Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.
Ülésnapok - 1872-88
88. országos ülés február 12. 1873. 221 lelős azon hibákért, melyek a vasutaknál elkövettettek ; fölhozta, — ugy ismétlem, mint ő monda — „az úgynevezett családi vasutat. Azt monda, hogy igenis ez megbukott egyszer; de másodszor nem bukott meg, és ezen vasút épen akkor ment keresztül, midőn az uj választás folytán a baloldal nagyobb számmal volt e házban. (Halljuk!) Tisztelt ház! Hogy jött, hogy nem jött létre azon családi vasút? azt — nem a magam érdekében, de a másokéban — itt a házban kutatni nem fogom, hanem arra hivatkozhatom, hogy ha akkor, midőn azon vasút elfogadtatott, nagyobb volt is egynéhánynyal a baloldali képviselők száma: ezen számból nagyon kevesen szavaztak reá, mert legnagyobb részben Ghyczy Kálmán tisztelt barátomnak fölszólalása folytán ellene szavaztak. {Igaz! Ügy van! hal felől.) De különben is bizonyára furcsa, az, amit a képviselő ur állit. Azért, mert az ellenzék nem egy negyedét, hanem egy harmadát képezte a háznak, mert ez volt az arány, egy vasút azért ment keresztül, mert az ellenzék akarta. Ezt mi elfogadhatnék complimentnek; de ez annyit tesz más szóval, hogy minden egyes ellenzéki ember két jobboldali képviselővel ér föl; de miután mégis „vota non ponderantur, sed numerán tur" ez nem állhat. (Élénk derültség bal felöl.) Még egy vasutat hoz föl a képviselő ur. A baloldalt vádolva fölhozza, hogy ime a nyugati vasutat vagyis a gráczi vasutat egy képviselő kedveért elrontották, és Szombathelynek vezették. Bizony ez megtörtént; de ez a képviselő ur történetesen most is jobboldali képviselő, és akkor igazságügyminister volt. (Mozgás.) Én nem hiszem, hogy a ház naplói aziránt tanúskodnának, hogy épen azon, különben általam igen tisztelt képviselő ur irányában a baloldal valami nagyon előzékeny lett volna. {Élénk derültség.) Tehát mi akkor is felelősek legyünk, ha jobboldali vezérférfi kedveért szavaztatik valami meg. Legyen szives a képviselő ur meggondolni, mielőtt ily állításokat tesz; mert könnyű a követ eldobni, de sok okos ember kell hozzá, hogy megallitsa. {Derültség.) Most, tisztelt ház, még csak egyetlen egyet. A tisztelt képviselő ur előtt van egy név, mely mindannyiszor nemes tűzbe hozza, és ez a Berettyó. (Élénk derültség.) Hihetőleg a- a bűne van a Berettyónak és Kőrösnek, hogy nem cserélt helyet a Garammal; mert ha helyet cserélt volna, talán tengeri hajók számára is képes folyónak tartotta volna. (Derültség) Különben ezt nem azért hoztam föl, mintha bármely folyam sz.bálvzásához való hozzájárulást, mely a kellékeknek megfelel, valaha ellenezni akarnék, vagy elleneztem volna pénzügyeink erejéig; minden folyamnál, mely megüti a mértéket, azon leszek, hogy szabályozása érdekében az állam is teljesítse a magáét, ha az illetők is teljesitik a magukét. Csakis azért szólaltam föl, mert, megengedjen a tisztelt képviselő ur — az, a mi ide vonatkozik, megint nem egyezik meg a történt dolgokkal. Ő ugyanis beszédében az monda, hogy ő azért nem szavazta meg azon költségeket, mert minden terv nélkül inditványoztatott általam azon költségeknek megszavazása. (Paczolay János ellentmond.) Itt van beszédében, — mondja, hogy azért nem, mert ellentétes a magam által beadott határozati javaslattal. Méltóztassék megnézni, a napló és az irományok kezeskednek róla, hogy én, midőn először szóba hoztam, nem is kívántam a költséget a budgetbe rögtön fölvétetni; hanem fölhívtam a kormány figyelmét rá, nem egyedül a Berettyóra — és erről maga a képviselő ur is már meggyőződött néhány évi tanulmány után (Derültség.) — nem a Berettyóra magára, de a 4 folyamra együttvéve. Felhívtam a kormány figyelmét és azt mondottam, hogy a mennyiben a józan szabályozási elvek szerint, azaz a mennyiben hajókázhatóság szempontjából azok megütik a mértéket, a következő évi budgetben vegye föl a minister azok szabályozási költségeit. Még annyit is bátor vagyok megjegyezni, hogy sem akkor, sem azután ezen folyamok számára sem én, sem más közülünk tervkészítési költséget nem kértünk, mert a tervek, a tisztelt képviselő ur állításával ellenkezőleg, már rég készen voltak, sem soha egy krajczárt sem kértünk védelmi vagy biztosítási munkára. Vagy tehát az az elve a képviselő urnák, és elvárom ennek bebizonyítását, hogy soha semmi viszonyok közt nem lehet az államnak vizszabályozáshoz hozzájárulni; vagy ha nem az, akkor az én eljárásomnak, mint a helyes elvekkel és a határozati javaslattal ellenkezőnek, föltüntetését a történt dolgok téves fölemlitésének kell mondanom. (Tetszés bal felöl) Én, tisztelt ház, miként mondtam, az ellenem fölhozott vádak czáfolatára szorítkoztam, és bár meg lehet, nem mindig tartatom a tisztelt ház által túlságosan békeszerető embernek; nem megyek mégis tovább, mert én legalább részemről ugy érzem magam, és óhajtanám, hogy ugy érezzük mindannyian, hogy személyes megtámadásokkal, melyek okvetlenül választ vonnak maguk után, a háznak idejét pazarolni nem nagyon czélszerü. (Atalános élénk helyeslés.) Paczolay János: Tisztelt ház! A házszabályok értelmében személyes kérdésben kérek szót. Tisza Kálmán képviselő, kifogás alá vévén tegnapi beszédemet, először is azt állította, hogy ő nem indítványozta a debreczen-szigeti vasutat, és hogy ha indítványozta is, a mint határozati javas-