Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-62

30 62. országos ülés java ár 13. 1873. alkalmat szolgáltatni, s miután meg vagyok győződve, hogy az illető altiszteknek ez ártani fog; miért? egyszerűen azért, mert ha az illető fel lesz biztatva a minősitvényi táblázat által, hogy hivataloskodásra képes, de a tapasztalat azt fogja mutatni, hogy nem képes: sértve fogja magát érezni s azt fogja hinni, hogy igazságtalanság történik rajta. Ne hivatkozzunk más országra, nekünk más intézményeink, más jellemünk van, nálunk nagyon vigyázni kell mindarra, mi mindenféle prokátoroskodásra adhat alkalmat. A magyar ember mind született prókátor; az kiáll az ő írásával, ő szembe száll az egész igazgatósággal, ami más országban nem történik; mert ott kiteszik a szüret, de nálunk ez nem történik, megszoktuk azt magunk is, hogy minden ember a maga ügyét védelmezze. Ha most valaki oly minősitvénynyel jön s nem lehet őt alkalmazni. vagy elesik keresetétől: azt fogja mondani, hogy igazságtalanság történik rajta. Én tehát egyszerűen kihagyatni kívánom ezen alineát. Hollán Ernő: Azt gondolom, hogy tisztelt barátaim Várady és Podmaniczky aggodalmaira oly érvvel felelhetek, mely őket némileg meg fogja nyugtathatni. Először méltóztassék figyelmét arra kiterjeszteni, hogy ezen törvényjavaslat két irányban gondoskodik provisioról, egyik az, hogy a szolgai állomások kizárólag altisztek részére tartassanak fön, az alsóbbrendű kezelési hivatalok pedig nem kizárólag, hanem esak elsőbbségi jog mellett s ez az amire kérném Podmaniczky br. képviselő urat, hogy figyelmét kiterjesztem méltóztassék. Már most ha ezen kettős provisio ily megkülönböztetéssel történt, a többi §. is teljes összhangban van a 7-ik §-szal. amely a kiállítandó igazolványokról szól, mert miután kétféle qualificatio lesz az altisztek közt és az alkalmazás igényei közt megállapítandó: igen természetes, hogy az igazolványokat is kettős szempontból kell megállapítani. De hogy az korántsem vezet azon káros következtetésekre, melyeket tisztelt barátom Várady felemiitett, az kiviláglik a 13-ik §. vüágos intézkedéséből, amely azt mondja, hogy az igényre egyenlően jogosítottak közöl a választás szabadon fönhagyatik. Tehát senkinek még ezáltal positiv joga nincsen, s még az sem áll, amint méltóztatott mondani, hogy a 12-ik §. ellenkezésben állana ezen 7-ik §. 2-ik alineájával, mert mit mond a 12-ik §. Azt kívánja, hogy az illető a maga képességét igazolja. Ha neki ezt documentálnia kell, ugyan mivel fogja tenni, ha nem azon hatóság részéről nyert igazolványnyal, amelynél utolsó időben szolgálatban állott. Ez természetes és ennélfogva ismét csak azt látom, hogy a 7-ik §. 2-ik alineája tökéletes összhangzásban áll a 12-ik §-szal. Erre nézve különösen Podmaniczky báró képviselő ur tett észrevételt ; ő t. i. attól tart, hogy magukban, a kik igényt, nyertek, aggodalmat költene az, ha például nekik kiállítják az igazolványt, hogy ők hivatalra minősitvék és ezen minősitvény alapján, ezen igazolvány erejénél fogva csakugyan hivatalt nyer. Ezen aggodalom megszűnik, mert hisz méltóztassék az 5-ik §. 2-ik bekezdését olvasni, amely azt állapítja meg, hogy az alsóbb rendű hivatali állomásokra igényt tartóknak csak más pályázók felett van elsőbbségök, tehát nem kizárólag, hanem csak elsőbbségi jog mellett. így tehát ezen aggodalom meg fog szűnni, amennyiben a 7-ik §. 2-ik alineája ugy a 4. valamint a 12-ik §-át teljes összhangzásban és szerves összeköttetésben lévőnek tartom. Miután tehát azon aggodalmak szerintem nem állanak, amelyek itt felhozattak, kérem e §-t a központi bizottság szövegezése szerint elfogadni. Simonyi Lajos h.: E szakasz szerint az igazolványok a közös hadflgyministerium és a honvédelmi ministerium részéről adatnak ki, tehát katonai hatóság az, amely ezen igazolványokat kiadja. Ugyan kérdem a katonai hatóság, mikép tudja megitélni, hogy az illető altiszt valamely hivatalra, különösen vasúti vagy gőzhajózási hivatalra alkalmatos-e vagy nem, és mennyire alkalmatos? Ezt az illető katonai hatóságra bízni nem lehet. Mert a katonai hatóság közt igen sok lehet olyan, aki azt mondja, hogy ez meg ez igen rósz altiszt, de civil-szolgálatra elég jó. Én ezen §-nak második bekezdését azért is óhajtom kihagyatni, mert tetemesen alterálja a 12-ik §-nak azon kitételét, hogy az illetők a megkívántató minőségöket tartozzanak igazolni. Ha az ilyen igazolvány ki adatik a katonai hatóság által, hogy ez vagy az erre vagy arra a civil-szolgálatra alkalmas: akkor az illető altiszt azt fogja hinni, hogy eleget tesz a 12-ik §-ban foglalt feltételnek, ha kimutatja azt, hogy őt a katonai hatóság erre a civil-szolgálatra alkalmasnak tartotta. De fordítsuk meg. kérem, a dolgot. Ha egy vasúttársaság vagy gőzhajózási társaság azt határozná meg, hogy a katonai szolgálatra mily egyéniség alkalmas vagy nem: nemde ezt nagyon különösnek tartanok. Megfordítva szintúgy áll az is, hogy a katonai hatóság civil-szolgálatokra ne jelöljön ki senkit. Részemről tehát, miután erre az illető katonai hatóságokat képeseknek nem tartom, e rendelkezést kihagyatni kérném. Azon megjegyzést, melyet a tisztelt előadó ur felhozott, hogy t. i. Poroszországban is igy áll ez a törvényben, amely törvény a most tárgyalás alatt levő törvényjavaslat eredetiének látszik lenni, azt reánk nézve zsinórmértékül nem fogadom el; mert azért, mivel