Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-62

28 62. országos ülés január 13. 1873.­hogy a hirdetés dijja meg ne fizettetnék. Ha tehát a szerint kell a törvényjavaslatot fogalmazni, mint az előttem szóló tisztelt képviselő ur mondotta: akkor legalább hozzá kellene még tenni, hogy a mi­nisterium rendeletéből díjmentesen történik az illető állomások kihirdetése, akkor ez költségbe nem fog kerülni; de a tisztelt képviselő ur igy érdemlege­sen a módositváryt elfogadja, és ezen esetben nem volna a törvényjavaslat ezen §-a ellen felszólalásom, ha világosan kimondatnék, hogy dijmetesen tetté­nek közhírré az állomások. Ezt kívántam ki­fejezni, ezt mondja a módositvány is. (Helyeslés bal felől) Pulszky Ágost előadó: Tisztelt ház! Felvilágosításul csak azt vagyok bátor kinyilatkoz­tatni, miszerint eredetileg a ministerium szándéka ezen törvényjavaslat beadásánál az volt, hogy ezen hirdetés az ezredekben eszközöltessék, közöltetvén az ezredekkel a kimutatás a honvédelmi ministerium által; a központi bizottság azonban szükségesnek látta, hogy ezen hirdetésen kivid különös is hirdet­tessék meg, mert a központi bizottságban azon né­zet merült fel, hogy itt nemcsak azon altisztekről van szó, a kik tényleg szolgálnak, hanem azokról is, kik a szolgálatból már kiléptek, a kik tehát az ezred utján nem értesülhetnek arról, hanem csak a lapok utján. A központi bizottságban felmerült azon kérdés is, hogy ki tartozik a költségeket viselni, és az ha­tároztatott, hogy ki a hirdetést eszközli. Én tehát, mint a központi bizottság előadója, köteles voltam ezen véleményt védeni. Tisza László: T. ház! Szavak fölött egyáta­lában nem czélom vitatkozni, de legkevesebb szükség is van itt rá, mert maga azon tény, hogy Hollán Ernő tisztelt képviselő ur, ki talán egyik szerkesztője ezen törvényjavaslatnak, és a tisztelt előadó ur ezen §. végére nézve ellenkező véleményben vannak, indo­kolja, hogy ezen §-t. ugy a mint van, megtartani nem lehet; okvetlenül tisztába kell ezen ügyet hozni ugy, hogy azon félreértés a mi magában itt a házban felmerült, künn az életben ne merülhessen fel. Én is azon nézetben vagyok, melyet előttünk fejtegettek, melyre nézve a módositvány be is adatott, és mely­nek Hollán képviselő ur kifejezést adott, hogy ezen hirdetéseknek, nem mint a tisztelt előadó ur monda, az illetők által, hanem az illetők megkeresésére hi­vatalosan, a ministerium által kell megtörténniök. Én te­hát nem is kérek egyebet, minthogy ezen eszme tisztán, határozottan, az egyszerű emberek eszme­köre által felíoghatólag a törvénybe igtattassék be. Gorove István: Annyira alaposnak tar­tom azon észrevételeket, melyek a ház baloldaláról tétettek, hogy én azokhoz igen szívesen hozzájáru­lok. Kétségtelen, hogy az államnak van ugyan joga intézeteket, vállalatokat bizonyos teherrel meg­róni; de erre talán nincs alkalom akkor, mikor az állam magára nézve olyan nagy jótéteményt akar biztosítani, mint a miként ez a törvényjavaslatban történik. Hogy elkerültessék azon értelmezés, mintha a hivatalos lap hirdetményeinek költségei a válla­latokra rovatnának: világosan ki kell fejezni e §-ban, hogy a kihirdetés „a hivatalos lapban a honvédelmi minister rendeletére" vagy „a honvédelmi minister által eszközöltessék." (Átalános helyeslés.) Elnök : Méltóztassék írásban beadni. Gorove István: (olvassa a módosított §-t.) ,6. §. A jogos igénynyel biró altisztek számára a föntebbiek értelmében kijelölt szolgai és hivatal­noki állomásokról külön kimutatás készítendő. Ez nyilván tartandó és kihirdetése a honvédelmi mi­nister rendeletére a hivatalos lapban eszközlendő." (Felkiáltások: Elfogadjuk!) Elnök: Tehát a 6. §. ekként fog módosít­tatni. Szeniczey Ödön jegyző (olvassa a 7-ik §-t.) Pulszky Ágost előadó : A 7. §. má­sodik sorában a „pedig" szó törlendő; s negyedik sorában a „hadügy-" szó elé „közös" szó illesz­tendő. A harmadik bekezdésben előforduló „előjegy­zések" szó pedig „jegyzékek" szóval helyette­sítendő. Várady Gábor: Én a központi bizott­ság módosítását elfogadom; azonban kérem ezenkívül a második alineát kihagyni, mely igy szól: „Azon altisztek igazolványaiban, akik hivatalnoki állomásokra képeseknek ítéltetnek, e körülmény megjegyzendő." Ezen alinea részben fölösleges, részben, — mert kétes magyarázatokra adna alkalmat, —• káros. Fölösleges azért, mert az első alineában világosan benne van, bogy igazolványt kell kiállítani, ugy a szolgai, mint a hivatalnoki állomások iránti képes­ségre nézve, s legalább annyit kitenni az igazol­ványban, bogy az illetők jogos igényt szereztek. És ez nézetem szerint tökéletesen elégséges. Ha ezen túlmennénk s ha megmaradna a 2. alinea ugy mint szerkesztve van: nézetem szerint zavarnék a 12-dk §. világos értelmét. A 12-ik §. azt mondja: — ugy fogom felol­vasni, mint azt a központi bizottság javasolja — „minden alkalmazást kérő köteles — az igényét tanúsító igazolvány előmutatásán kivül — testi al­kalmatos voltát és a kért állomáshoz megkívántató képességét, valamint azt is kimutatni, hogy a ma­gyar állam területére honpolgári államjoggal bir." íme itt van, hogy az igazolvány előmutatásán kivül szakképességét, illetőleg a kért állomásra való ké­pességét köteles az illető kimutatni és igazolni. Hogy az igazolvány miként állittassék ki, azt a 7-ik §. első alineája világosan kimondja; ha podig

Next

/
Oldalképek
Tartalom