Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-62

20 62. országos ülés január 13. 1873. nem is lehet, mint aki a védkötelezettségnek eleget tett, miután nem akarhatjuk kegyelni azokat, kik a törv,%y ellenében abból kimaradtak. Nem igy áll a dolog. Ha nem adunk kizárólagos jogot az al­tiszteknek : akkor igenis alkalmaztatni fognak olya­nok, kik védkötelezettséget teljesítettek, minden kü­lönbség nélkül, voltak altisztek, vagy nem; ha kizárólagos jogot adunk : akkor a honvédelmi köte­lezettek azon részét, kik nem maradtak benn mint altisztek, kizárjuk, hogy alkalmazást nyerhessen azon Vioo r ^ sz > me ty hosszasan szolgált altisztekből áll. Itt tehát meg van zavarva az egyenlőség a hon­polgárok közt és azt merem mondani, az osztálynak előjoga van biztosítva, oly osztálynak, mely honvéd­ség tekintetében szerezhet ugyan érdemeket, de mely 8—10 évig nem magyar, nem országos ható­ságaink nevelése befolyása, alatt állt. (Bal felől: Ugy van!) Én a tisztelt előttem szóló képviselő urnák azon értelmezését nem értem, melylyel azt mondja, hogy ha ezen előjog nem biztosíttatik, akkor az fog bekövetkezni, hogy rövidebb ideig szolgált altisztek fognak alkalmaztatni s a hosszabb ideig szolgáltak nem fognak alkalmazást kapni. Engedelmet kérek, először Péchy barátom indítványa oda vonatkozik, hogy ugyanolyan szolgálatot teljesített altisztek nyerjenek alkalmazást, mint a minőkről ez a tör­vényjavaslat szól, csakhogy ez utóbbi nem előjogot, nem elsőséget, de kizárólagos jogot akar biztosítani és igy mondassék ki kötelezőleg az alkalmazás akármint, és bárkire ezen altisztek közül: minden­esetre kötelező erővel íön is tartatik számukra a hely; megeshetik, hogy az, aki a kitűzött időnek csak minimumát szolgálta le, hamarább nyer alkal­mazást, mint az, ki évekig szolgált, hacsak — és e tekintetben némi aggály ébredt föl bennem a tisztelt képviselő urnák ezen okoskodása után — mondom, ha csak valóságos avancementlistát nem fog a közös hadiigyministerium készíteni és oda fogja kényszeríteni a vállalatokat, hogy még az al­tisztek közül is nem azt vehessék, akit akarnak, hanem kénytelenek venni azt, aki az avancement­lista szerint következik. Ha ez a czél, akkor ki kellett volna mondani; legalább tudnók hányadán vagyunk. Ha nem ez a czél, a törvény pedig a szabad választást fön látszik hagyni : akkor az e tekintetben kötelezőleg odaadás és a kizárólagos előjognak adása között a többi időre nézve semmi néven nevezendő különbség nincs. A tisztelt képviselő ur még azt is mondta, hogy áldozattal jár a hadseregben bentmaradni és •ez áldozatért compensatiót kell adni; az állampénz­ügyi helyzete pedig nem engedi meg, hogy e com­pensatiót az állam adja; máskép keli tehát gondos­kodni. Én azt hiszem, hogy itt nem arról van iga­zában szó, hogy az állam adja, vagy ne az állani adja a compensatiót; hanem csak arról, hogy egye­nesen adja-e az állam, vagy kerülőképen. Mert ha kizárólagosan biztosíttatik az ily volt altiszteknek az alkalmaztatás és ha nem biztosíttatik az is — ami pedig biztosítva nincs a javaslatban —• hogy alkalmaztatásuk után, ha a czélnak meg nem felel­nek: a társulatok velük csak ugy bánhassanak, mint bárki mással, be fog következni, mint Poroszország­ban és merem mondani, mindenütt, hol ez divatban van, be is következett, hogy — mert az igy alkal­mazott altiszteket kénytelenek a vállalatok alkal­mazni, ;— egyszersmind kell tartani embereket, kik a munkát helyettök végzik. A tisztelt előttem szó­lott képviselő ur tagadólag int; de tessék tudako­zódni és meg fog erről győződni, hogy minden porosz vasúti vállalatoknál panaszok emeltetnek e tekintetben; és engedelmet kérek, nekem is vannak ez irányban tapasztalataim, és ezek alapján mond­hatom, hogy ha a hosszas ideig bentmaradt kiszol­gált altiszteket az ily vállalatoknál megkísérlő tték használni, bármily rendesek lettek is a hadseregben, de épen azért, mivel évtizedeken keresztül a szigorú fegyelemhez szokva voltak, mikor ez leesik vadaik­ról, a leghasználhatlanabb emberekké lesznek. (Igaz! Igás! bal felöl.) És igy az állam által garantirozott vállalatok­nál személyszaporitás lesz szükséges. A végered­ményben tehát a compensatiót az állam csak ugy fogja fizetni, talán még sokkal drágábban, mint kü­lönben fizetné. (Igaz! Igás:! bal felől.) Én tehát nem ingattattam meg azon meggyő­ződésemben, hogy igen is egyenlő föltételek mellett a képesség megmutatása mellett előjogot lehet az illetőknek biztosítani; de kizárólagosságot biztosí­tani nem szabad. Részemről pártolom Péchy Tamás képviselőtársam indítványát. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök l Szólásra többé fölírva nem lévén senki, az átalános vitát bezártnak jelentem. A ház­szabályok értelmében szólhatnak még a központi bizottság előadója és a külön indítvány előadója. Pulszky Ágost, előadó: Tisztelt ház! Azon érvekhez, melyeket Hollán Ernő tisztelt képvi­selő ur a törvényjavaslat átalános elfogadása mellett fölhozott, bátor leszek csak röviden néhány adatot csa­tolni, amely kimutatja, minő szükséges a törvényes intézkedés ez irányban, szükséges főkép Magyaror­szágban, kivált hogy azon elemek gyarapittassanak, erősíttessenek, a melyekre nézve legnagyobb érdekünk kívánja, hogy a közös hadseregbe való aránylagos részvételökre súly fektettessék. (Helyeslés jobb felől.) A közös hadseregben jelenleg három éven tul szolgáló altiszt van összesen 11,485, ezek közül pedig annak daczára, hogy a magyar contingens 42 3 /4%-ot képez, a magyar ezredekben szolgáld, ille-

Next

/
Oldalképek
Tartalom