Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.
Ülésnapok - 1872-88
216 88. országos ülés február 12. 1873. föl lett hiva e kérdés tanulmányozására; mert tudhatta a tiszai vaspálya társulat engedély-okmányának értelméből, hogy 1874-ben a régi igen káros és drága tarif-rendszer megszűnik ; akkor pedig még is csak kellett volna előleges tanulmányokat tenni, hogy a kormány az ország érdekeire nézve hasznos tarifát állapítson meg. Most már 1873-ban vagyunk, a minister ur igen szépen kijelentette, hogy a tarifa-kérdés mily nagy, hogy azt minden oldalról mennyire kell tanulmányozni, mennyire szükséges, hogy a különböző factorokat tekintetbe venni lehessen. De azt hiszem, hogy ha mindazoknak meg akar felelni : nézetem szerint az idő, mely mostantól kezdve mindaddig , nng valósággal életbeléptetni lehet ily tarifa-rendszert, — legalább a tiszai pályára korábban kell életbe léptetni — rövid lesz; azonban mégis reménylem, hogy mindamellett legalább ugy, hogy az azután később megállapítandó országos tariffá-rendszerbe beilleszthető legyen, fog e tekintetben a minister ur annak idejében a tisztelt háznak javaslatot beterjeszteni; mert megvallom, hogy a tiszai pálya roppant magasra emelt tarifája igen súlyosan nehezedik különösen alföldünk kereskedésére. A tarif-rendszernél, tisztelt ház! nézetem szerint igaz, hogy nem lehet egészen odáig menni, hogy a tarifa alacsonyabbra szabassák, mint sem lehetséges ; mert abból ismét következhetnék az államra a kamatbiztositás fizetése által nevezetes kár; de mégis szükséges azt annyira, a mennyire lehet, hogy ezen árszabály-leszállítás által a forgalom emeltethessék, leszállítani; mert a mai időben már 5—10 krajczár oly külömbséget tesz az élet árában, hogy ezen 5—10 kr. árszabály-különbözet mellett haszonnal lehetne a külföldre szállítani. Elismerem tehát, hogy e tekintetben is nagy kérdés a tarifák kérdése; de mégis kérem a tisztelt minister urat, hogy méltóztassék e tekintetben valamit annyival inkább tenni, mert már az 1867. évi vámés kereskedelmi szerződés értelmében különösen némely vonalakra nézve ezen tarifatételeket a magyar országgyűlésnek magának megváltoztatni nincs is joga. Szükséges, hogy az egyérteimüleg történjék a lajtántuli ininisteriummal. E tekintetben különösen a 8. pont által van Magyarország megkötve, és pedig ezen vonalak azok, melyek leginkább lehetnének hivatva arra, hogy a magyar kereskedelmet a külföldre közvetítsék; a mennyiben ezek azon vonalok, melyek Magyarország határain kimennek, tehát a kivitelt volnának hivatva eszközölni. Én, tisztelt ház, örömmel hallottam, hogy a minister ur egyszer valahára már az országos közlekedési rendszert megállapító hálózatot a tisztelt háznak be fogja terjeszteni. Sajnos, hogy ez előbb nem történt; mert ha elfogadtatik azon nézet,' hogy mindaddig, míg e rendszer az országgyűlés által megállapítva nem lesz, semmi ujabb vonal ne engedélyeztessék : akkor bizony meg kell vallani, némely vonalak zsákutczában maradnak darab ideig; mert ilyen nagy dolog, mint ez, melyre nézve tömérdek kérvény fog beadatni a tisztelt háznak azok részéről, akik kimaradtak ezen ministeri előterjesztésből, — sok és hosszas tanulmány után lesz csak végleg megállapítható. Tisztelt ház! Meg kell vallanom, hogy a csatorna-rendszernél a kormány semmiféle hibát nem követett el; nem követett el hibát, mert e tekintetben valósággal semmit nem csinált; tehát hibát sem csinálhatott. Hanem hibának tartom azt, hogy a kormány e tekintetben semmitsem tett, mert Magyarországnak, különösen alföldje, a csatorna-rendszer által talán többet nyert volna, mint nyert a vasutak által. Én tehát kérem a kormányt, méltóztassék tevékenységét egyszer ez irányban is kiterjeszteni. Az utakra nézve tisztelt ház, különösen fölemlítette a tisztelt minister ur, — nézetem szerint is igen helyesen — azt, hogy az utak azon csatornák, melyek a vaspályáknak az anyagot szolgáltatják; és fölemlítette különösen azt is, hogy miután a vaspályákhoz való érkezés, azoknak kereskedelmi használata leginkább azon vidéknek áll érdekében, a mely a vaspálya mellett fekszik: ezen vidék van hivatva arra, hogy a vaspálya-állomásokhoz az utakat elkészíttesse. Elismerem ezen tételnek átalánosságban igazságát; azonban bátor vagyok a tisztelt közlekedési minister urat két pontra figyelmeztetni, először arra: hogy az ilyen állomások kitűzésénél méltóztassék mindig figyelemmel lenni arra, hogy oly pontokra tétessenek az állomások, a melyek könnyen odavezethető utak által a vidék számára elérhetők legyenek. Épen azon vaspályánál, melyet Paczolay tisztelt képviselő ur baloldalinak mondott, az északkeleti vaspályánál, tudok esetet arra, hogy három nagy és népes község közé, melyekhez meglehetősen jókarban lévő és járható utak vezetnek, pusztaságra tették a vasúti indóházat, a hová most már jóformán nem lehet eljutni egy kis sár idején. Ez igen nagy hiba, mert sokkal nehezebb elérni azon indóházat, a hová még ezen tul kell utakat készíteni és sokkal helyesebb lett volna oda tenni, a hol most is vannak jó karban levő utak és még könnyebben lehetett volna odajutni, utat is könynyebben lehetett volna készíteni, hogy ha a minister ur oda működött volna, hogy az efféle utak elkészítésére vaspályák oly vidékeken, hol kő nincs, a kő és kavicsszállitásban közreműködtek volna ; mert az a legnagyobb akadály az utak készítésére nézve, hogy oly vidékeken, a honnan 8—10 mrfdre kő nincs, a vaspályák nem működnek oda, hogy ők olcsóbban szállítsák a követ és kavicsot; és mindaddig, mig ez nem fog történni, sok idő fog eltelni, mig a
