Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-74

276 74. országos ülés január 27. 1873. kiadást kivannak. Az államutak építése kíván vagy 24 milliót. Több, mint 200 mértföldnyi uj kőutak létesítendők, amely mind vasúthoz vezet, ez együtt 463 millió frt. Nagy, megdöbbentő összeg; de nem arra való, hogy 2—3 év alatt kiadassék, hanem arra, hogy az egész hálózat létesíttessék, hosszú idők során combinative, amikor annak ideje elérkezik. A tisztelt ház bölcsesége határozza el, mikor mit lát immár szükségesnek és czélszerünek is, s akkor elrendelendi azt azon tudattal, miszerint nem bányja meg, hogy épen azt s nem mást építettünk. (Helyeslés.) Ez az, ami a közlekedési eszközöket illeti. De, tisztelt ház, ezzel a dolognak nincsen vége, ha valaki megjárja a természet által annyira gazdagon megáldott Erdélyt s megnézi annak bérczeit: akkor valóban lehetetlen, hogy mély szomorúság ne fogná el lelkét, hogy ott alkotás helyett, inkább pusztítást lát, és hogy azon bérczeket, melyek a világ legszebb vidékeivel versenyezhetnének, ha erdővel lennének borítva, kecskerágta cserjék födik, hogy még a fölsarj adásnak lehetősége sincsen meg és hogy az alkotást még pusztítás kell, hogy megelőzze. Erdőtörvény kell nekünk mindenekelőtt. (Élénk helyeslés.) Egy erdőtörvénynek nemcsak meghozatala, de kellő kezelése is elsőrendű szükség ezen országban, és meg vagyok győződve arról, hogy földművelési és climaticus bajaink is, ha nem is az egész országban, de annak legalább egy részében jelentékenyen javulnának. (Helyeslés.) De midőn, tisztelt ház, készen elismerem, hogy ezek a földmivelés érdekében mind megadandók : nem ignorálom, hogy azok nemcsak annak szolgálnának, mert amidőn ezen úthálózat egyfelől a földmivelés életföltétele; addig másfelől az ipar és kereskedelemnek is nagy szolgálatot tenne; pedig bajainknak másik oka meg épen az, hogy mi per eminentiam földmiveiő ország vagyunk, s hogy csakis ez vagyunk, legközelebbi feladatunk fölfogásom szerint épen az, hogy szűnjünk meg csupán földmiveiő ország lenni. (Élénk helyeslés.) Ennek következményei, tisztelt ház, alig láthatók be. Ezt néhány nagy vonásban akarom rajzolni. Mi földmiveiő ország vagyunk és iparunk is földmivelési iparból áll. Mi következik ebből? Az, hogy, ha nem használ az a keresztyéni fölfohászkodás, melyről némi gúnynyal emlékezett meg az előttem szólott tisztelt képviselő ur, ha az Isten nem ad jó időjárást: nem lesz semmi termésünk, nem lesz semmi iparunk, mert mindkettőnek föltótele ugyanaz. Ha nálunk nincs gabnatermés, nincs liszt-ipar, nincs szesz-égetés, nincs serfőzés. Ha nincs répatermés, nincs czukorgyártás. Pedig ezekben állnak iparágaink — és mivel ezek fogyasztják ÍX kőszent szinte kizárólag: meghanyatlik ennek termelése is. Mi következik ebből? Az, hogy szállítás nincs, hogy vasutaink sem jövedelmeznek, tehát nagy subventióra szorulnak ? És mi következik más irányban? Az, hogy nálunk a vasutak és azok kezelése sokkal többe kerül, mint kerülne akkor, ha nem volnánk csak földmiveiő ország. Hogyan kell nálunk a forgalmi eszközökről gondoskodni? Körülbelül ugy, mint egy látogatottabb fürdőben a szállásról, hogy elegendő szállás legyen hat hétig, midőn tömegesen jön a vendég, de azután üresen maradjon valamennyi. így kell nálunk a forgalmi eszközökről gondoskodni, hogy két, három hónap alatt kihordják ezen országnak egész fölösleges termését, azután pedig heverjenek, és ezenkívül, hogy folyton megrakva járjanak ugyan kifelé, mindig egy irányban, de — visszajőve üresen, — (Helyeslés.) ez a, kezelést óriási módon megdrágítja és a befektetéseket roppant mérvben fokozza; ez az oka annak, hogy iparunk fejlesztésére el kell követni mindent; ami csak tőlünk telik. És mit tegyünk, mit kell tennünk evégre? (Halljuk!) Én a fölvirágzásnak egyik legnagyobb akadályát az intellectualis erők hiányában látom. A polytechnicum és egyéb szak-iskolák fölállításával segitni iparkodtunk ezen a bajon és az ifju-nemzedék nagy számmal vetette magát e pályára, hála Istennek. E baj tehát olyan, mely meg fog gyógyulni. De egyes erők magukban gyöngék. És nálunk a pénzerő is hiányzik és pótlását csakis a társulástól várhatjuk. De van-e nekünk megfelelő törvényes intézkedésünk a részvénytársulatokat illetőleg? Annyi, mintha nem volna; mert ami van, a mai kor igényeinek távolról sem felel meg. És ugyan, mi történik? Csoportosíttatnak, társittatnak az erők, de nem azért, hogy a társított erők az ipar javára kihasználtassanak, hanem, hogy a társításból eredő haszon elzsebeltessék. (Élénk átalános helyeslés.) És azután méltóztassanak széttekinteni, — tisztelet a kivételeknek, — hogy azon részvénytársulatok igazgató tagjai vajon speciális gondjuk tárgyává tették és teszik-e átalában azon ügy fölvirágzását, melyet kezükbe vettek? Eszökben sincs! Oly dolognak tekintik ezt, mely egy neme kezd lenni a sportnak; (Tetszés.) hanem áldás nincs rajta. És a hibák- és károkért, melyeket a gondtalan kezelés és könnyelműség által a részvényesek vagyonára és a közgazdaságnak okoztak : vájjon felelősek-e egész vagyonúnkkal ? Nem! Egy részvénytársulati törvénynek együttesen a kereskedelmi törvénynyel leendő megalkotása égető -szükség! (Átalános élénk helyeslés.) Egy jellemvonásáról nemzetünknek akarok itt még megemlékezni, mely talán államháztartásunkban is visszatükröződik: tudniillik kevéssel sokat akarni.