások. Magyarországban és Horvátország­ban folyókra 338.371 frt. Elnök: Méltóztatnak ezen összeget megsza­vazni? (Megszavazzuk l) Megszavaztatott. Mihályi Péter jegyző (olvassa): Ten­geri kikötőknél 41.000 frt. Elnök: Méltóztatnak megszavazni? (Megsza­vazzuk !) Megszavaztatik. Mihályi Péter jegyző: (olvassa): Födö­zet ócska anyag eladásából, fütermésből, füzeseken oko­zott károk megtérítéséből, és térkép eladásából 215 frt. Elnök : Méltóztatnak elfogadni. (Elfogadjuk]) Elfcgadtatik. Mihályi Péter jegyző (olvassa): Nyug­díj ak 92.635 frt. Pulszky Ferencz előadé: A nyug­dijakat a pénzügyi bizottság azon föntartással véli megszavazandónak, mely az összes nyugdijakra nézve kimondatott és az átalános jelentésben is kifejte­tett. (Helyeslés.) Elnök: Akik elfogadják, méltóztassanak föl­állani. (Megtörténik.) Elfogadtatott. Mihályi Péter jegyző (olvassa): Rend­kívüli szükséglet és fedezet, Helffy Ignácz: Több észrevételem lévén a rendkívüli szükséglet egyes tételeire, nehogy kény­telen legyek nagyon sürün igénybe venni a tisztelt ház figyelmét: czélszerübbnek tartottam mindjárt ez alkalommal a czimnél előadni összefoglalva az egyes részletekre vonatkozó észrevételeimet. Teszem ezt egy másik oknál fogva is, mert, amint méltóztatik tudni, a rendkívüli rovat az, mely főképen előidézte azon deficitet, melylyel most Magyarországnak meg kell küzdenie. Teszem harmadszor azért, mert a tisz­telt közlekedési minister ur eddig mindazon észre­vételekre, mik az átalános vita alkalmával e tár­czára nézve tétettek, egyetlenegy szóval sem mél­tóztatott válaszolni; pedig akkor a vita végén a tisz­telt minister ur azt mondotta, hogy jelenleg e percz­ben egyedül csak a keleti vasút ügyében benyújtott határozati javaslatra fog felelni, a többire a vita folyamában. És ime keresztülmentünk az egész rendes rovaton, és egyetlen egy szóval sem nyer­KÉPV. H. NAPLÓ 181. IV- KÖTET. tünk fölvilágosítást azon, némely igen is fontos kér­désre nézve, mely akkor itt fölmerült. Én nem fogom most azon kérdéseket ismé­telni ; de lehetetlen, kogy újból föl ne hívjam a mi­nister urnák és a tisztelt háznak figyelmét néhány kérdésre, mire nézve okvetlenül szükséges, és mul­hatlanul sürgős, hogy fölvilágosítva legyünk. Ilyen pl. a dalmátiai uj vasút létrejötte, mely iránt a mi­nister úrhoz kérdést intéztem. Ez egy oly tény^, mely előttünk áll; az osztrák „Reichsrath" előtt fekszik az osztrák kormány által beterjesztett tör­vényjavaslat a dalmátiai vasutakra nézve. Ha mi erről hallgatunk, a magyar országgyűlés hallgatag lemond Dalmátiáról. Ez igen fontos kérdés. Tisztelt képviselőtársam Irányi Dániel szintén kérdezte: va­jon az oly régóta alkudozásban levő török-és oláhor­szági összekötő vonalra nézve történt-e valami haladás, tud-e erre nézve valami tájékozást nyúj­tani? Több fontos kérdést emiitett Steiger Gyula és Péchy Tamás tisztelt barátom, és mindezekre a tisz­telt minister ur nem válaszolt; pedig nem tagad­hatja, hogy a ház, az igazat megvallva, nem igen bánt vele kegyetlenül. Méltóztatnak emlékezni, hogy összesen két rövid napig tartott az átalános vita, és a sors, vagyis inkább Paczolay annyira ked­vezett a minister urnák, hogy a vita kétharmadrésze személyes kérdésben telt el, — s igy megvárhattuk volna azt, hogy azon kevés kérdésre mely e tárgyra vonatkozólag a minister úrhoz intéztetett, azokra sietve felelni méltóztatott volna. De van ennél sokkal komolyabb baj. Heteken át maga a kormány és a bizottság is folyton azt hangoztatták, hogy a múltnak bajai, főképen a terv­és rendszernélküliségben rejlenek, melyet különö­sen a közlekedési eszközök létrehozásában eddig a kormány követett; a vita elején a kérdés ez oldalá­nak élét vette a kormány egy ügyes nyilatkozat ál­tal, t. i., hogy a múltban követett rendszernélküli­séget belátva, a legközelebbi időben be fog nyújtani egy átalános közlekedési tervet, és mihelyt az or­szággyűlés azt megállapította: akkor abban a kelle­metes helyzetben lesz, hogy e rendszert fogja kö­vetni. Ámde mit látunk? Azt, hogy csaknem egy­idejűleg azon nyilatkozattal, a tisztelt minister ur beterjesztett a háznak több mint százhatvan mért­földre nyúló vasúti törvényjavaslatot. Már bocsánatot kérek, hogy miképen lehessen e kettőt összeegyeztetni, egy megállapítandó átalá­nos közlekedési hálózatot és száz mértföldre me­nő szerződéseket, én nem látom be. Nem hely­telenítem azt, hogy a kormány ezen törvény­javaslatt benyújtotta, amennyiben tudom, hogy erre szavát adta volt már régen; mert hiszen ez. nem egyéb, mint megújítása azon hirhedt nagy vas­úti szerződésnek. Ha azért nyújtotta be, hogy helyre­36

Next

/
Oldalképek
Tartalom