Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-73

73. országos ülés január 25. 1873. 255 -zét szellemi és anyagi kívánalmainak teljesítésére a legkevesebbet is tenni: akkor részint a társadalmi életben föltámadt őszinte igyekezet, egy Széchenyi •és társainak, a kiknek munkásságában én, mint ifjú, szintén résztvettem, buzdítására igen sok szépet és üdvöst teremtett, viszont egyes törvényhatóságok jó példával mentek elől sok hasznosnak és czélszerünek létesítésében, és méltán támadhatott mindnyájunkban azon gondolat, hogy igen is, Angliát és Észak-Amerikát kivéve, nincs nemzet, mely az önkormányzati és társadalmi utón annyi üdvös dolgot képes létesíteni, mint a magyar. De ezen éltető erő megzsibbadt a 49-diki év után. Hazánk határain tul intézkedtek hazánk sorsa fölött. Az engedelmes nép az önkényuralom parancsszavára meghajolt annak rendeletei előtt és elveszte azt a nagy erőt, mely az egyes magánosok és a törvényhatóságok tevékenységében rejlik. Nem csoda tehát, hogy midőn az alkotmányosság ujabb korszaka felvirult: mindenki mindent a kormánytól és a, törvényhozástól várt. A politiális és centralisált államokat leginkább jellemzi az, hogy az állam kormánya minden hatalmat saját körében egyesitvén, megszűnik a magánosok tevékenysége, és ha ily centralisált kormánynyal bíró államok alkotmányosak: az összes gondoskodás és tevékenység legíölebb a törvényhozásban nyilvánul. Az ily törvényhozás föladata: az állam számára megszavazni minden költséget; mert az állam gondoskodik mindenkiről és áll mindenek fölött. Az ily állam költségvetése szükségkép nagy és az állampolgárok adóbeli terheltetése igen súlyos. Itt megszűnik azon üdvös tevékenység, mely oly szabad államokban, minő Anglia és Amerika, az ország minden vidékéről szokott nyilvánulni és nagy dolgok kivitelét a lehető legczélszerübb módon eszközli. (Élénk helyeslés.) Az oly állam működése chablonszerü, mely a külszint illetőleg rendszeresnek nmtatkozhatik ugyan, és egyes nagy dolgokban fényes eredményeket is tud a szem elé állítani, de a belső népélet teng, és ha jönnek nehéz körülmények, ha bármely oknál fogva megbomlik a mesterségesen egybeállított gépezet: a véletlen fog az ily államok sorsa fölött dönteni. Igenis, tisztelt képviselőház, nem tartózkodom kimondani, hogy mi is, habár lassan és nem teljes mérvben, de a lejtő felé közeledünk. Fölfogásom szerint az állam kormányának és a törvényhozásnak kötelessége mindazon magas föladatoknak megfelelni, de csakis azoknak, melyek létesítése egyedül az állam utján eszközölhető, és melyek az összes államnak egyenes hasznára vannak. Az államnak kötelessége megtenni azt, a mi a magántevékenység határain túlmegy, de nem mindent mindenkiért. (ÁtaJános élénk helyeslés.) Azt tartom ugyan, hogy ez nem szorosan a mostani költségvetés tárgyaiásásának keretébe való, de szükségesnek tartottam fölhozni azért, mert ugy vagyok meggyőződve, hogy költségvetésünkben sok oly tétel foglaltatik, mely ezen elvvel nem egyeztethető meg. Én azt hiszem, hogy az ország jövője és pénzügyeink rendezése érdekében szükséges ez elvet a jövőben következetesen keresztülvinni; mert elvégre itt az ideje, hogy a nemzet jellemével megegyező, rendezett állapotokat teremtsünk s hasznos tevékenységbe egyesüljön minden életképes elem, s ne várja mindenki egyedül felülről a gondoskodást; én azt nem tartanám örvendetes állapotnak, ha a közügy iránti minden tevékenység és érdekeltség csupán ezen terem falai között jutna érvényre. (Élénk helyeslés.) Nem akarom most — az átalános tárgyalásnál —- fölemlíteni költségvetésünk mind ama tételét, melyet az érintett elvvel megegyeztethetőnek nem tarthatok, — inkább a költségvetés részletes tárgyalásánál lesz ennek helye. Átalában, azt hiszem, hogy a jövő évi költségvetés előirányzatánál, melyet óhajtanék, végre más rendszerű, úgynevezett normál-budgetnek tekinteni, kellene gondoskodni mindezekről, gondoskodni a budget czélszerübb beosztásáról is, mi annyival is inkább szükséges, mert ha már egyszer ily rendszeres költségvetéssel bírunk, a budgettárgyalások nem fognak annyi időt az egyéb törvényhozási teendőktől elvonni. {Halljuk! Halljuk!) A pénzügyi bizottság többek közt kiemelte azt is, hogy a központi kormányzat költségeit lehet és kell mérsékelni, és ez iránt javaslatot vár a ministeriumtól. Teljesen osztozom e nézetben, de mig a jelenlegi rendszer fönáll, nagyobb megtakarításokat a központon, a közigazgatási költségeknél alig lehet létesíteni. E tekintetben egyetértek a tisztelt ministerelnök ur nézetével. Azonban az én véleményem az, hogy mindaddig, mig a tárczák czélszerü beosztása iránt nem történik javaslat s megállapodás: ezt eszközölni nehéz lenne. Javaslatot tenni tehát szükséges ez iránt. S ezt most, midőn pénzügyi helyzetünk iránt átalános aggodalom létezik, kivinni könnyebb, mintha azt elhalasztjuk. A megszokottan változtatni később nehéz leend, mert ha pár jó év következik, az aggodalom megszűnik népünknél, mely conservativ hajlammal bir, s nem könnyen válik meg a megszokottól, a czélszerü reformot keresztülvinni többé könnyen sikerülni nem fog. Egy híres nemzetgazda monda, és én teljesen osztozom nézetében, hogy a nemzetek anyagi fölvirágzásának tényezői, — természetesen a rendes államháztartás és jó pénzügyeken, a rendes kormányzaton kivül, a mi minden tekintetben első föltétel, — a következő három: az átalános ismeretek, különösen az iparnevelés terjesztése, a közlekedési eszközök minden iránybam fejlesztése, és végre egy egész-