Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-62

18 62. országos ülés január 13. 1873. gondolkodást igényelhetnek az államtól. (Helyeslés bal felől.) Tisztelt ház ! Első tekintetre a közt, mit én kívánok és ami ezen törvényjavaslatban foglaltatik, oly lényeges különbség nem látszik, hogy szükséges lenne ezen törvényjavaslatot elvetni; sőt ugy látszik, hogy akkor, ha ezen törvényjavaslat 3-ik §-ának első pontja, mely azt mondja, hogy bizonyos szolgálati állomások kizárólagosan tartassanak fenn altisztek számára, kihagyatnék : akkor azon czél, melyet én elérni akarok, elérve lenne. De tisztelt ház! a kivitelnél ezen csekély különbség is nagy változásokat enged meg, — ha kizárólagossá biztosíttatik az altisztek számára, akkor nézetem szerint nem lehet a törvényjavaslaton oly lényeges változtatásokat tenni, akkor szükséges ezen kizárólagosságnál fogva meghagyni azt is, hogy minden ilyen állomás megüresedésénél uj és országszerte kihirdetett körözések történjenek, szükséges, hogy az altiszteknek az előjog minden tekintetben biztosíttassák, s ne csak biztosittassék, de hogy semmiféle tekintetben ne mellőztessenek, ki ne játszathassanak mások kinevezése által ezen állomások betöltésénél ; szóval, hogy azon elv, mely e 3-ik szakaszben kifejezve van, melyet én módosítani, jobban mondva kihagyni kívánok, annyira át van szőve a törvényjavaslat minden szakaszán, hogy azt egyszerű módosítás által megváltoztatni nem lehet. Ha a törvényjavaslat ugy dolgoztatnék át, mint én kívánom, akkor tisztelt ház! elég volna csak átalánosságban kihirdetni azon állomások számát és javadalmazását, elég volna előjegyezni az illető kineveztetésekre jogosultak közül azokat, akik előre jelentkeztek, körözésre semmi szükség sem volna, és így az állomások könnyen betölthetők volnának; elégséges volna az altiszteket biztositani az iránt, hogy ok nélkül, igazságtalanul nem fognak mellőztetni és hogy ha előre jelentkeztek, az állomás számukra biztosítva van. Azon indítvány szerint, melyet én itt tolmácsolok, ki lehetne fejezni azt is, hogy az illető altisztek, ha már kineveztettek, más állomásokból kinevezettekkel egyenlő jogban részesülnek, amit a ministerium — amint látszik, — nagyon gondosan kikerült, mert nem akarta kimondani, hogy azon altisztek kineveztetésök után is bizonyos különös figyelemben részesitendők; de nem akarta azt sem, hogy ezen altisztek másokkal egyenlőknek ismertessenek el; hanem rá bízta a dolog természetére, mely a gyakorlati kivitelnél nagyon eltérő magyarázatokra .» eljárásokra szolgáltathat okot. Én nagy dolognak tartom azt, t. ház! hogy az állam egyes osztályai praeferentiával láttassanak el. Az állam és egyes családok között gyakran nagy hasonlatosság van. Én tudok eseteket, hol valamely családatya *gyes gyermekét kitüntette a többi rovására; gondolván, hogy aas fogja majd családja jövőjét megalapítani, és a következés azt mutatta, hogy míg többi gyermekei ezáltal mélyen sértve, elkedvetlenedtek és köztök visszavonás támadt: addig az, akit kitüntetett, a család romlását idézte elő. Félek, hogy valamint e családatya maga tette le az egyenetlenség alapját s eszközölte családja romlását: akként a t. ház is, ha kiválólag az államnak egy osztályát tüntetvén ki, ez más osztályok elől el fogná az előhaladás útját zárni, ellenkező czélt érne el, mint amit ezzel elérni kivan. Azért kérem a tisztelt házat, méltóztassék e törvényjavaslatot mellőzni és következő indítványomat elfogadni : „A kiszolgált altisztek alkalmazásáról szóló törvényjavaslat elvetésével, utasítja a ház a ministeriumot, miszerint e törvényjavaslatot akként dolgozza át, hogy a kiszolgált altiszteknek a 75. számú törvényjavaslat 4. és 5. §-aiban elősorolt állomások betöltésénél előny adassék, más, azokra pályázó honpolgárok fölött a nélkül, hogy azok kizárólagosan lennének számukra föntartva s az ekként átdolgozott tjavaslatot a képviselőháznak mielébb terjessze be/' (Éljenzés bal felől.) Szeniczey Ödön jegyző (újra felolvassa Péchy Tamás indítványát.) Hollán Ernő : T. ház! Senki sem vonta kétségbe, — és igy az előttem szóló képviselő úrral sem leszek ellenkezésben azon állításra nézve, — hogy rendkívüli nagy fontossággal bír valamely hadseregre nézve, hogy soraiban minél nagyobb számmal legyenek a hosszasan szolgált ügyes altisztek. Ezt nem vonta kétségbe a t. képviselő ur sem, és igy fölöslegesnek tartom kiterjeszkedni mindazon körülmények elemzésére, melyek ezt bővebben indokolják. Tény — még pedig kétségen felüli — az, hogy, amely hadsereg nagyobb számban bir hosszasan kiszolgált altiszteket soraiban, okvetlenül előnyben van más hadsereg felett, mely csekélyebb számban bir ily altiszteket. Ez annyira elismert dolog, hogy a szomszédos államok közól sem tudok egyet is, mely ezen elvet elismerni, vagy a szükséges intézkedéseket megtenni elmulasztotta volna, vagy nem sietett volna a hiányokat pótolni. És igy bátran merem állítni, hogy azon intézkedés, mely a ház asztalán fekvő törvényjavaslat által czéloztatik, egyenesen hadi képességünk emelésére és/a haza védelmének biztosítására szolgál. De amint ezt kétségbe vonni nem lehet, ugy bizonyos az is, hogy mivel semmiféle altisztet a törvény nem kötelez arra, hogy a rendes törvényes határidőn tul folytassa szolgálatát, az illető csak önkényt fogja magát elhatározni erre, és ez által nyilván áldozatot hoz ; mert aki rövidebb idő után visszatér ismét családi tűzhelyéhez: az folytatja előbbi keresetmódját, é* felveheti családi összeköttetéseit^ szóval