Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.
Ülésnapok - 1872-63
63. országos iilés január 14. 1873. 35 tiómat, ki igen jó szokása szerint alaposan szokott informálódni a kérdés alatti tárgyakról, sőt nem késik azokra mielőbb és részletesen felelni. Mondom tehát, tettleg fenáll a bűnvádi eljárásra nézve egy szabály Magyarországon, hol a criminalis praxis, 1871. végéig, sőt 1872. elejéig gyakorlatban volt. Ezen törvényes gyakorlattal szemben sem törvény, mely az országgyűlés által a maga rendén hozatott volna, sem pedig az országgyűléstől nyert fölhatalmazás következtében rendelet által intézkedés nem történt; hanem történt a legmerevebb absolut alakban, rendeleti utón, ministeri utón. Ha ily eljárásokat az országgyűlés, illetőleg a törvényhozó- testület könnyedén elnéz, hogy ha maguk a bíróságok csaknem rászorittatnak, hogy a fenálló törvények és törvényes gyakorlat mellőzésével nem törvényt, hanem egy rendeletet tartoznak teljesíteni: akkor nem lehet csodálkozni, uraim, hogy a jogérzület a polgárokban megrendül; megrendülvén pedig a jogérzület, önként következik, hogy a kötelesség érzete is lazulni fog. Hosszasan nem kívánok szólani; vártam, hogy a tisztelt igazságügyminister ur ez anomáliákról bizonyosan értesülve lévén, bárha a közbe jött miniszteri változások nem adhattak időt a kellő tájékozásra, fog mégis ezen igen fontos ügyben, a mennyiben a személyszabadság és a vagyonbiztonság közelebb érdekelve van, bizonyos javaslatot a képviselőház elé terjeszteni; de miután mindez eddig nem történt, inkább becses figyelembe ajánlás végett kénytelen vagyok hozzá ezen interpellatiót intézni, melyet minden további indokolás nélkül bátor vagyok a következőkben felolvasni. (Olvassa.) Interpellátio az igazságügyminister úrhoz! Miután az összes bűnvádi rendszer kidolgozása előtt az 1871. XXXIII. törvényczikk által a királyi ügyészi intézmény és pedig oly alakban hozatott be, mely sem a polgári szabadságot megvédeni, sem a birói függetlenséget biztosítani nem alkalmas: ezen divatossá vált codificatori kísérlet, mint kontárfoltozgatás időelőtt illesztetett be törvénykezésünkbe ; Miután továbbá az 1871. XXXI. törvényczikk által a vizsgálat külön birói községekre ruháztatott ugyan, de a vizsgáló bíró és a királyi ügyész közötti viszony részletesen nem szabályoztatott, jónak látta az előbbi igazságügyéi-, Bittó ur, 1872. év február 29-én 1003. szám alatt beadott törvényjavaslatával a törvényszékek illetőségéhez tartozó bűnvádi eljárás ideiglenes szabályozását sürgetni, mely véleményezés végett egy bizottsághoz utasíttatott, anélkül azonban, hogy ez munkálatát beterjesztette és a hongyülés azt törvényerőre emelte volna; miután végül megtörtént tény az, hogy ezen törvényjavaslat Magyarországon a királyi törvényszékek és a királyi itélő-tábla által is rendeleti utón alkalmazásba vétetett és talán csak a királyi curia, mint legfőbb ítélőszék, nem akarja magát ahhoz szabni, — mig ellenben az erdélyi részekben azi osztrák anyagi és alakú büntető rendszer érvényben áll 5 ily alkotmányellenes eljárás szülte anomáliák megszüntetése végett kérdezem az igazságügyminister urat: 1) Van-e ezen intézkedésről tudomása? s ha igen 2) Nem szándékozik-e a bűnvádi eljárás szabályozását a királyi törvényszékek és ügyészségek egyöntetű működése czéljából, a büntetőjog teljes átalakításáig, alkotmányos utón egy törvényjavaslat beterjesztése által a személy- és vagyonbiztonság érdekében sürgősen eszközölni? Kérem ezen interpellatiót az igazságügyminister urnák kiadatni, reménylvén, hogy mielőbb megnyugtató felelettel szerencséltet. Pauler Tivadar Igazságügy ministcr: A tisztelt képviselő urnák hozzám intézett kérdéseire nyomban válaszolhatok. Tudomásom van arról, hogy miután a múlt országgyűlésen azon munkálat, melyet tisztelt elődöm a ház elé terjesztett, és mely által a bűnvádi eljárást szabályozni óhajtotta, törvényerejére nem emelkedhetett, az országgyűlés eloszlása után körrendeletben a törvényszékekkel közlötte; közlötte a végett hogy a mennyiben az abban foglalt elvek a fenálló törvényekkel nem ellenkeznek, de sok esetben hézagot pótolnak, sok esetben a szétágazó praxisnak irányadóul szolgálhatnak, zsinórmértékül elfogadják, tette azt nem rendeletkép, hanem inkább csak inkább ajánlat alakjában. Tudomásom van, hogy a törvényszékek legnagyobb része 80 közül 70 és néhány csakugyan alkalmazásba vette; de tudomásom van arról is, hogy néhány törvényszék a régi gyakorlathoz ragaszkodik, a királyi tábla az uj gyakorlatot elfogadta, az e szerint folytatott perekben nemcsak ítéletet hozott, hanem az eljárásra nézve észrevételt nem is tett. A legfőbb ítélőszék azonban néhány oly esetben, melyben a judex curialis conferentia Írásbeli eljárást rendel, az érdekeltek kifogása folytán az eljárást megsemmisítette és az ügyet az elsőfolyamodásu bírósághoz utasította, hogy ott azok irásbelileg tárgyaltassanak. Ezen utóbbi körülmény engem arra indított, hogy ezen bajoknak elejét veendő, legközelebb a ház asztalára tegyem azon javaslatot, melyet tisztelt elődöm a múlt országgyűlés alatt beterjesztett, és pedig oly formában, mint azt az akkoriban kiküldött 15-ös jogügyi bizottság átalakította, hogy ily módon alkalma legyen a háznak azt tanácskozás alá venni, elfogadni, vagy módosítani és ő felsége hozzájárulásával törvényt alkotván, azon inconvenientiáknak, melyek az eddigi állapotból tagadhatlanul származnak, véget vetni. (Helyeslés.) 5*
