Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.

Ülésnapok - 1872-88

228 88. országos ülés február 12. 1873. Ezt magától Somssich Pál volt elnök úrtól kérdeztem, aki azt mondta, hogy a kérdést igy soha föl nem tette. A gyakorlat az volt: hogy az első czim fölolvastatott és ekkor mindenkinek joga volt átalánosságban elmondani megjegyzéseit. Én bátor voltam fölemlítem, mi volt eddig a gyakorlat ; azonban meghajlom a tisztelt ház akarata előtt, de azt hiszem azáltal, hogy a költségvetés átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául már el van fogadva, ezen kérdés túlhaladva van; de ha a tisztelt ház máskép határoz: én meghajlom a tisztelt ház akarata előtt és föl fogom tenni a kérdést. Péchy Tamás: Tisztelt ház! Ha azon kérdést, hogy elfogadtatik-e átalánosságban a költségvetés a részletes tárgyalás alapjául, nem lehetne föltenni: akkor ez magában foglalja azt, hogy átalánosságban sem lehet az egyes költségvetésekhez hozzászólani. Hogyha fölolvastatik egy tétel a költségvetésből: akkor többé nincs helye az átalános vitának ; ez meggyőződésem. És ha a tisztelt elnök ur méltóztatott fölolvastatni a központi igazgatásról szóló tételt, és ha akkor a szónokok egymásután eltérve ettől, mind az átalános vitába szólottak bele, ez nem volt helyes eljárás, s akkor méltóztatott volna a tisztelt elnök ur a szónokokat rendreutasítani, hogy tartsák magokat a tárgyhoz. Mihelyt átalános vita van: akkor mulhatlanul következni kell azon kérdésnek, elfogadja-e a ház átalánosságban ? Ez nagy különbséget nem tesz; de különben is a gyakorlat, véleményem szerint, ez volt, s mert a természetes gyakorlatnak ekként kellett is lenni, méltóztassék emellett megmaradni. Elnök : Mondottam már előbb, hogy meghajlom a ház akarata előtt; de mivel ismét mulasztással vádolt a tisztelt képviselő ur, méltóztassanak megengedni, hogy erre is feleljek. (Halljuk!) A tisztelt képviselő ur azt mondta, hogy miután én tudtam, hogy az első czim fölolvastatott, amit a képviselő urak nem tudtak, és miután a szónokok mindnyájan az átalános vitához szóltak: miért nem szólaltam föl ellene, és miért nem utasítottam őket rendre ? Bocsánatot kérek, az én fölfogásom az, hogy a központi igazgatás cziménél, melyben előfordul a ministernek fizetése, jogosan lehet szólani ezen tárcza mikénti vezetéséről és mindenki előterjesztheti a minister cselekményeire vonatkozó megjegyzéseit. Ez volt fölfogásom, s ezért nem utasítottam rendre a szónokokat; azonban, ha méltóztatik a tisztelt ház parancsolni, másként fogom föl tenni a kérdést. Csengery Antal: Elismerem, hogy tavaly több esetben az előzmény az volt, amelyet Ghyczy tisztelt képviselő ur előadott; de nem tartom azt szerencsés előzménynek, s nem tartom rendesen követendőnek. Nézetem szerint szavazásra csak oly kérdés tűzethetik ki, amely a vita alatt fölmerült; én figyelemmel kisértem a mai és tegnapi vitatkozást, de nem emlékszem, hogy valaki indítványozta volna, hogy e költségvetés egyátalában elvettessék, mellőztessék, vagy ne szavaztassák meg; és mivel ilyen indítvány nem tétetett: nem látom helyét a kérdés akkénti föltevésének, amint a tisztelt képviselő urak kívánják. Senki sem indítványozta, hogy e költségvetés részletenként ne tárgyaltassék; senki sem indítványozta, hogy egyenesen mellőztessék, vagy vettessék el, már pedig az elnök csak a tanácskozásban fölmerülő indítványok alapján teheti föl, nézetem szerint, a kérdéseket. Én tehát ez esetben nem látom, minő kérdést lehessen az elnöknek föltenni, minthogy a költségvetésnek el nem fogadása iránt indítvány nem tétetett. (Helyeslés.) Elnök : Kivan valaki még a központi igazgatás cziméhez szólni? (Szünet.) Ha nem kivan, fölszólítom azon képviselő urakat, akik a központi igazgatás személyes járandóságának czimén az első rovatban fizetések- és lakpénzekre a 264.042 forintot megszavazzák, méltóztassanak fölkelni. (Megtörténik.) A többség elfogadja. Most következik Helfy képviselő ur határozatijavaslata. (Fölkiáltások balról: Hogyan jön az ide ?) Itt adatott be. Mihályi Péter (újra olvassa a határozati javaslatot.) Elnök: Fölhívom azon képviselőket . . . . Tisza Lajos közmunka- és közlekedési minister : Tisztelt ház! (Nagy zaj. Szavazzunk!) Bocsánatot kérek, most adatott be Helfy képviselő ur módosított inditványa ; most volt szerencsém azt ily alakjában először hallani; meg fogja tehát nekem a tisztelt ház engedni, hogy iránta röviden nyilatkozhassam. Miután e módosítás folytán — épen ugy, amint előbb magam kértem a tisztelt házat — a kormány e tárgyban beadandó jelentésének bevárása, s azután a jelentésnek a vasúti és pénzügyi bizottsághoz való utasítása határoztatnék el: részemről nincs kifogásom ellene, hogy a tisztelt ház e határozati javaslatot elfogadja. Elnök : Elfogadja a tisztelt ház a határozati javaslatot? (Elfogadjuk!) Csernátony Lajos: Tisztelt ház! A szavazáshoz magához, mebyben magam is egyetértőleg résztveszek, nem szólok; hanem egy szokásra nézve bátor vagyok megjegyzést tenni, amely már másodszor fordul elő. Egy pár nap előtt egy más tárgynál, mely már egészen ki volt merítve, szavazásra került a dolog, amidőn a ministerelnök ur fölkelt nyilatkozni és már majdnem elkésett, ugy, hogy ha csak pár perczczel is később nyilatkozik, a szavazás után nyilat-