Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.
Ülésnapok - 1872-62
22 62. országos ülés jannár 13. 1878. egyéneket, kik a kellékeknek megfelelnek. E kérdésben tehát vitális érdekeinkben leszünk sértve. Ezen okok folytán pártolom a központi bizottság szerkezetét. (Helyeslés a jobb oldalon.) Péchy Tamás : T. ház! Azokra, melyek Hollán képviselőtársam által felhozattak, megfelelvén Tisza Kálmán igen t. barátom, én inkább csak azokkal fogok foglalkozni, melyeket a központi bizottság előadója elmondott. Statisticai adatokkal bizonyitá a központi bizottság előadója, hogy a közös hadseregben csak két tizenegyed részét teszik a magyar altisztek az összes altiszti létszámnak és ebből azt hozza ki, hogy tehát Magyarországnak specialiter és még különösebben szükséges felügyelni, hogy a közös hadseregbeli altisztek kedvet kapjanak ott maradni. Én elismerem, miszerint az hiba, hogy a közös hadseregbeli magyar altisztek nem igen ragaszkodnak állásukhoz, s nem maradnak ott hosszas szolgálatra. Ennek oka azonban más: az, liogy a magyar altisztek ottan nagyon nehezen léphetnek elő, hogy nincsenek biztosítva afelől, hogy hazájokban fogják leszolgálni szolgálati idejöket, hogy ott a hadseregnél idegen szellem uralkodik. Nagyrésze ezeknek azért jön haza. Méltóztassanak ezen a bajon segíteni, s a magyarnál, aki jobban ragaszkodik a katonasághoz, mint bármely más nemzet, segítve lesz a bajon. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy az egyes hivatalok osztogatását szükséges szigorú törvénynyel körvonalozni, ha az előnyt az egyesekre nézve biztosítani akarjuk. Elismerem ezen állítását, de én tovább megyek, mint a törvényjavaslat, s azt akarom, hogy ne csak vállalatok és társulatok köteleztessenek büntetés terhe alatt kinevezésükre, s nem is óhajtanám, hogy a törvény megsértői a ministerium utján lehessenek megbüntethetek; de sőt én még az állami hivatalok és állások betöltésére jogosítottakat, a törvényhatóságokat is büntetni kívánnám, ha az előnyre jogosultakat minden ok nélkül mellőznék. Elfogadom tehát, hogy biztosíttassanak ilyen irányban; de nem fogadhatom el, hogy kizárólag csak ők legyenek biztosítva. (Helyeslés bal felől.) A t. képviselő ur megfordította ezután a tételt, és azt mondotta, hogy ha csak előny adatik nekik, ezt tulaj donképen nem is kell törvénynyel biztosítani, mert minden hivatal, minden vállalat kapva-kap ezek alkalmazásán; és én valóban majdnem azt hittem, hogy ebből' azt fogja kihozni, hogy sorrendet kellene megállapítani arra nézve: hogyan fognak ezen hivatalok vagy vállalatok ily egyénekhez juthatni. (Helyeslés a bal oldalon.) De hiszen, ha ez igy áll: akkor ez a kizárólagosságot biztosító törvény sem kell, mert minden hivatal és vállalat igyekezni fog csupa altisztekkel ellátni á hivatalokat, és igy rólok külön gondoskodni nem kell, sőt nem szükséges megsérteni a polgári érzületet azáltal, hogy kizárólag valamely kaszt számára tartatnak fön bizonyos hivatalok. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy csak azon osztály ellenében szükséges a polgári jogokat föntartani, amelyek válaszfalak által vannak elkülönitve más osztályoktól. Nem tudom, miképen méltóztatik ezt érteni. Én tudom azt, hogy azok, akik már az altiszti állomásból, és pedig akár a honvédségből, akár a közös hadseregből hazakerülnek, nincsenek a többi osztályoktól válaszfalak által elkülönítve ; de bizony addig, mig a közös hadseregben szolgálnak, nézetem szerint, igenis el vannak falakkal különítve, ugy, hogy bármely középkori osztály sem volt a többi osztálytól jobban elkülönitve, és azért azt hiszem, hogy ezen osztály részére fentartani ezen kizárólagosságot valóban nem más, mint kaszt számára tartani fel azt. Azt mondja még a t. képviselő ur, hogy épen azon tudat, hogy valamely osztály jutalomban részesül, s a biztosság a jövő iránt, épen inger az illetőknél arra nézve, hogy a maguk kötelességét teljesítsék. Én elismerem azt, ha nem azon állitásom ellenében hozta volna fel, hogy azon kizárólagos tudat hanyagokká teszi hivatalaik teljesítésében az illetőket; vagy ha azt mondotta volna, hogy azon tudat altiszti teendőikben némi ingert fog szolgáltatni. De meggyőződésem szerint ugy áll a dolog, hogy azon vélt altisztek, ha tudni fogják azt, hogy ezen állomások senki mással, mint altiszttel nem tölthetők be, akik tudni fogják, hogy ezen állomások betöltése mennyi nehézséggel jár, először azért, mert hosszas pályázat szükséges, másodszor azért, mert bizonyos költséggel is jár, és harmadszor, mert elmozdításuk esetében a pályázat lejártáig azok csak ideiglenesen s igy tökéletlenül tölthetők be : némiképen túlbiztosítva fogják magokat érezni, és nem fogják kötelességeiket teljesíteni ugy, mint teljesítenék akkor, hogyha bármikor könnyen elmozdíthatók, s helyök rögtön és véglegesen mással betölthető lenne, s ha teljesen éreznék függő állapotjokat a társulatoktól vagy hivataloktól. Ez, nézetem szerint, erős érv arra nézve, hogy az állam, amint egyrészről az altisztek jövőjéről gondoskodik: gondoskodjék másrészről arra nézve is, hogy az összes hivatalok, törvényhatóságok, vagy egyes vasúti, vagy más vállalatoknál a közpolgárok biztonsága és jólléte a kellő mérvben biztosítva legyen. Ennélfogva t. ház, én részemről indítványomat föntartom, és kérem a t. házat, méltóztassék azt elfogadni. (Helyeslés bal felöl.) Szlávy József ministerelnök: T. ház! A kérdés ki van ugyan merítve, de mégsem hagyhatom szó nélkül azon egy-két érvet, melyet a t. előttem szóló képviselő ur elmondani méltóztatott!
