Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-73

73. országos ülés január 25. 1873. 249 vétetett. Igaz, hogy 1868. és 1869-ben 7,315.000 frt. folyt be az inségi kölcsönből, tehát nem rendes jö­vedelemből, de a jövedelmekből hasznos beruházá­sokra, — ide nem értve a vasutak építését, —­jószágvételre és fölszerelésre 9 millió, államadóssági terhek törlesztésére 10 millió frt adatott ki; ezen kivül átadtam egy külön vasutbiztositási alapot 11 millió forintot meghaladó értékkel. A rendes jöve­delmek pedig ezen kezelésem alatti időben 11 mil­lióval növekedtek. Ez volt azon helyzet, melynek megalkotását a tisztelt képviselő ur nekem tulajdonítja; hogy mi­lyen volt: az imént jelzem, s valódiságáról mindenki meggyőződhetik a ház elé terjesztett adatokból. E situatioért a felelősséget bátran magamra vállalom. (Helyeslés jobb felől.) A képviselő ur még egy másik vádat is intéz ellenem, amelyet a vádaskodások és gyanúsítások mai korszakában válasz nélkül nem hagyhatok. (Halljuk!) A tisztelt képviselő ur — bocsánat a meg­jegyzésért — különös modort használ irányomban. Azt mondja, hogy az elkövetett hibák jelzésére elégséges bizonyos neveket fölemlíteni. Ezt az eljá­rást én helyesnek nem tartom: a név említése nem elég, kell az értelmet is magyarázni, melyet annak adni kivan; a nyilt és határozott értelmezés a par­lamentalis vitákban első kötelesség. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) A tisztelt képviselő urnák irá­nyomban követett ezen eljárása méltányosnak bizo­nyára nem mondható; fölemlítvén ugyanis az enge­délyezett kamatbiztositásokat, azt mondja, hogy ki­vévén a báttaszék-zákányi vasutat — de ezt is, mint hozzá teszi, csak talán kivéve — a többi biz­tositást mind kétségtelenül a ministerium indítvá­nyozta. Mivel pedig a képviselő ur ez állítását meg­előzőleg a pénzügyi helyzetről szólott, és ennek te­remtőjeként engem állított előtérbe, midőn a minis­teriumot enditi: azon szinbe kívánt állítani, mintha mindenért, mi a vasúti biztosításokra nézve történt, a felelősség egyenesen engem érne. (Mozgás a bal oldalon: Halljuk! Halljuk!) Én pedig tényekkel fo­gom bizonyítani, hogy a tisztelt képviselő urnák ezen állítása, amennyiben az én személyemre vonat­kozik: alaptalan. (Halljuk! Halljuk!) Nem tagadom, nagy a kamatbiztositási teher, melyet magunkra vállaltunk; de tisztelt ház, én elv­ben nem is voltam barátja annak, hogy vasúti po­litikánkat egészen a kamatbiztositási rendszerre fek­tessük. Kimondtam ezt még 1867. évi october 10. tartott beszédemben, sőt nem volt oly vállalat kez­deményezve, melynél e nézeteim érvényesítésén a ministertanácsban s a kormánykörökben folyt ta­nácskozmányok alkalmával egyaránt ne igyekez­tem volna. KSPV. H. XAM.Ó I85. m. KÖTET. Nézetem röviden következő volt: rendelkezzék az állam nevezetes pénzerővel, melylyel a vasúthá­lózatnak azon főbb vonalait kiépíthesse, melyek fon­tosak, sürgősek s jövedelmezők, nehogy kénysze­rülve legyen magánvállalkozókra várni s azok föl­tételeit elfogadni. Engedélyezze a többi nagy for­galmi vonalakat kamatbiztositás mellett akkor, ha a föltételek kedvezők; — végre minden vidéki érdekű, vonalak épüljenek a vidék érdekeltségének hozzája­rultával és segélyével, kamatbiztositás nélkül. Hogy ezen elvet a vidéki érdekű vasutakra­nézve kívántam érvényesíteni, a gömör-vármegyei t. képviselőkre hivatkozom, kiknek még bizonyára emlékezetében lesz, hogy ezen elvet a gömöri ipar­vasutaknál is igyekeztem érvényesíteni. (Fölkiáltá­sok a jobb oldalról: Igaz! Ugy van !) Atalában mondhatom, hogy én mindenütt, még oly vonaloknál is, melyekre nézve már a törvény­hozás határozott, iparkodtam az államkincstár érde­keit szigorúan megóvni: e mellett tanúskodhatnak a tisztelt ház mindazon tagjai a jobb és baloldal részéről egyiránt, kik a részletek tudomásával bír­nak. (Helyeslés jobb felől.) Egyébiránt, ha nagyobb kamatbiztositási terhet róttunk az országra, mint a milyet pénzügyi ereje talán megengedett: lehet-e azzal vádolni egyeseket? Méltóztassék csak visszaemlékezni a vasutak engedélyezésének korszakára, mily átalános volt a közlekedési eszközök kiterjesztése iránti vágy és­mily élénk viszhangot talált ez a különböző párt­árnyalatu sajtóban egyaránt. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Alig volt közöttünk valaki, — a tisztelt képviselő urat sem veszem ki — ki ne állott volna az átalános pressio hatása alatt. (Helyeslés jobb fe­lől.) És mégis a kormányt teszi képviselő ur fele­lelőssé az erőnkön tul magunkra vállalt kamatbiz­tositási kötelezettségért, azt mondván, hogy e téren, vagy 5 milliót lehetett volna meggazdálkodni. Az első erdélyi , a kassa-oderbergi, a pécs-barcsi pályák, melyekért nevezetes kamatbiz­tositási fizetünk: a ministerium kinevezését megelőző­időből származtak. A későbbi engedélyezéseket én nem kezdemé­nyeztem, s ha már el volt határozva a kiépítés : a kincstár érdekeit minden körülmény közt meg­óvni igyekeztem. Az első vasút, melynek kamatját az ország­gyűlés biztosította: az alföldi vasút. Én megvallom, nem tartózkodom kimondani, hogy az alföldi vasút engedélyezését czélszerünek nem tartottam, és ha tőlem függött volna: én létesítését megakadályoztam volna; de akkoriban már meg volt kezdve ezen vasút építése; az ínséges időben történtek meg ez iránt az intézkedések, és így ennek létesítése, mint a múltnak hagyománya volt tekinthető. 32

Next

/
Oldalképek
Tartalom