Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.
Ülésnapok - 1872-73
73. országos ülés január 25. 1S73. 251 több kárt tettem az országnak, mintha egy pár milliót ki is dobtam volna a pénztárból, mert épen ez által fokoztam ama követeléseket, melyek az ország minden részeiben az állampénztár ellen formáltattak, és a melyeknek következéseit most érezzük. Ez súlyos vádnak látszik, de könnyen leszállítható valódi értékére. (Sutijuk \) Bátran hivatkozom e tekintetben magára Ghyczy tisztelt képviselő úrra, kivel nem egyszer, mint a pénzügyi bizottság tagjával a pénzügyi állapotokról értekezve, •— a mint kötelességem volt nekem, mint pénzügyministernek, neki mint a pénzügyi bizottság buzgó tagjának, —mindketten a takarékosság elvének keresztülvitele mellett buzgólkodmnk. Ha méltányos akar lenni, be fogja ismerni, hogy nem terjesztettem a ház elé egyetlenegy javaslatot sem, mely a tulbizakodást mozdította volna elő. De igenis volt egy pillanat, midőn a valóságos tényleges eredményeket az államjövedelmek természetszerű emelkedésének örvendetes eredményét a ház elé terjeszteni elkerülhetetlenné vált, midőn t. i. a túloldal politikai okokból, hogy az általunk alkotott kiegyezést következményeiben terhesnek előtüntesse, az ország pénzügyi állapotát aggodalmasnak és siralmasnak monda: ekkor kötelességemnek ismertem a valóságos állapot földerítését. De ez korántsem történt pénzügyi igazgatásunk első vagy második évében, hanem 1869-ben, midőn előadtam a tényleges eredményeket, a mint azokat a valóságos pénztári állapot feltüntette. Hogy pedig az én pénzügyministerségem alatt a tényleges eredmény kedvező volt, az eltagadhatlan; ezt maga a pénzügyi bizottság, sőt a képviselő ur is tegnapi beszédében elismeré. Ezen provocaíio után ezt tenni hiba nem volt. De ha a valóságos eredmények elősorolása képviselő ur állítása szerint több millió kárt okozott az országnak: kinek hibája ez? Ha sophismával akarnék élni, használhatnám tisztelt képviselő ur egy kedvenez mondatát, melyet e házban tőle hallottam : qui est causa causae, est eausa causati. Miután pedig az ország pénzügyi állapotára vonatkozó előterjesztéseket mindig a tisztelt képviselő ur megtámadása folytán tevém : ő volt egyenes okozója azon több milliónyi kárnak, melyek szerinte az államot terhelik. {Tartós derültség.) De mondott még a képviselő ur nekem egy bókot is, hogy azt hivatali utódom irányában éles tőrré hegyezze. Mellőzöm azt, mert meg vagyok győződve, hogy hivatalbeli utódom is lelkiismeretes meggyőződése szerint igyekezett megfelelni nehéz föladatának. Működésünk tere annyiban különbözött, hogy én a kezdet nehézségeivel, az uttöréssel küzdöttem ugyan, de kedvezők voltak az évek ; ő pedig a kedvezőtlenebb években, a nagyban fokozott igényekkel s az elvállalt terhek következményeivel állott szemben. (Élénk tetszés-nyilatkozatok jobb felől) Köszönöm a tisztelt háznak, hogy megengedte Ghyczy Kálmán képviselő urnák deczember 17-diki beszédére e megjegyzéseket tehetnem, a tisztelt képviselő urat pedig arra vagyok bátor kérni, hogy jövőre, — bár már most kevesebb okot szolgáltatok ellenvetéseire, a mennyiben nem többé ülök a ministeri székben, — ha méltóztatik rám hivatkozni: azt akkor méltóztassék tenni, mikor a házban jelen vagyok, (Felkiáltások bal felől: Tessék jelen lenni!) hogy ugy, mint a múltban, a jövőben is ellenem fölhozott észrevételekre azonnal válaszolhassak. Engedje meg már most a tisztelt ház, a költségvetésről szólanom. (Halljuk ! Halljuk !) Ghyczy tisztelt képviselő urnák tegnapi beszédében véghetlen nagy sorozatával találkozunk a számoknak, melyeket nagy szakavatottsággal és di^ cséretes szorgalommal állított össze. Azonban engedje meg a tisztelt képviselő ur, hogy további beszédemben hivatkozzam saját szavaira, midőn azt mondja: hogy a múltra nézve mindamellett, hogy végtelen számcsoportokat állított egybe, nem talált tájékozást, a jövőre biztos adatokat, melyekből kell kiindulni. „ Mellőzve tehát minden mesterkélt számítást — így folytatá — s nem emelkedve föl a tudományos elméletek magaslatára, melyekről a mindennapi élet csak madártávlatban mutatkozik; nézzük egyszerűen a tényállást, ugy mint van, az eléggé világos és tiszta." Idéztem a tisztelt képviselő ur e véleményét azért, mert én is azt hiszem, hogy a tények, az eltagadhatlan tények, s nem a puszta számok jellemzők, — a tényleges állapotot kell ismernünk, hogy abból a jövőre tanúságot merítsünk, a követendő helyes irányt megítélhessük. A helyzetet jellemző tényekben van sok vigasztaló s a jövőre nézve reményt nyújtó. Én azt hiszem, hogy birunk mindazon tényezőkkel, a melyek egy jól rendezett államháztartást megalapítani képesek, s nincs okunk aggodalomra. A pénzügyi bizottság helyesen cselekedett, midőn terheinket részletesen és gondosan előszámitá. Azonban szabad legyen erre is néhány megjegyzést tennem. A pénzügyi bizottság jelentése 41-dik lapján elősorolja összes terheinket, melyek szerinte 1991 milliót tesznek, — de vegyünk kerekszámban: 1.200 millió forintot osztrák értékben — s ellenébe állítja mindjárt activ követeléseinket 126millióval, ezek értékét is osztrák értékben tevén fel; azonkívül elősorolja az ingatlanok értékét, mely a szerelvények- és termesztményekkel együtt az államszámszék számítása szerint -188 milliót tesz, a határőrvidéki erdőségek nélkül. 32*
