Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.
Ülésnapok - 1872-91
91. országos ülés február 17. 1S73. 275 natkozólag. A kisajátítás igen is folyamatban van, azonban a képviselő nr igen jól fogja tudni, hogy hány hivatalos közegnek kell közreműködni, mig a kisajátítás kereszttüvitetik. Igen jól fogja tudni, hogy már azon vidékek, melyeken a vasút keresztíd megy, oly rémitő követeléseket formálnak a vasut-vállalat ellen, hogy nem képesek az illetők azokat barátságos utón kielégíteni, hanem a hosszadalmas törvényes kisajátítási eljáráshoz kénytelenek folyamodni. Ez folyamatban van a bátíaszék-dombóvári vasútra nézve is, s én részemről valahányszor alapos panasz tétetik, hogy a vállalat nem teszi meg a szükséges lépéseket, azok orvoslása végett még eddig mindig megtettem a kellő intézkedéseket. Másik kérdése, ha jól fogtam föl a vasúti átjárásokra vonatkozik. Itt megjegyzem, hogy a politikai bejárás alkalmával minden község, minden érdekelt meghivatik, és ott van helye és ideje bebizonyítani, hol szükséges ilyen átjárás a vasútnál; ha akkor, midőn ott van a bizottság, nem szólalnak föl sem a vidékiek, sem az egyes községek s habár a politikai bejárás nem is tüntette ki az átjárás szükségét: akkor ily dolgokat ráerőszakolni a társulatra nehéz, s csak a legnagyobb szükségben lehet a kívánatnak eleget tenni. Továbbá kifogása van a képviselő urnák az indóházak berendezése ellen. Bátor vagyok figyelmeztetni, hogy a kisebb állomásokat a kevesebb forgalmú állomásokat a nagy indóházakkal, a nagy kényelemmel berendezett indóházakkal egyformán fölszerelni az államkincstár egyenes károsítása nélkül lehetetlen volna. Minden uj pályánál előfordul az, hogy a menetrendek még egészen pontosan meg nem tarthatók és meg nem tartatnak. E tekintetben orvoslást eszközölni mindig kötelességemnek tartom. Az utolsó pontra nézve teljesen osztozom képviselő urnák nézetében, hogye pálya jövedelmezővé csak akkor válhatik, ha legalább a Dunaparton levezettetik, és ez iránt már a társulatot fölszólítottam, hogy ez iránt a tervezetet készítse el, s hogy netalán a túlparton, a Szabadkáig épülő vonallal szemben eső pontokat válassza meg. Körmendy Sándor: Tisztelt ház! A házszabályok által adott jogomnál fogva van szerencsém először is elismerésemet nyilvánítani a minister urnák gyorsan adott válaszáért; másodszor bátor vagyok az utolsó pontra nézve megelégedésemet kijelenteni; mig a három első pontra vonatkozólag adott válaszra nézve engedje meg a tisztelt minister ur, hogy némi ujabb fölvilágositással szolgáljak azon reményben, hogy fölvilágosittatván helyesebben, mint talán eddig fölvilágosítva volt: szives lesz a keze közt levő jogot a közügy érdekének megfelelőleg érvényesíteni. A tisztelt minister ur azt mondja, hogy azon egyének, kiknek birtokaikon a vasutak keresztül mennek, többnyire nagy követelésekkel szoktak föllépni, és ez akadályozza a kisajátítás gyors lebonyolítását. Bátor vagyok biztosítani a tisztelt minister urat, hogy itt egyátalában nem forog fön ezen eset; és nemcsak hogy nem forog fön ezen eset, hanem a hehezet ugy áll, hogy az érdeklettek még föl sem szólittattak, már évek óta meg sem kerestettek a kisajátítás tárgyában, és most rögtön anélkül, hogy csak tudomásukra hozatott volna: illető földjeik egyszerre elfoglaltattak ugy, hogy ha egy kir. biztost akarna kiküldeni az országgyűlés Somogymegyébe a végett, hogy a földfoglalókat kutassa ki, a legkönnyebben megtalálhatná a jelen alkalommal a vasut-társaságban. Méltóztatott az átjárókra nézve mondani, hogy a politikai bejárás alkalmával az illetők nem tettek kifogásokat, és hogy ha nem tettek akkor: most már azon segíteni nagyon bajos. Bátor vagyok figyelmébe és jó akaratába ajánlani a t. minister urnák in terpellatiomnak e pontra vonatkozó részét, és ott meg fog győződni arról, de meg fog győződni e tárgyban a ministeriunmál megfordult s talán ujabban ott levő adatokból is, melyek az illetékes politikai hatóságnak épen tüzetesen ide vonatkozó bizonyítványával kitüntetik interpellatiomnak alaposságát, s kitüntetik, hogy a politikai bejárás alkalmával az általam kijelölt átjárókra nézve a politikai hatóságnak véleménye is oda nyilvánult, hogy azon utak okvetetlenül nyíltan tartandók az illető községek legfontosabb gazdászati érdekében; de ezt utólag eszközölni az illető vasuttársulat minden áldozata nélkül lehetséges is, ezen egy kis jó akarattal nagyon könnyen fog a tisztelt minister ur segíthetni. Az indóházakra nézve csak annyit vagyok bátor megemlíteni, hogy magas követelésekkel egyátalában nincs sem nekem, sem az érdeklett közönségnek szándéka föllépni, mert terhelni a haza közérdekét nem kívánjuk; de méltóztassék azt is megengedni, hogy amit én az illető állomási várótermekre nézve mondtam: azok a szó teljes értelmében az utolsó betűig igazak. Mert, mikor kérem a várótermek ugy vannak építve, hogy még csak egy kályha sem fér bele és egész télen át fűteni sem lehet : akkor méltóztassanak megengedni, ha azt mondom, hogy ezek teljesen alkalmatlanok arra, hogy a közönség érdekének megfelelhessenek; mert ha befogadhatnák is a közönséget, hiába valók télen, nyáron pedig nélkülözhetők. Ennélfogva én a tisztelt minister urnák adott válaszával a három első pontra nézve megelégedve nem lehetek és ha nem kívánom is, hogy az itt tárgyaltassék ; de bátor vagyok a tisztelt minister urnák figyelmébe ajánlani ezen pontokat. 35*
