Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.

Ülésnapok - 1872-89

89. országos ülés február 14. 1873. 233 nem szavazom meg, tisztelt ház, a kért egy millió forintot azért sem; mert az 1870-ik évi V. törvényczikk tíz évre állapította meg az udvartartási költségeket, évenkénti 3,650.000 forintban, és én egyátalában nem látok okot arra mai nap, hogy az 1870-ik évi V. törvényczikket minden ok nélkül megváltoztassuk életbeléptetésének harmadik évében. Épen ezen oknál fogva nem tehetem, hogy csodálkozásomat ne fejezzem ki a kormány azon következetlen eljárása fölött, mely szerint az általa 10 évi időtartamra megállapított törvényt annak élete kezdetén, minden alapos ok és szükség nélkül, a jelenleg tárgyalás alatt levő törvényjavaslat által akarja megsemmisíteni ; megsemmiteni daczára annak, hogy a kormány több alkalomkor kimondta a házban, és legközelebb az igazságügyminister ur is oda nyilatkozott, hogy nem helyes, nem czélszerü az alkotott törvényeknek rövid időközökbeni megváltoztatása; mert ez a törvények tekintélyét ássa alá, sőt azt megsemmisíti. Legyen szabad tisztelt minister ur nyilatkozatához azon megjegyzést tennem, hogy az ily eljárás megsemmisíti egyszersmind azok tekintélyét is, a kik ily törvényjavaslatokat terjesztenek a ház elé, azokét is, kik azt megszavazzák. De nem szavaznám meg, tisztelt ház, a királyi udvartartás költségeinek egy millióval való fölemelését még azon esetben sem, ha, mint mondám, hazánk a legkielégitőbb anyagi jólétnek örvendene; még kevésbbé szavazom azt meg hazánk jelenlegi szomorú anyagi viszonyai között; midőn az ország népének egyik osztálya, a szegényebb osztály, az ország minden vidékein az éhség kinja által marczangoltatik ; midőn a nép középosztálya, az úgynevezett kisbirtokos-osztály, nem lévén képes már fizetni a reá rótt nagymérvű adókat, az executio következtében igavonó marháitól fosztatik meg ; midőn néhány héttel ezelőtt a kormány maga bevallotta, hogy pénzügyi helyzetünk aggasztó, és miután maga javasolta a képviselőháznak, hogy jövőre korlátozzuk kiadásainkat, nehogy az anyagi megsemmisülés szélére taszítsuk a nemzetet; midőn nagyszerű deficittel állunk szemben, daczára annak, hogy a kormány adósságot adósságra halmoz; midőn ily szomorú, sőt mondhatnám, kétségbeejtő helyzetben vagyunk, hogy a már létező államadósságok kamatainak födözésére a kormány ujabb kölcsönöket kénytelen fölvenni; és körülbelől alig van a hazában annyi pénz a forlomban, a mennyi államköltségeink födözésére szükségeltetik ; és épen azon oknál fogva bámulnom kell a kormány tapintatlansága fölött, azon eljárást illetőleg, hogy épen a jelenlegi nehéz pénzviszonyok közt kívánja az udvartartási költségeknek egy millióval való fölemeltetését, épen jelenleg, midőn tudjuk, hogy az elemi csapások következtében az ország minden vidékén a nép ínséggel, nyomorral küzd. KÉFV. H. NAPLÓ. 18^ IV. KÖTET. Én, tisztelt képviselőház, szeretem hinni, miszerint az uralkodó, ha értesülve lett volna a kormány azon szándékáról, hogy a jelenlegi nyomasztó körülmények közt a civillista egy millióval való fölemelése fog a képviselőházban inditványoztatni, roszalását nyilvánította volna a kormány ezen törekvése irányában ; szeretem hinni, hogy megtiltotta volna, a kormánynak ily inditványnyal előlépni. Sőt, tisztelt képviselőház, szeretem hinni, na a jelenleg tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat megszavaztatnék is, mit úgyis alig vagyok képes föltenni a képviselőházról; — mert hiszen, uraim, nem az a mi hivattatásunk, a kiket a nép bizalmával megajándékozott, és az országgyűlés termébe küldött, hogy mi minden terhet megszavazzunk a nemzet nyakára, vagy van rá szükség, vagy nincs, mihelyt azok a kormány által a képviselőházban indítványba hozatnak; hanem, igenis, az a mi föladatunk, és kötelességünk, hogy a nemzet, a nép anyagi és szellemi jólétéről gondoskodjunk ; — mondom, szeretem hinni, hogy az uralkodó, megtudva a nyomort, az ínséget, mely hazánkban dúl, ha megszavaztatnék is az egy millió: követni fogná a nép barátjának Victor Emánuel olasz királynak példáját, ki 1863-iki évben, midőn Olaszország a szabadság érdekében folytatott barczok következtében pénzügyi zavarba jött, lemondott civillistájának egy nagy részéről, visszaajándékozván azt, rendelkezésére bocsátotta a nemzetnek. Magyarországban jelenleg, tisztelt képviselőház, épen oly pénzzavar létezik, mint volt 1863-ban Olaszországban ; a kűlömbség azonban az olaszországi akkori és magyarországi jelenlegi pénzzavar közt csak az, miként Olaszországban a szabadság érdekében nagyszerű kiadások, Magyarországon a szolgaság bilincseinek kovácsolására, a közös-ügyes egyezmény meghonosítására kiadott nagyszerű összegek állították elő a pénzzavart, a deficitet. (A szélső hal oldalon helyeslés.) Épen azért, midőn az olaszországi események előidézőit, a nép hálás elismerése kiséri: szabadjon hinnem, miszerint a magyarországi deficitek teremtői aligha számithatnak ily elismerésre. A kormány által előterjesztett törvényjavaslat indokolását, tisztelt képviselőház , ha figyelemmel végig olvassuk, ez indokolás következtében oda jutunk, miszerint képesek ne legyünk e törvényjavaslatot megszavazni. Ugyanis maga ezen indokolás így szól (olvas): Az 1870-ik V. törvényczikk alkotásakor a legmagasabb udvartartás költségei tiz évre állapíttattak meg. Azon törekvés, hogy az állampénztár csak a múlhatatlanul szükséges mérvben terheltessék, a szükséglet lehető megszorítására vezetett. így például előre nem látható költségekül mi sem vétetett föl. De ezek azért mégis beállottak, és pedig annál nagyobb mérvben, minél 30