Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-63

63. országos ülés január 14. 1873. 33 kényesebb amannál. Egy interpellálom van a nagyon tisztelt pénzügyminister úrhoz, és pedig a bankkérdésben. Nem örömest szólalok fel e kérdésben, mert az által látszólagos ellentétbe jövök azon bevett parlamentális szokással, miszerint nem szokták felhozni a parlamentben azon kérdéseket, melyek felett alkudozások folynak a kormány és egy idegen hatalom között, és mint valódi nagyhatalom jelenik meg s cselekszik a bécsi bank ezen alkudozásoknál. Ismerjük mi is ezen szokást és respectáltuk is; mert daczára annak, hogy 11 hónap folyt le azóta, hogy a ház felszólította a kormányt a bankkérdés rendezésére, daczára annak, hogy napról napra növekedő pénzügyi nyomorúsággal szemben a mi kíváncsiságunk, nyugtalanságunk nagyon jogosítva lett volna: mi még egy szóval sem érintettük eddigelé e kérdést és a kormánynak teljesen szabad kezet adtunk. Hanem a hallgatás, a titoktartás más oldalról megszakittatott. Hihetőleg ismeretes már a tisztelt ház előtt azon okmánygyüjtemény, mely tegnap a bécsi bank által közzététetett. A bécsi osztr. nemzeti banknak e hó 18-án rendes évi közgyűlése lesz, e közgyűlés napirendén áll szintén a magyar bankkérdés és a Magyarországgal folytatott tárgyalások mibenléte. E pont földerítésére a bank közzétette azon levelezéseket, melyek e tárgyban közte és a magyar kormány közt váltattak. Tehát hallgatásról, titoktartásról szó sem lehet többé! Ezen okmányok közzététele nemcsak felold minket azon kötelezettség alól, hogy a dologhoz ne szóljunk; azon okmányok tartalma olyan, hogy kényszerit felszólalni. Én megvallom, tisztelt ház! hogy midőn ezen okmányfüzetet tegnap olvastam, az első benyomás az volt, hogy lehetetlen, hogy ezen okmányok hitelesek volnának és az egész dolgot örömest koholmánynak és rágalmazásnak tartottam volna, Még most is nagyon hajlandó vagyok ezt ilyesminek tartani és míg a kormány ki nem mondja, hogy ezen okmányok hitelesek: én kétkedni fogok benne. (Madarász József közbeszól: Jó Mszemmel van!) Hiteleseknek nem akarom tartani ezen okmányokat, mert megvallom, én soha sem hittem volna, hogy a magyar kormány egy idegen pénzintézettel szemközt, ezen a nyelven fog szólani és majd azt lehet mondani, ilyen engedelmességet fog mutatni, hátrálván lépésről lépésre, kiszorítván magát egymásután minden positióból és elfogadván mindazt, a mit azon idegen pénzintézetnek tetszett rátukmálni. Mellőzve a kevésbé jelentékeny okmányokat, csak azt említem föl, hogy 1872. június 2-án a kormány tudatja a bankkal azon feltételeket, melyek alatt hajlandó volna a bécsi bank egyedáruságát Magyarországon szintén elismerni. Ezen feltételek a következők: először, hogy a magyar fiókintézeteknek adassék a dotatio a quota SSFV. H. KAPLÓ. I85. ni. KÖTEÍT. arányában, azaz minthogy a bécsi bank jegyforgalma körülbelül 318 milliót tesz, Magyarországnak körülbelül 102 —105 millió lenne adandó. A második feltétel, melyet a kormány kitűz : az, hogy egészen független igazgatóság legyen Magyarországon. A harmadik feltétel abban áll, hogy a bécsi bank állítson fel annyi és oly fiókokat hazánkban, melyeket a magyar kormány Magyarország érdekében szükségeseknek fog tartani. Emlékszik talán a tisztelt ház, hogy én részemről sohasem voltam pártolója ezen alkudozásoknak, hogy én mindig az önálló és egészen független magyar bank mellett voltam; (Éljenzés bal felől); de megvallom, hogy ha a kormány a többség határozata vagy hajlama szerént a bécsi bankkal egyezkedni akar: ezen feltételek többé-kevésbbé elfogadhatók voltak. A kormány egyébiránt ezen egyezkedést csak azon időtartamra akarta kötni, míg lejár a bécsi banknak mostani alapszabálya, mostani monopóliuma, azaz 1876. végéig. A bécsi bank ezt visszautasítja, mondván: minthogy a mostani monopólium csak négy évig tart még; minthogy a 1862-ik alapszabály szerint köteles három évvel ezen idő-tartam lejárta előtt kinyilatkoztatni, vajon kivánja-e a monopólium meghosszabbítását ? tehát már 1873-ik év végén köteles lesz a fölött nyilatkozni és uj alkudozásokba bocsátkozni a bécsi kormánynyal, tehát érdemesnek nem találja szerződést kötni a magyar kormánynyal ezen rövid idő tartamra. Tehát azt óhajtja, hogy ha már a magyar kormány szerződést akar a bécsi bankkal, ne legyen ez ideiglenes, hanem a monopólium hosszabbítását czélzó szerződés. A magyar kormány elfogadja, hogy az ideiglenes szerződést elmellőzi és azonnal állandó szerződés ügyében alkudozásba lépend, hanem ismét két főfeltétel alatt: azaz, ha azon időtartamra, mig ezen alkudozások tartanak, a bécsi bank megadja a dotatiót a jelzett quota arányában, és ha a bécsi bank lekötelezi magát arra, hogy annyi fiókintézetet állit fel, mennyit a magyar kormány kívánni fog. A bécsi bank ezt visszautasítja; a magyar kormány úgyszólván kényszerítve van folyamodni a bécsi pénzügyi ministerhez, hogy többé-kevésbbé legyen közbenjáró a bécsi banknál, és ezt engedékenyebb hangulatba hozza. Az ösmeretes alkudozások kezdetnek meg a két kormány közt a felett, mily módon s mily feltételek alatt lehetne a bank monopóliumát uj időtartamra hosszabbitni és uj állandó helyzetet teremteni? Ezen alkudozások folytában a mi pénzügyministerünk ismét a bécsi bankhoz fordul és a vége az — nem akarok itt minden részletet előadni — hogy a magyar kormány beleegyez abba, hogy az állandó rendezés fölött az alkudozások megkezdessenek a nélkül, hogy a bank megadja a quota 5