Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.

Ülésnapok - 1872-84

118 84. országos ülés február 7. 1873. mélni az érzelmeket ; de a susceptabilitásokkal szemben, tisztelt ház, én helyesebb útnak tartom roszat nem rejtő szándékainknak, loyalis, nyílt megmagyarázást, mint egy bizonyos szentesítését ezen valóban alaptalan susceptibilitásoknak. Megtörtént és megtörténhetik, hogy lesznek nem magyar ajkú testvéreink közt, akik ily irányban éreznek. De legelőször is legyen szabad tagadnom, hogy egy nemzetiségnek, talán a discussio ingere által pillanatnyilag felhevült szószólói jogos tolmácsai legyenek ezen nemzetiség valódi érzelmeinek és maradandó érdekeinek, melyeket szerintem egyedül kötelesek vagyunk tiszteim, továbbá pedig azt hiszem, tisztelt ház, hogy könnyű bebizonyítani, hogy ezen kettő egyikét sem sérti. Az én szándékom, nem hihetem azt, hogy akár melyik nemzetiségnek érdekeivel ellenkezzék, hogy azon nyelv, amelyen folyik az ország közigazgatása, kormányzata, amelyen beszél az ország parlamentje, fejlesztessék, miveltessék; nem hihetem azt sem, hogy a haza minden polgárának ne lenne fő, sőt első rangú érdeke, hogy a fővárosban, a honnan annyi száz utón szivárog ismét vissza a befolyás a részekbe, a művelődésnek semmiféle eszköze ne heverjen parlagon. Mert hiszen csak a művelődés terjedése szüli biztosan azon magasabb igazságszeretetet és méltányosság érzetet, amely legerősebb garantiája minden és igy a nem-magyar ajkúak jogos igényeinek is. A mi pedig idegen ajkú testvéreink érzelmeit illeti, tisztelt ház, azokról én megvallom magasztosabb fogalommal birok, minthogy föltenni merném, hogy ilyen kicsinyes változtatásban megnyugtatást lelhetnének. Meg vagyok győződve, hogy ők igen jól tudják megválasztani a valódi megsértést képzelt megsértéstől. Mindezen okoknál fogva, attól sem aggódva, mintha ezen indítványom inconvenientiákat provocálhatna, ismételten merem azt a tisztelt ház kegyébe ajánlani. Nem használom fel ez alkalmat a színháznak egyéb ügyeiről is szólani, értesülve lévén egyébként is, hogy a színház ügyeit nálamnál jobban ismerő szónokok igyekezni fognak a belügyminister urat meggyőzni arról, hogy ő, ha az általam előbb említett czélt: a nemzeti színháznak, hazai dráma-, irodalom- és művészetnek fejlesztését és emelését valóban elérni akarja: akkor sürgős sőt talán már halaszthatatlan, hogy több gondot fordítson ezen intézet belügyeire, melyek ma valóban ellenkező irányba látszanak tereltetni. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Zsedényi Ede előadó: Tökéletesen igaza van az előttem szólott tisztelt képviselő urnák abban, hogy a nemzeti színházban a dráma és az opera együttesen működik; megjegyzem azonban, hogy a kettőnek együttes dotatiója nem létezik. A nemzeti színháznak, mint a dráma fejlesztésére hivatott intézetnek külön dotatiója van; értem azt a 400,000 frtot, a mely a magyar dráma részére aláírás utján összegyűjtetett. A nemzeti színház tehát, mint ilyen, nem szorul az állampénztárára, hanem szorul arra a dalmű, a mely a művészet ezen ágát nyelvre való tekintet nélkül előmozdítván, semmi nemzeti jelleggel nem bir; s igy ha ennek segélyezésére szavazzuk meg az előirányzott összeget az állam pénztárából, a nemzetiségi érzelmeket nem sértjük, visszálkodásokra alkalmat nem adunk. Ezen nézet, melyből a képviselőház ezen czim megváltoztatásánál indult ki, indította a pénzügyi bizottságot, a mint már három évvel ezelőtt,, ugy most is arra, hogy a dalmű segélyezése czimén ajánlja a megszavazást. Degré Alajos: Tisztelt ház! Már a múlt országgyűlésen volt szerencsém, vagyis igazabban mondva szerencsétlenségem fölszólalni, és azon alkalommal állításaim nem csak meg nem czáfoltattak, sőt a túloldalról tisztelt képviselőtársam Ürményi Miksa által sok tekintetben támogattattak. Tisztelt ház! A mit mi a dráma terén ma felmutatni képesek vagyunk, az valóságos szellemi hanyatlás. A nemzeti színház a belügyminister kezében van, ki ennek mint olyannak érdekét nem igen látszik szivén viselni. (Igás! Ugy van ! bal felől.) A belügyminister budgetje előttem fekszik, és ebben ez áll: A dalmű támogatására 44,000 frt és a zeneképezde támogatására 15.000 frt. A pénzügyi bizottság tehát csak a dalműre 44.000 frtot ajánl megszavaztatni. Tisztelt ház! Midőn Pestvármegye áldozatkészsége ezen intézetet kezdeményezte, sokkal nemesebb, sokkal magasztosabb czél lebegett előtte. Midőn a Nyáryak, Földváryak, Dubraviczkyak és Fáy-ak ott működtek, ott fáradoztak, ezt nem azért tették, hogy az olasz dalműnek csarnokot emeljenek. Az országgyűlés, midőn azt nemzetivé nyilvánította, nem azért tette, hogy ott a spanyol vagy német ballettet meghonosítsa. Annak czélja volt a nemzeti irodalmat, műveltséget és nyelvet terjeszteni. Tisztelt ház! A francziának nincs oka félteni nemzetiségét, és mégis kisértse meg valaki a theátre francaiseba becsempézni a világ bármely operáját. Mit mondana hozzá Paris, mit Franciaország. A német nemzetiség elterjedt és nagy; mégis kisértse meg valaki a Burgszínházban a spanyol vagy más ballettet vagy operát behozni. És mi tisztelt ház, kiknek ezer meg ezer okunk van féltékenykedni nemzetiségünkre: az idegen foglalások ellenében közönyösek maradjunk, vagy még segédkezet is nyújtsunk ? Ezt én, tisztelt ház, nem értem^