Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.
Ülésnapok - 1872-80
4 80. országos ülés február 3. 1873. annyit fizet, mint a legvagyonosabb; ki napszámmal keresi kenyerét, épen annyit fizet, mint a ki a helység felét vagy harmadát bírja; — minek természetes következése az, hogy a népnevelés terhét legnagyobb részben a legszegényebb néposztály viseli. Tisztelt ház! még az autonóm adónak ezen legterhesebb, és hogy ne mondjam, igazságtalan ága megváltoztatva, és arányosítva nem lesz: a népnevelési intézmény nem fogja a nép rokonszenvét bírni és nélkülözni fogja a legszükségesebb föltételt: a nép jóakaratát. Azért, t. ház, miután különben is a természetben szedett párbér a legszegényebb néposztályt, úgyszólván kenyerétől fosztja meg, alig hibázom, hogy ha azon szenvedélyes és ellenséges magatartásnak, melyet a legszegényebb néposztály csaknem mindenütt tanusit a társadalmi rend ellen, okát nagyrészben ezen igazságtalan megterheltetésében és általában sorsának azon rendezetlenségében keresem, — hogy mellékesen legyen említve — még a közigazgatás és rendkívüli közmunka tekintetében a régi önkény uralkodik fölötte. A rendkívülit értem, mert a rendes már szabályozva van. Ennek következtében van szerencsém a következő interpellatiot fölolvasni: „Interpellatio a nagyméltóságú vallás- és közoktatási minister úrhoz! Tekintve, hogy a katholikus hitfelekezetüeknél a népoktatás terhének legnagyobb részét a szegényebb néposztály viseli: van-e szándéka a vallás- és közoktatási minister urnák az úgynevezett párbér természetben kiszolgáltatásának megszüntetését, és a terheknek az aránylagos teherviselés elvének alapján rendezését, az oktatási törvény revisiójának alkalmával, vagy a nélkül is javaslatba hozni ? Trefort Ágoston közoktatási minister: Tisztelt ház! Lesz szerencsém azonnal válaszolni ezen interpellatiora, mely összeköttetésben van más hozzám intézett interp eltartókkal és általában azon ügygyei, melyre nézve gyakori zaklatásoknak vagyok kitéve. (Halljuk!) Naponta jönnek hozzám panaszok a népoktatási ügy körül. (Halljuk! Halijuk!) Én ezen panaszokat — elnézve minden más tekintettől — saját becsületem érdekében azonnal szeretném orvosolni, hanem az alig lehetséges. Ha a panaszok okait keresem, némelyek azt mondják, hogy csak a mi társadalmi és gazdasági viszonyainkban fekszenek, és hogy ezeket törvény által orvosolni nem lehet; mások az ellenkezőt állítják, és azt mondják, hogy ezek a népoktatásról hozott 1868-iki törvény hiányaiban fekszenek, és hogy azért e törvényt revideálni kell. Ennek következtében előttem áll azon kérdés, hogy szükséges-e már most ezen törvényt revideálni, vagy sem. Ez ügy nagyon fontos, ugy, hogy nem merem azt tisztán individuális véleményem szerint elintézni: (Halljuk!) de szándékom e kérdést tanulmányozni és tanulmányoztatní, és legelőször is a közoktatási tanács elé terjeszteni, hogy az adjon véleményt, vajon elérkezett-e már e törvény revisiójának ideje? Azonkívül igen tekintélyes és minden hitfelekezetbeíiek- és pártbeliekből álló enquetet szándékozom összehívni és az elé szintén azon kérdést terjeszteni, hogy kell-e már ezen törvényt revideálni vagy sem? Ha ennek szüksége kifog derülni: szerencsém lesz annak idejében egy törvényjavaslatot a ház elé hozni; ha pedig nem: legalább módom lesz a panaszok alaptalanságát constatálai. Természetes, hogy azon kérdés is meg fog beszéltetni, melyre nézve engem Tóth Bálint képviselő ur interpellált. (Atalános élénk helyeslés.) Elnök; Tudomásul veszi a t. ház a minister ur válaszát? (Igen!) Tehát tudomásul vétetik. Vidacs János: Tisztelt ház! Van szerencsém több Pest bel-, ferencz- és józsefvárosi lakos kérvényét a t. ház asztalára letenni az iránt, hogy a mészáros- utcza nyílásánál tervezett alsó-dunai hid építése tekintetében minél rövidebb idő alatt döntő horderejű intézkedést tenni szíveskedjék. Kérem a t. házat, méltóztassék ezen kérvényt szabályszerű tárgyalás végett a kérvényi bizottsághoz utasítani. Elnök: Ki fog adatni a kérvényi bizottságnak. Madarász József: Tisztelt ház! Kérdést intézek a földmüvelés-, ipar- és kereskedelmi ministerhez! Tekintettel arra, hogy ma, február hó 3-án, nyittatott meg az aláírás a budai általános polgári takarékpénztár ötezer 100 frtos részvényeire, még pedig darabonként 50 frt befizetéssel; az alapítók nevében mégis ez ötven frt befizetése 70 írtban í állapíttatott meg. Tekintettel arra, hogy minden társulat alapításánál vannak ugyan előleges költségek, de köztudomás szerint azok ily nagy külömbözet-fizetést nem igényelhetnek, s mivel az föl nem tehető, hogy a kormány által helybenhagyott alapszabályok megengedjék az alapitóknak azt, hogy az aláírásra kibocsátott 50 frtos részvényért 70 frtot fizettessenek: kérdem a minister urat, van-e ez esetről tudomása? ha van, mi által nyugtatható meg a közönség, hogy ez sem szédelgésre nem vezet, sem a részvényesek kárával nem történik; ha nincs tudomása: hajlandó-e az ügyet megvizsgáltatni, s addig is, a míg a részvénytársulati íörvény rendelkeznék, intézkedni, hogy mindazon összeg, így a fonj elölt esetben is az 50 frt helyett 70 frt, mely a részvényesek által befizettetik, a részvényesek kellő nyílt ellenőrzése mellett fölszámolt és megállajütott alapítási költségeken fölül, a részvénytársulat javára írassék, illetőleg fordittassék.
