Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-64

72 64. országos ülés január 15. 1873. vezettetnek a kerületbe tartozó községek lovai egyszerre. Az egész ló-mennyiség a törvény értelmében és pedig a most tárgyalás alatt levő §. értelmében osztályoztatni fog alkalmas és nem alkalmas lovakra. Ki fogja ezt tenni? A törvény már megfelel erre: a bizottság. A bizottság először osztályozni fogja az egész ló állományt alkalmasakra és nem alkalmasakra. Ezután elővezettetnek a lovak egyenkint és az alkalmasaknak talált lovak tulajdonosai, a kik azokat a megállapított pót-ló-áron átengedni hajlandók, felszólittatnak, hogy e részben nyilatkozzanak. Ha ilyenek találtatni fognak, mint én részemről hiszem, hogy fognak: akkor az egész avatási eljárás lényegesen megkönnyittetik, akkor egyszerre annyi ló, amennyinek tulajdonosa késznek nyilatkozik a lovat a megállapított pót-ló-áron átengedni, be fog tüstént avattatni. A mennyiben pedig a járulék az önkéntesen ajánlottakból ki nem kerülne: akkor kezdődik a becslési eljárás. Ezt ismét a törvény határozza meg, vagy vélemény-különbség esetén, t. i. ha a három becsüs meg nem egyez, miképen járjanak el. De ennek az avatásra nézve csak másodrendű befolyása van. Itt a törvény azt mondja, hogy először a legalacsonyabb árú lovakat kell besorozni, azután a magasabb áruakat és végre a legmagasabb árúakat. Ilyenkor előfordulhat igenis azon eset, hogy egy némely község, melynek történetesen jobb tenyészetü s nagyobb számú használható lovai vannak: többet fog adni mint más község, de e részben is már a törvényben találjuk erre nézve azon remediumot, hogy egyes lótulajdonosnak ne vigyék el valamennyi jó és használható lovait, hanem 2 lónál többel biró tulajdonos ló-létszámának csak felét szabad fölavatni. Tehát a lehetőségig meg van óva az egyesek és községek érdeke és ki vannak jelölve már a törvényben azon főelvek, melyek szerint a bizottságnak el kell járnia. Csak akkor volna baj, hogy ha a bizottság egyes tagjainak biztosíttatnék bizonyos túlnyomó befolyás. Erre nézve azonban készen vannak az utasítások, és e részben gondoskodva van különösen magyar részről. A mi bizottságunk alakítása egészen más, mint a lajthántuliaké. Nálunk e bizottmányok egészen alkotmányos alapon vannak szervezve és a törvényhatóságok befolyása meg van óva. Azt hiszem, tudjuk mindnyájan, hogy majdnem minden vármegyében van lótenyésztési bizottság, amelynek elnökét a törvényhatósági bizottság választja. A bizottságnak van elnöke. Az elnök, a szolgabíró tagja ezen bizottságnak és tagja végre a becslő is, kik mindnyájan a hatóság közegei. Tehát már magában véve tekintélyes és szakértő emberekből áll ezen bizottság, amely ügyelni fog arra, hogy saját megyéjében az érdekeltek kárt ne •szenvedjenek. A törvénynek legutolsó bekezdése azt mondja, hogy a hatóság-kebeléből-alakult bizottság határozni fog és csak a bizottság határozata folytán fognak a lovak felavattatni. A szavazásra nézve kimondatott, hogy annyi egyén küldessék oda a katonai t. i. a hadügyi és honvédelmi hatóság részéről, mint amennyi a polgári hatóság részéről van a bizottmányban; de a szavazatok egyenlő megoszlása esetében a polgári hatóság részéről megválasztott elnök dönt. Tehát a polgári hatóság kezében van azon eljárás alkalmazása, amely leginkább megfelel a törvényhatóság érdekének. Én megvallom, tisztelt ház. hogy eleintén magam is azon véleményben voltam, hogy ezen utasításoknak legalább főbb elveit a törvénybe kellene fölvenni ; de csakhamar eltértem ezen nézetemtől azon temérdek apró részletek miatt, amelyek mindmegannyi lényeges dolgot tartalmaztak, melyeket azonban törvénybe igtatni nem lehet. Méltóztassék például a véderőről szóló törvényt tekintetbe venni. A véderőről szóló törvény sokkal részletesebb, mint ez, s mégis ezeknek végrehajtásához egész könyvnyi terjedelmű utasítást kellett kiadni. És ha végig megyünk ezen utasításokon, meg fogunk győződni, hogy ezek mind lényeges, — hogy ugy mondjam — elvi intézkedéseket tartalmaznak. Épen ugy van ezen törvénynyel is. A törvény, mely most tárgyalás alatt van sokkal rövidebb, mindössze 14. §-ból áll, de ezen utasítások, melyek e törvény végrehajtásához előre elkészültek oly terjedelmesek, hogy ezeket lehetetlen lett volna törvénybe mind bevenni s lehetetlen azon főbb irányelveken kívül, még többet a törvénybe igtatni a nélkül, hogy az eljárás részletezésébe ne menjünk, mely törvénybe nem való és abban már is ben foglaltatnak. Különben is ez nem szükséges. Hisz magától értetik, hogy azon utasítás, a melyet a kormány megállapodása után közre fog bocsátani: ismét a törvényhatóságok kezében lesz. Ez részletes intézkedést tartalmaz oly esetekre is, ha az egész hadsereg mozgósítását kell eszközölni, a végrehajtási gépezet már béke idején készen álland. és ha ez ellen akármely törvényhatóságnak észrevétele lesz, a kormánynak mindig módjában lesz a hiányokon segíteni. És méltóztassanak tisztelt ház a részleteket a kormány tapintatára és igazságszeretetére bizni. Ezért a §-nak elfogadását ajánlom. Tisza Kálmán: Szavaim helyreigazítása végett kérek szót; (Halljuk!) kénytelen vagyok constatálni, hogy mind a t. képviselő, mind a t. ministeri tanácsos ur egészen másról beszéltek, mint a miről én beszéltem, egészen másban akartak megnyugtatni, mint amit én módositványomban felhoztam. Beszéltek a kerületek felosztásáról a lólétszám összeállításáról, mindazokról, amelyek béke idején