Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.
Ülésnapok - 1872-90
254 90. országos ülés február !">. 1873. gett a vallás és közoktatásügyi ministerhez véleményeztetik kiadatni.) , -Bobory Károly: Tisztelt ház! Miután én voltam, ki ezen kérvényt beterjesztette, bátor leszek néhány szóval ezen kérvényhez szólni. Én, ha itt csupán egyházi érdek forogna fön: azt nem pártolnám, miután az én álláspontom az, hogy átalában minden felekezet viselje a maga terhét; de itt nem csnpán egyházi érdek forog fön, hanem a magyar nemzetiség érdeke. Moldva-Oláhországban, t. i. a moldvaországi magyar atyánkfiai nemzetiségüknek nyilvánítását más köztéren nem találják, mint az egyházi közéletben; ennélfoga bátor voltam ezen kérvényt beterjeszteni. Én ugyan óhajtanám a nemzetiségnek érdekét inkább testületi utón előmozdítani, hanem miután bírunk oly alappal, oly forrással, melyből e segélyezés megtörténhetik, értem a vallási-alapot, azért én helyeslem ezen kérvénynek a vallás- és közoktatási ministeriumhoz való kiadatását. De azon észrevételem van, hogy a vallás- és közoktatási ministerium ugy kezeli ezen alapot, mint a többi alapokat, melyek kezében vannak, miután semmi számadást elő nem terjesztett, semmi előirányzat itt az országházban nem tétetett, azért én, aki meg vagyok győződve, hogy alkotmányos országban felelős ministerium nem kezelhet semmiféle országos alapot anélkül, hogy aziránt felelőséggel ne tartoznék : azon indítványt vagyok bátor előterjeszteni, hogy határozott mennyiség irányoztassék elő e tekintetben. De miután a t. háznak ezt nem lehet tenni a ministerium előterjesztésének hiányában ; azért alig van más tennivaló, minthogy én is hozzájáruljak ezen előterjesztéshez, mely a kérvényi bizottság által tétetett; azon megjegyzéssel mindazáltal, hogy legközelebb be fogok terjeszteni egy határozati javaslatot a t. ház elé, először azért, hogy a vallás- és közoktatási ministerium az általa kezelt alapokról, valamint minden egyéb országos alapról szintén a ház elé előterjesztéseket, kimutatásokat terjeszszen, hogy a t. ház, valamint az előbbi ülésszakban, szintén bizottságot küldjön ki a vallás- és közoktatási ministerium által kezelt alapok jogi természetének megvizsgálására, mely bizottság fölfogja és folytassa azon munkálatot, melyet az előbbi ülésszak kiküldött bizottsága már megkezdett. Elnök: Elfogadja a ház a kérvényi bizottság javaslatát ezen kérvényre nézve ? (Elfogadjuk.) Tehát elfogadtatik. Szögyény László előadó (olvassa a bizottságnak a 9. és 10. sorszámú kérvények iránti véleményét, mely észrevétel nélkül elfogadtatik. Olvassa továbbá a 11. sorszámú kérvény iránti véleményt, mely szerint Szatmár városának a katonai eszállásolási teher Mnnyitését kérő folyamodványa a honvédelmi ministerhez tanulmányozás végett áttéteim v leményeztetik.) Kiss János : T. ház ! Szatmár városának a katonai beszállásolás miatti kérvénye nem olyan egyszerű haszontalanság, hogy azt csak ugy könnyedén elutasítani lehetne; mert Szatmár városának a katonai beszállásolás folytán nagyon régi és gyökeres sérelmei vannak. Méltóztassék tehát a kérvényt fölolvastatni, melyben Szatmár városa körülményesen előadja panaszait, hogy így a t. ház láthassa, mily sérelmek azok, melyek folytán Szatmár városa a ministeriumnál már hosszú időn keresztül többször kérelmezte sérelmeinek orvoslását és az nem sikerülvén, most kénytelen volt a t. házhoz fordulni. Kérem a kérvényt fölolvastatni, s majd azután előadom nézeteimet. Elnök ! Föl fog olvastatni a kérvény. Szögyény László előadó (olvassa a kérvényt.) Kiss János : Szatmár városának a katonai beszállásolás körüli sérelmei elő vannak számlálva itt e kérvényben, és ezt a tisztelt ház meg is hallgatta; azonban vannak oly körülményei Szatmár városának, melyek ott megemlítve nincsenek. — • 1848 előtt az akkori kormány fölhívta Szatmár városát, hogy segédkezet nyújtson egy katonai iskola fölállítására; a város nem késett, a mennyire pénzviszonyai engedték hozzájárulni és 20.000 forinttal járult az 1846-ban fölállított katonai iskola költségeihez, hová a tanulók el is szállásoltattak. Az 1848-iki viszonyok után 1850-ben a katonai iskola áttétetett Váczra és az épület megmaradt a kincstár, illetőleg a közös hadügyminister rendelkezése alatt; az iskolának szánt épület jelenleg kaszárnyának használtatik és ezen épületben van elhelyezve a közös hadseregbeli katonaságból körülbelül 5 — 600 ember. Ezenkívül Szatmár városa fölterjesztésében azt mondja, hogy a katonai elszállásolástól megmentessenek polgárai, kaszárnyát állított föl saját költségén, még pedig magoknak a Szatmárvárosbelterületén bíró lakosoknak nevére telekkönyvezve és ezen kaszárnyában van a honvédség elszálásolva. Ily körülmények között ma Szatmárváros polgárai mégis terheltetnek külön katonai beszállásolás által annyira, hogy ez már tűrhetetlenné vált. Ily körülmények között tehát én nem vagyok megelégedve a kérvényi bizottság javaslatával, hanem e módositványomat kérem hozzátétetni, melynek fölolvasását kérem. Kiss Miklós jegyző (olvassa Kiss János módositványát.) Szatmár városának a katona-elszállásolásra vonatkozó kérvénye megvizsgálásra s az abbeli sérelmek orvoslására azzal utasittatik a honvédelmi ministeriumhoz, hogy arról jelentést tegyen a háznak.
