Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-72

72. országos ülés január 24. 1873. 213 esetre világos szegénységi bizonyitványt (Felkiáltások bal felől';: Igás!) s a kormány hallgat, hallgat s marad: „vivit, imo etiam in senatum venit." A monda s a biblia szerint volt a régi hajósok közt egy babona, mely szerint azt hitték, hogy ha a tenger hallámai fellázadnak és a hajó fedélzetéről egy hajóst a tengerbe dobnak, lecsillapulnak a tenger hullámai. Tudom, tisztelt ház, hogy a hajósok, a tengerészek között ma mar e babona nem áll főn. He azt nem tudom, hogy a tisztelt kormány ad-e valamint erre a babonára ? (Élénk derültség bal felöl.) hanem azt mégis sejtem, miszerint a kormány azt képzelteti, hogy mert fellázadtak a tenger hullámai és ezért a hajó fedélzetéről a tengerbe dobták a főkormányost, a hullámok már le fognak csillapulni. (Élénk derühég bal felöl. Felkiáltások •szélső 'balról : Ez nagyon jó 1) Hanem azt kérdi Kautz Gyula t. képviselőtársam, hogy hát az ellenzék miért nem áll elő az ő javaslataival a kormányzati és pénzügyi téren ? A felelet igen egyszerű volna, ha azt mondanám : azért nem áll elő, mert ez nem a mi feladatunk ; (Helyeslés bal felöl) azonban én nem azt mondom. Én azt mondom tisztelt ház, hogy az ellenzék számtalan formulázott javaslatot terjesztett elő itt a házban és pedig ugy a pénzügyi, mint más reformokra nézve. Rámutathatok e részben a költségvetések tárgyalásaira, nincs ezekben egyetlen egy nevezetes pont, melynél az ellenzék ne tett volna javaslatokat, ne adott volna a kormánynak uj-mutatást. (Igaz! ugy van ! bal felől.) Utalom Kautz Gyula képviselőtársamat arra, hogy mi az adókatasztert, az adóreformokat nem csak átalánosságban, de a főelvek jelzésével is követeltük ; (Igás! Ugy van! bal felől) azonban az igen tisztelt kormány tagjai — mint a strucz madarak — homokba rejtették fejőket, kicsinyelték javaslatainkat és nevették azon veszélyt, azon calauiitást, melyre mi több év folytán rámutattunk. És önök, uraim, ott a túlsó oldalon, minden javaslatot, mely ezen részről jött, főleg hogy ha azon javaslat nagyobb fontosságú gyökeres reformot tartalmazott, perhorrescaltak; (Igaz ! Ugy van bal felől) mert remegtek el kormány lételeért és attól tartottak, hogy minden javaslat, mely innen keletkezik, ha elfogadtatnék, a kormánynak talán életébe kerülne. Azonban terjesztett-e elő az igen tisztelt ministerelnök ur olyan javaslatot, a milyet, Kautz képviselő tőlünk kivánt ? Az igen tisztelt ministerelnök ur ígérte nekünk, hogy legközelebb a büntető törvénykönyv, a kereskedelmi, erdészeti, részvénytársaságokról szóló és több más törvényjavaslatot a ház elé fogja terjeszteni. Az igéret teljesítését elvárva, ezen javaslatokról még nem nyilatkozhatom, mert hiszem .azok a jövő zenéjének még csak nyitányát sem képezik. Hanem a ministerelnök ur szólott megtakarításokról is; tűnődött, hogy a sulyegyent miként lehetne helyreállítani. Azt monda, megtakarítás nem eszközölhető sem a közös kiadásoknál, sem a nyugdijaknál, a központi kormányzatnál, a hivatalnokoknál, a beruházásoknál; mert, úgymond, ha néhány ezret meggazdálkodunk az egyik oldalon, néhányszázezreket fog kelleni kiadnunk a másik oldalon, szóval ott végződik okoskodása, hogy mit a réven megnyertünk, ki kell azt adnunk a vámon, tehát a végeredményben odajutott, hova a pénzügyi bizottság t. i. ezen sulyegyent vagy kölcsönnel, vagy adófelemeléssel vagy mind kettővel lehet elérni. (Mozgás jobb felől. Halljuk!) Én sem egyik, sem másikról nem kívánok szólani e helyen, mert mindkét pontra nézve határozni kell a tisztelt háznak, midőn ezen javaslatok külön-külön fognak tárgyalás alá kerülni; most csak megjegyzem, hogy én az igen tisztelt ministerelnök urnák egész beszédéből, pedig feszült figyelemmel hallgattam rá, sőt még el is olvastam azt, nem tudtam kivenni, hogy az igen tisztelt ministerelnök ur hajlandó és kész volna az eddigelé követett kormányzati és pénzügyi politikától eltérőleg egy uj, egy jó, gyökeresebb reform útjára lépni; (Fölkiáltások bal felől: Igazi) és mert azt nem tudtam beszédéből kivenni, ugy vagyok meggyőződve, hogy a kormány még jelenleg sincs elszánva arra, hogy egy gyökeresebb, hazánk anyagi és szellemi érdekeinek megfelelő rendszeres kormányzati s pénzügyi politikát kövessen, a mi benünket alkalmasint arra fog kényszeríteni, hogy a pénzügyi bizottság jelentésénél egyszerűen ne állapodjunk meg. Mindemellett a tisztelt ministerelnök urnák egy állítására kénytelen vagyok válaszolni, bár nem szívesen teszem ezt, mert föltettem magamban, hogy a közös ügyekről ez alkalommal nem szólok, — a mint hogy a kormány tapasztalta is, hogy a költségvetés jelen tárgyalása alkalmával erre nézve ez oldalról egy szó sem emelkedett. A ministerelnök ur azonban provocal bennünket és így nem szabad hogy a válaszszul adósok maradjunk. (Halljuk!) Azt mondotta igen tisztelt ministerelnök ur, hogy a közös kiadások terén sem lehet meggazdálkodást tenni, különösen utalt a közös hadseregre és azt mondotta, hogy ha önállólag kezeinők a mi hadseregünket: az nekünk tán többe kerülne. Elmondhatnám, ha helyén látnám itt a dolog tüzetes tárgyalásába bocsátkozni, hogy ez esetben a kiadásoknak egy jelentékeny része visszafolyna a nemzet zsebébe, ha a felszerelés, felfegyverzés, ellátás Magyarország által teljesíttetnék. (Helyeslés bal felől.) Elmondhatnám mindazt, a mi részünkről e tárgyban számtalanszor elmondatott; azonban csak annyit mondok az igen tisztelt ministerelnök urnák: ám próbáljuk meg ! De ezen kívül apellálok még a ministerelnök ur legjobb tudomására is, a mely sze-