Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.

Ülésnapok - 1872-80

80. országos ülés február 3. 1873. 21 Ha tehát csak e munkálatok befejezése után kivánna a ház az incompatibilitás iránt határozni, könnyen megtörténhetnék, hogy hosszú idő fog el­telni; holott, ha az a nemsokára beterjesztendő vá­lasztási törvénynyel egyidejűleg vétetik tárgyalás alá, előbb teljesedik a Tisza Kálmán képviselő ur módositványában kifejezett kívánság, a melylyel én is egyetértek. A mi Perényi Zsigmond b. képviselőtársain és barátom indítványát illeti, megjegyzem, hogy van­nak bizonyos fontos tárgyak, amelyeket egyszerű administrativ utón eldönteni nem lehet. Egy esz­mét e javaslatban fontosnak tartok, amennyiben ki­fejezi, azt. hogy lehetnek esetek, midőn a hivatalos teendők pontos elvégzésére akadályul szolgálhat az a körülmény, ha az illető hívatalbeli osztály élén álló egyén egyszersmind országgyűlési képviselő, és ugy természetszerűleg a ministeriumnak felelősségé­ből folyó kötelezettsége gondoskodni arról, hog3 r az állam közigazgatási teendői e miatt fönakadást ne szenvedjenek, és meg vagyok győződve, hogy ha ily esetek előadják magukat: a mmisterúunok gon­doskodni fognak arról, hogy a hivatalos teendők pontos elvégzésének a képviselői állással együttjáró teendők akadályául ne szolgáljanak. Minthogy azonban e kérdés a törvényhozás utján czélszeriibben intézhető el: részemről teljesen ! belenyugszom a szerkezetbe; föltéve azt, a min nem kételkedem, hogy a kormány részéről biztosittatunk, hogy a nem sokára beterjesztendő választási tör­vényjavaslattal együtt az incompatibilitásról is be fog javaslatot adui. (Helyeslés jobb felől.) Szlávy József ininistereliiöks T. ház! Pólya képviselő ur vagy nem jól értette sza­vaimat, vagy én nem jól fejeztem ki magamat. Azt állítja, hogy én az administrationak roszaságát a hivatalnokok sokaságában kerestem volna itt e ház­ban tartott beszédemben. Ezt én nem mondtam. Igenis, ha és a mennyiben rósz az administratio, annak igen sok okai vannak, és ha valakinek: a ministereknek van leginkább módjuk meggyőződni, mennyiben rósz. hol rósz és miért rósz'? Vannak ennek igen sok okai, és érezzük is mindnyájan az administratio hiányait és ugy, miként én és minis­tertársaim ügy ekéztünk és ügy ekézünk- ezen bajokon administrativ utón behozott uj rendszabályok életbe­léptetése által mindenképen segíteni, bizonyára azt fogjuk tenni ezentúl is. Érezte ezt a pénzügyi bizottság is, és ezen érzésnek adott kifejezést akkor, midőn az ezen 7-ik pont alatt foglalt határozatot fogalmazta. Ezen határozat részben oly kívánal­makat tartalmaz, vagy oly föladatokat tüz a niinis­terium elé, melyek a dolog természetében feküd­nek, melyek nem valami reformot czélozuak, hanem -czélozuak olyat, ami még nincs és ami eddig csak .azért nem történt, mert a ministeriumok — ne gondoljuk, hogy azon 5—6 esztendő, a mióta lé­teznek, oly hosszú idő, — mert a ministeriumok még mindig nincsenek azon stádiumban, hogy meg­állapodtak volna. A dolgok még mindig fejlődnek, még éveken keresztül fognak változni, mig azon megállapodottságra jutunk, ahol azon alkotmányos államok vannak, a hol az alkotmányosság már szá­zadokon át szakadatlanul fönáll. Ezért nem tör­téntek némileg dolgok eddig, mert még mindig a fejlődés processusában vagyunk. Egyébiránt van­nak itt oly dolgok is, melyek a meglevő rendszer megváltoztatására irányozvák. Én — amint ezelőtt volt szerencsém mondani — igenis érzem az admi­nistratio hiányait és kész vagyok ezen hiányokon segíteni. Ennélfogva én készséggel elfogadom a pénzügyi bizottság ezen a 7-ik szám alatt foglalt határozatát, elfogadom, és pedig azért is, mert nem olvasom ki belőle azt, a mit tisztelt barátom Tisza Kálmán kiolvasott belőle, t. i. hogy azzal, midőn azt mondja a pénzügyi bizottság, hogy kérdezzenek meg a ministerek szakembereket: egyszersmind azt mon­dotta ki, hogy sem a ministerek, sem az alatta levő ministeriumok az ügyhöz nem értenek. Ezt én, megvallom, nem olvastam ki belőle, mert ha ez volna benne, akkor rögtön nyilatkoznám, hogy többé egy óráig sem töltöm be e helyet, hol most ülök. (Élénk helyeslés jobb felől.) És ezt látszik belőle kiolvasni Pólya tisztelt képviselő ur is. Pólya tisz­telt képviselő ur akkor, midőn a képviselőháznak egy küldöttségét bizná meg tisztán administratio­nalis kérdések megvitatásával, megvizsgálásával, és egy uj organismus indítványozásával — méltóztas­sék megengedni, meglehet, hogy nem volt szándé­kában, — ennek az az értelme, hogy a ministerek­ben nem bízik. Ehhez tehát, meggyőződésem sze­rint, nem járulhatok, és nem járulhatok ehhez azért sem, a mit Trefort tisztelt barátom mondott, mert az indítvány azt tételezi föl, hogy ezen bi­zottság működjék ezen országgyűlés együttléte alatt; már pedig bocsánatot kérek, hogy a ministerek, a kik naponkint 4—5 órát tartoznak itt az or­szággyűlésen jelen lenni, azonkívül administrálni, azonkívül még egy ily óriási munkának létrehozá­sában egy 15 tagú bizottsággal együtt működjenek: ezt én teljes lehetetlenségnek tartom. Miben és mennyiben fog lehetséges lenni se­gíteni, azt majd a ministerek annak idejében a ki­küldött bizottság vagy enquettek által ki fogják deríteni; de bátor vagyok most mindjárt megje­gyezni, hogy a tisztelt ház ne táplálja azon re­ményt, — elejét akarom venni e nyilatkozatommal a későbbi szemrehányásoknak, — hogy ez oly na­gyon hamar fog megtörténhetni. Roppant a föladat, melyet a pénzügyi bizottság a ministeriumra ró.| Attól függ, hogy milyen keretet akarunk a dolog­nak adni. Mert ha pl. azt, hogy — mint a pénz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom