Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.
Ülésnapok - 1872-87
194 87. országos ülés február 11. 1873. És e tekintetben, tisztelt ház, nemcsak a tőlem jobbra ülő képviselő uraknak egy részére, hanem — fájdalom! — ha elolvasom a választási programmbeszédeket. azt találom, hogy a jobboldali képviselő urak közül is oly ígéreteket tettek választóiknak, (Zaj. Felkiáltások jobbról: Kiesoda! Ellenmondások) melyeknek beváltása az igen tisztelt pénzügyminister urnák, még normális viszonyok közt is, nagyon terhes volna; de különösen terhes most, midőn — mint mindnyájan tudjuk, — az állam pénztáraiban tetemes az apály. De ha az én nevem az ilyes dolgokban nem oly catoi hangzású, mint igen tisztelt képviselőtársam Madarászé saját pártja előtt, arról én nem tehetek; hozzászoktam az ő nézeteivel ellentétes nézeteket kifejteni; eltekintve attól, vajon azok hallgatóimban tetszést idéznek-e elő vagy nem, s bár tudom, hogy a nagy tömeg Ítéletét nem a világviszonyok kölcsönös mérlegeléséből, hanem a körülötte levő legközelebbi tárgyak s a neki kellemesen hangzó előadási modortól tételezi föl. Én, uraim, mindamellett, hogy szegények vagyunk, megszavaztam minden vasutat, melyet házban szavazás aláhoztak; megszavaztam majd mindent, mit a hadsereg és honvédség részére követeltek. Indokolom: miért tettem ezt, — — — daczára annak, hogy tudtam, miszerint szegények vagyunk. Csak két ut állott előt + ünk: a takarékosság vagy a gyors beruházás útja. A takarékosság útját követni akkor volt ideje, midőn a kiegyezés fölött okoskodtunk ; akkor volt ideje, hogy saját szükségünkre, saját jövedelmünkből tartsunk fön annyit, a mennyire múlhatatlan, nélkülözhetetlen szükségünk van, s csak a többlethez képest vegyünk át adósságot, az osztrák államadósságból; de különítsük azt el tökéletesen, s alakítsuk át saját adósságunkká. Nem ereszkedem ennek bővebb fejtegetésébe, az átalános vita alkalmával Tisza Kálmán t. barátom e tárgyban sokkal ékesebben és világosabban szólott, hogysem én azt ismételhetném ; hanem kimondom, hogy ma a nagy adósság megvan, az a mi adósságunk ; a nemzeti becsület követeli, hogy megfizessük. A mostani viszonyok közt azt, és annak kamatjait megfizetni képesek nem vagyunk, és igy, az ország gyors beruházása iránt kell gondoskodnunk; a terheket elviselni csak akkor lehetünk képesek, ha az országot felvirágoztatjuk és annak minden vidékét gazdaggá teszszük, és ha azután saját vállainkra rá is teszik a nagyobb terhet, azt akkor majd el is bírjuk. Ha nem igy járunk el, hanem, miután megkezdtük a beruházásokat, habozunk, visszalépünk; akkor a mit elköltöttünk, az kidobott pénz épen ugy, mintha egy állam a hadseregre bármennyit költ, de az nincs mindennel ellátva, mi egy modern hadsereg ellátására szükséges, hogy saját föladatának megfelelhessen. (Helyeslés bal felől.) Igy fogván föl a dolgot, várva várom a közlekedési minister ur előterjesztését a közlekedési hálózatra nézve, és várva várom a pénzügyminister ur előterjesztését azon nagyszerű financtervekre nézve, melyet ezen hálózat kivitele, s az ország fölvirágoztatása iránt a ház elé fog terjeszteni. A filléreskedés, a szerződésekből egyes krajezárok, forintok lenyirbálása — czélhoz vezetni nem fog, valamint abból, ha valaki szőrzacskóba rakván a kezébe jutott aranyokat, csiszolgatja s az elégett zacskó után egy pár szemernyi aranyat nyer, még gazdag és hatalmas nem lett soha. Én egyszerű lépéseket követelek az ország részére, mert ha nem teszünk igy, szomszédaink túlszárnyalnak, elcsenevészünk. Én, uraim, azt kívánom, hogy megerősödjünk minél előbb, mert a várakozásra nincsen időnk. Ha szomszédaink által egyszer elhagyattunk, azt helyrepótolni többé nem lehet, és elmondhatjuk, hogy: Magyarország volt, de nem lesz! Bocsássanak meg a t. képviselők a túloldalon, ha én azon Magyarországért, melyet önök alkottak, lelkesülni képes nem vagyok, (Mozgás a jobb oldalon) kötelességemet aziránt teljesíteni kész vagyok; (Bal felől: Halljuk!) igenis, de Magyarország, amelyért kész voltam mindenemet, de mindenemet minden perczben föláldozni: az hat év óta a messzebb távolba hanyatlott ugyan; de azért nem mondok le azon véleményemről, hogy őszülő fejem daczára el fogom érni! Igy fogván föl a dolgok állását, várván a minister ur előterjesztését, az előttünk fekvő budgetet, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés bal felől.) Steiger Gyula: Tisztelt képviselőház ! (Halljuk!) Senki nálamnál nagyobb tisztelettel nem viseltethetik a t. közlekedési minister ur fáradhatlan tevékenysége és azon buzgalma iránt, melyet a közlekedési ügyek vezetésében s az ott mutatkozó hiányok orvoslására irányzott törekvésében tanusit, és melylyel, mint készséggel ismerem el, sok irányban dicséretet érdemlő eredményeket mutathat föl; de sem ezen tisztelet, sem pedig azon pártállás, melyet a politikai kérdés tekintetében e házban elfoglalni szerencsém van: nem gátolnak engem abban, hogy nézeteimet azon hiányok iránt, melyeket a közlekedési ministerium vezetésében és szervezésében több éven át szerzett közvetlen tapasztalatom folytán észrevettem, és amelyekről tudomással birok, minden tartózkodás nélkül elő ne adjam. (Halljuk,!) Kötelességemnek tartom ezeket előadni azért, mert én a közigazgatás hiányainak, köztök a közlekedési ügynek javítását is, sem párt, sem bizalomkérdésnek nem tartom, hanem olyannak tekintem, mely iránt minden pártnak csupán csak egy föladata és egy törekvése lehet, t. i. nyíltan, tartózkodás, de egyszersmind minden utógondolat nélkül, előadván a tapasztalt hiányokat, odahatni, hogy azon hiányok
