Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.
Ülésnapok - 1872-73
73. országos ülés január 25. 1873. 249 vétetett. Igaz, hogy 1868. és 1869-ben 7,315.000 frt. folyt be az inségi kölcsönből, tehát nem rendes jövedelemből, de a jövedelmekből hasznos beruházásokra, — ide nem értve a vasutak építését, —jószágvételre és fölszerelésre 9 millió, államadóssági terhek törlesztésére 10 millió frt adatott ki; ezen kivül átadtam egy külön vasutbiztositási alapot 11 millió forintot meghaladó értékkel. A rendes jövedelmek pedig ezen kezelésem alatti időben 11 millióval növekedtek. Ez volt azon helyzet, melynek megalkotását a tisztelt képviselő ur nekem tulajdonítja; hogy milyen volt: az imént jelzem, s valódiságáról mindenki meggyőződhetik a ház elé terjesztett adatokból. E situatioért a felelősséget bátran magamra vállalom. (Helyeslés jobb felől.) A képviselő ur még egy másik vádat is intéz ellenem, amelyet a vádaskodások és gyanúsítások mai korszakában válasz nélkül nem hagyhatok. (Halljuk!) A tisztelt képviselő ur — bocsánat a megjegyzésért — különös modort használ irányomban. Azt mondja, hogy az elkövetett hibák jelzésére elégséges bizonyos neveket fölemlíteni. Ezt az eljárást én helyesnek nem tartom: a név említése nem elég, kell az értelmet is magyarázni, melyet annak adni kivan; a nyilt és határozott értelmezés a parlamentalis vitákban első kötelesség. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) A tisztelt képviselő urnák irányomban követett ezen eljárása méltányosnak bizonyára nem mondható; fölemlítvén ugyanis az engedélyezett kamatbiztositásokat, azt mondja, hogy kivévén a báttaszék-zákányi vasutat — de ezt is, mint hozzá teszi, csak talán kivéve — a többi biztositást mind kétségtelenül a ministerium indítványozta. Mivel pedig a képviselő ur ez állítását megelőzőleg a pénzügyi helyzetről szólott, és ennek teremtőjeként engem állított előtérbe, midőn a ministeriumot enditi: azon szinbe kívánt állítani, mintha mindenért, mi a vasúti biztosításokra nézve történt, a felelősség egyenesen engem érne. (Mozgás a bal oldalon: Halljuk! Halljuk!) Én pedig tényekkel fogom bizonyítani, hogy a tisztelt képviselő urnák ezen állítása, amennyiben az én személyemre vonatkozik: alaptalan. (Halljuk! Halljuk!) Nem tagadom, nagy a kamatbiztositási teher, melyet magunkra vállaltunk; de tisztelt ház, én elvben nem is voltam barátja annak, hogy vasúti politikánkat egészen a kamatbiztositási rendszerre fektessük. Kimondtam ezt még 1867. évi october 10. tartott beszédemben, sőt nem volt oly vállalat kezdeményezve, melynél e nézeteim érvényesítésén a ministertanácsban s a kormánykörökben folyt tanácskozmányok alkalmával egyaránt ne igyekeztem volna. KSPV. H. XAM.Ó I85. m. KÖTET. Nézetem röviden következő volt: rendelkezzék az állam nevezetes pénzerővel, melylyel a vasúthálózatnak azon főbb vonalait kiépíthesse, melyek fontosak, sürgősek s jövedelmezők, nehogy kényszerülve legyen magánvállalkozókra várni s azok föltételeit elfogadni. Engedélyezze a többi nagy forgalmi vonalakat kamatbiztositás mellett akkor, ha a föltételek kedvezők; — végre minden vidéki érdekű, vonalak épüljenek a vidék érdekeltségének hozzájarultával és segélyével, kamatbiztositás nélkül. Hogy ezen elvet a vidéki érdekű vasutakranézve kívántam érvényesíteni, a gömör-vármegyei t. képviselőkre hivatkozom, kiknek még bizonyára emlékezetében lesz, hogy ezen elvet a gömöri iparvasutaknál is igyekeztem érvényesíteni. (Fölkiáltások a jobb oldalról: Igaz! Ugy van !) Atalában mondhatom, hogy én mindenütt, még oly vonaloknál is, melyekre nézve már a törvényhozás határozott, iparkodtam az államkincstár érdekeit szigorúan megóvni: e mellett tanúskodhatnak a tisztelt ház mindazon tagjai a jobb és baloldal részéről egyiránt, kik a részletek tudomásával bírnak. (Helyeslés jobb felől.) Egyébiránt, ha nagyobb kamatbiztositási terhet róttunk az országra, mint a milyet pénzügyi ereje talán megengedett: lehet-e azzal vádolni egyeseket? Méltóztassék csak visszaemlékezni a vasutak engedélyezésének korszakára, mily átalános volt a közlekedési eszközök kiterjesztése iránti vágy ésmily élénk viszhangot talált ez a különböző pártárnyalatu sajtóban egyaránt. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Alig volt közöttünk valaki, — a tisztelt képviselő urat sem veszem ki — ki ne állott volna az átalános pressio hatása alatt. (Helyeslés jobb felől.) És mégis a kormányt teszi képviselő ur felelelőssé az erőnkön tul magunkra vállalt kamatbiztositási kötelezettségért, azt mondván, hogy e téren, vagy 5 milliót lehetett volna meggazdálkodni. Az első erdélyi , a kassa-oderbergi, a pécs-barcsi pályák, melyekért nevezetes kamatbiztositási fizetünk: a ministerium kinevezését megelőzőidőből származtak. A későbbi engedélyezéseket én nem kezdeményeztem, s ha már el volt határozva a kiépítés : a kincstár érdekeit minden körülmény közt megóvni igyekeztem. Az első vasút, melynek kamatját az országgyűlés biztosította: az alföldi vasút. Én megvallom, nem tartózkodom kimondani, hogy az alföldi vasút engedélyezését czélszerünek nem tartottam, és ha tőlem függött volna: én létesítését megakadályoztam volna; de akkoriban már meg volt kezdve ezen vasút építése; az ínséges időben történtek meg ez iránt az intézkedések, és így ennek létesítése, mint a múltnak hagyománya volt tekinthető. 32
