Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-63

•50 63. országos ülés január 14. 1873. Bátor vagyok azt is kereken tagadni s ennek bebizonyításául felhozom legelőbb is a ló átadási kötelezettség alóli kivétellel egybefüggő azon körülményt, hogy a községi és egyéni apalovaknak nemcsak hivatalos engedélyeztetése igényeltetik, a mi az ország legkevesebb vidékem van tudtomra szokásban, hogy valaki privilégiumot vegyen a maga saját lova használhatására ; de még okmányokat és fedezési czédulákat is kivannak a ló-tulajdonostól. Ezt igen is lehet az állam méntelepektől kívánni, de ez, ezeket kivéve, a mi összes gazdasági" viszonyainkkal még tökéletesen ellentétes. De hogy mennyire zavaros ezen törvény, annak bizonyítására bátor vagyok azt is megemlíteni, hogy egyfelől a lovak egyéni megbecslésének eszméje vonul keresztül a törvényjavaslaton, másutt pl. hol a lovak önkénti átadásáról van szó. megállapított pótló ár említtetik. Ez talán bir is némi értékkel e helyen; azt azonban, hogy ezen pótló árt ki határozza meg, érit mihi magnus Apolló, a ki ezen törvényjavaslatból kimutat]a; pedig talán mégis tudni kellene, hogy a törvényhatóság, a becslő bizottság vagy a honvédelmi ministeriumnak teendője lesz-e ezt mozgósítás esetére, meghatározni vagy talán épen a rendes pót lovazási ár értetik itt. Igen nevezetes bírságokat határoz meg a törvény, igen helyesen, mert veszély idején gyors eljárás kell; de hogy ezen bírság hova folyjon be, ki szedi azt be ? mire fordittatik ? azt ezen törvényjavaslat meghatározni fölöslegesnek tartja. Még megemlíthetnék egy pár ily körülményt, azonban azt hiszem tisztelt ház! hogy elég ebből ennyi; mert ezen elmondott okoknak kifejtéséből azt hiszem eléggé kitűnik, ugy a szerkezet példátlan könnyelműsége, czélellenessége, mint az eszme iránti előszeretetem, ragaszkodásom és annak gyors keresztülvitelére törő hajlamom; kitünek abból az, miszerint a helyett, hogy ajánljam, kérem: ezen törvényjavaslat adassék vissza a ministeriumnak az elvek megtartása mellett tökéletes uj átdolgozás végett; csak annyit kérek a tisztelt háztól, méltóztassanak az elveket, melyekben magam is teljes lelkemből osztozom, föntartva, ezen törvényjavaslatnak egyes szakaszait a részünkről minden esetre, de reménylem a túloldalról is teendő módosítások alapján ugy megalkotni, hogy a szép eszme, a nemes czél, a hazát veszély esetén megmenthető irány a zavarosan szerkesztett paragraphusok tömkelegében el ne vesszen. Azt hiszem, nem vétek ezzel azon férfiú iránti tiszteletemnek sem, kivel noha a közjogi kérdésekben nem vagyok is elvtársa, a gyakorlati élet követelményeire nézve sokszor egy véleményben voltam; de kinek e tekintetben való eljárását, vagy is azt, hogy ezen mások által készített törvényjavaslat utolsó betűjét is magáévá tevén, azt saját tekintélyével is kész megvédeni, nem értem, annálfogva nem is helyeslem. Kinyilatkoztatva végre, miszerint helyes alapelvéért elfogadom ezen törvényjavaslatot átalános tárgyalás alapjául s kinyilatkoztatom, hogy ezt teszem azon reményben s óhajjal is, hogy annak talán egyetlen §. sem fog jelen szerkesztében megmaradni. (Helyeslés hal felől.) Madarász József: Tisztelt képviselőház! A törvényjavaslatot a részletes vita alapjául sem fogadhatom el, és elleninditványomat később fel fogom olvasni. Nem fogadhatom el a részletes vita alapjául, nem azért, mintha Magyarországot hazámat vész idejében megmenteni, úgymint bárki más, nem kívánnám, nem azért, mintha az országnak, hazámnak azon hatalmát meg kívánnám támadni, hogy a veszély idejében a haza megmentésére szükséges eszközöket is megszerezhesse magának ; de mert nem látom e törvényjavaslatot először nemcsak arra fektetve, hogy hazám veszélye kikerülése végett intézkedjék; sőt nem látom intézve még a veszély esetére sem eléggé ugy, mint a veszély által követeltetuék. Tehát e szempontból ellenzem a beterjesztett törvényj avaslatot. Elleninditványom, mely a törvényj avaslat elvetéséről szól, tisztán önmagam részéről adatik most be. Óhajtom, hogy (a szélső baloldali padokon felé fordulva) néhány itt ülő képviselőtársam és az öszszes képviselőháznak, — lehet mondani e nevezetes kérdésben csakis talán a kellő számban jelenlevő tagjai vegyek figyelembe, ho^y nem mindig oly törvényeket alkosson a ház, melyek csak ismét és ismét terheket rónak, — nem mondom a szegényebbekre, nem mondom a középbirtokuakra, — de átalában a haza összes polgáraira, és midőn ezt teszik, vegyék figyelembe, vajon azon törvény, mely meghozatik: nem fog-e, nem akarom mondani elkeseredést, de minden esetre leveretést idézni elő a hon polgáraiban. Elleninditványom következő : .Tekintve azt, hogy bármely állam polgárai, csak azon állam irányában viseltethetnek benső vonzalommal, amely minél inkább biztosítja a polgárok egyéniségének ugy, mint vagyonának biztonságát, fonj elölt javaslat pedig a honpolgároknak tulajdona felett azoknak beleegyezése nélkül kíván intézkedni ; tekintve azt, hogy Magyarország gazdaközönségének lovai, a törvényjavaslat szerint, az osztrák birodalom lakosai által teljesíttetni kellő kötelezettség helyett is szándékoltat)iák elvétetni: azontúl, hogy az 1867-ben teremtett, az ország önállását mélyen sértő közös hadügyministeri hatalom tágittatik; tekintve tehát azt, hogy a jelen javaslat által Magyarország lakosain, törvény czége alatt, kettős igazságtalanság követtetnék el. —