Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.
Ülésnapok - 1872-64
W. országos ülés január 15. 1873. 65 1 atra mind alkalmasak, addig nálunk a háti szolgálatra alkalmasak ugyan; de a nehezebb szolgálatra igen kevés lovunk van. Egész vidékei vannak hazánknak és e tekintetben nem akarom elősorolni mindazon vidékeket, a hol a lovak átalában a hadszolgálatra alkalmasak; uri-lovakról nem szólok, mert ezek csak csekély részét képezik a lovaknak, hanem értem csak azokat, a melyeket a köznép tenyészt; mondom, nem akarom elősorolni, hol vannak alkalmas lovak, mert nem ismerem annyira hazánk minden vidékét; de azért tudom, és bátran állithatom, hogy sok nagy terjedelmű vidék van, hol a nép által tenyésztett lovak átalában alkalmatlanok a hadi szolgálatra. Ebből pedig az következik, hogy ha mi az összes lólétszám aránj r ában véljük megállapithatni a, terhet, könnyelműen cselekszünk. Azon ellenvetés pedig nem alapos, mely e tekintetben felhozatik, hogy ugyanis — és a minister ur is ugy akarja feltüntetni a dolgot — nálunk több hátas ló van ; ugy látszik, vagy az igen tisztelt honvédelmi minister ur feledkezik meg arról, hogy midőn hadi szolgálatról van szó, nem csupán hátas lovakról, hanem hámos lovakról is van szó ; vagy a tisztelt házról tette fel talán a minister ur, hogy ezt nem tudja, holott kimutatja a bizottság jelentése számokban, hogy mozgósítás esetében 22.171 málhás ló, 6,900 hámos ló, tehát e kettő összevéve 29.071 ló, mig ellenben hátas ló 74.120, tehát 45,029-czel több, azaz majd háromszor annyi mint kölömben ; tehát, nem hogy kedvezményt foglal magában ránk nézve ez arány, hanem inkább igen nagy megterheltetést. A tisztelt honvédelmi minister ur indokolásának második lapján a második bekezdés vonatkozik erre, a melyet bátor leszek fölolvasni: (olvassa.) Azt mondja: „Nem lehet ugyan félre ismerni, hogy az összes számok és a hadi szolgálatra valóban alkalmas lovak számának aránya közt. némi külömbség merülhet föl; de a kormány annál inkább lehetségesnek tartja, hogy ettől eltekintessék ; mert ha egyrészt a birodalom másik államterületének némely tartományaiban a lovak nagyobb száma — nehezebb voltánál fogva — leend a hadi szolgálatra alkalmatlan, ugy másrészt a lovakban hasonlólag bővelkedő Galiczia beszámításával, — az ottani lófajok könnyebb voltánál fogva, — a számviszonyok a mieinkéhez hasonló arányban módosulnak.* Ebből kettőt következtetek, tisztelt ház! Először azt, hogy a tisztelt honvédelmi ministerium épen az ellenkezőjét indokolja annak, amit indokolnia kellene, oda irányozza tudniillik indokolását, hogy e javaslat mellett a lajthántuli tartományok nem lesznek túlterhelve. Ahhoz nekünk semmi kö-zünk, tisztelt képviselőház! A tisztelt honvédelmi ministeriumnak azt kellett indokolnia, hogy mi nem EJÉPV. H. KAÍLÓ 18S. in. KÖTET. leszünk többel terhelve, holott jelenleg épen &i ellenkezőről kell meggyőződnünk. De másrészt arra a meggyőződésre kell jönnöm ezen indokolásból, hogy a tisztelt honvédelmi ministerium elmulasztotta annak idején a kellő statistikai adatokat beszerezni. Most mikor rá kerül a sor ezen törvényjavaslatot ismét keresztül akarja hajtani, mert mi egyebet jelenthet az, hogy ha más megbízható alap hiányában lehetségesnek tartja, hogy ettől eltekintsen és magát dispensálja, mert a számviszonyok, talán annálfogva, mert az osztrák tartományokban, nevezetesen Gallicziában a mieinktől különböző lovak vannak, nem képezhetnek elégséges alapot az összehasonlításra. Azonban én csudálom a tisztelt ministerium azon felfogását, mert mint a 4-ik szakasz szerint szükségesnek látta, hogy itt a hazán belül a lovak a hadi szolgálatra alkalmas, vagy kevésbbé alkalmas minőségtik szerint osztályoztassanak s a vidékek ktilönbözőleg terheltessenek meg a teher igazságos felosztása érdekében. Ha már most felteszi, a bizottság is a mint emlitém, hogy ez 1 — 5°/ 0 különbséget vonhat maga után: mennyivel inkább fel kell tennie, hogy egy országban a többi országokkal szemben, a teher igazságos felosztása érdekében még inkább kívánatos tudni a szolgálatképes lovak számát, hogy aztán ezekből határoztassék meg, a reá eső teher viselésének aránya. Ezekkel, azt hiszem, szerencsém volt megfelelni Hollán Ernő tisztelt tagtársunknak azon állítására;, hogy ez nem teher Magyarországra nézve, mert Magyarország lovakat nem consumál, hanem producál. Azt hiszem, hogy csak ismétlés lenne, ha azon megkülönböztetésekbe bocsátkoznám, hogy mely lovak alkalmasak és melyek nem. A tisztelt képviselő urnák, azon állítására, hogy a hadügyér vegye ott a lovakat a hol találja: azt felelem, hogy ezen elv állhat egy országra nézve; de különböző országokra nézve, habár egy monarchiát képeznek, ez nem igazságos, mert ezen elvnek tulságra vitele azt hozza magával, hogy mert külföldön még több ló van, tehát ott fogja megszerezni a hadügyér a szükséges lovakat. Mivel azonban nyilatkozatát azzal végezte, hogy ha meggyőződnék arról, hogy Magyarország kárával járna ezen törvényjavaslat: akkor ő is kész lenne annak módosítására közreműködni, reménylem, hogy ezek után meggyőződvén arról, hogy ez csakugyan Magyarország kárával jár, nem fogja ellenezni módositványomat ezen szakasznál, a mely következőkép hangzik. (Olvassa.) Módositvány: A 3-ik szakasz következőkép szerkesztendő: „A jelenlegi törvények alapján kiállítandó lovak kivetése a birodalmi tanácsban képviselt országok és tartományokra egy részről, a magyar korona országaira más részről a kiállítási képesség, vagy is a 9
