Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.
Ülésnapok - 1872-71
200 71. országos ülés január 23. 1873. vállalt költsőnökkel előteremteni: annyira nem szabad kölcsönből fedezni azon kiadásokat, melyek az állam folyó szükségletét képezik, az állam szervezett functióinak minden irányban rendben tartására szükségesek. Tökéletesen egyetértek a pénzügyi bizottság ezen nézetével és osztozom [azon nézetében is, melyet másutt előad, valahol, hogy a rendkívüli kiadásokra szükséges kölcsönökhöz és olyanokhoz, a melyek bár később gyümölcsözni fognak, óvatosan kell nyúlni; de ezen óvatosságot én részemről a szó teljes és tág értelmében veszem; óvatosnak kell lennünk nemcsak annyiban, hogy figyeljünk és ügyeljünk arra, hogy mire adjuk ki a pénzt; de óvatosak legyünk azon tekintetben is, hogy minő kiadásokat kívánunk halasztani és minőket halaszthatunk kár nélkül; mert a beruházások közt bizonyosan vannak olyanok, melyek ma könnyebben eszközölhetők és gyümölcsözni fognak, később pedig vagy épen nem, vagy roppant áldozatokkal lesznek csak létesíthetők. Az imént említettem, hogy darabos vasút hálózatunk kiépítést és kiegészítést kíván, de, hogy a megkezdett építkezéseket inkább hagyjuk csak azért, hogy kölcsönökhöz vagy egyéb kiadásokhoz ne forduljunk : ily óvatosságot, ugy hiszem sem a pénzügyi bizottság, sem a tisztelt háznak bármely tagja nem ajánlüat. Ha szabad nagyobb dolgokkal kisebbeket is összehasonlítani, — vannak olyanok, mint az imént mondám, — a mik ma könnyen, de rövid idő múlva talán épen nem, vagy csak óriási áldozatok árán létesíthetők. Vegyük csak a pesti sugárutat és a koraiakat. (Halljuk l) Némely képviselő uraknak szintén kedvencz themája ez. mely nagyon alkalmas a gúnyos megjegyzésekre. Igen szépen hangzik in abstracto, hogy az ország megszavazott 24,000.000-ót arra, hogy Pesten paloták emeltessenek, s széles utczák készíttessenek akkor, mikor az ország legnagyobb részében az utas a sárban megfeneklik; akkor, midőn vannak az országban vidékek, hol a lakosság 90°/ 0-a olvasni nem tud, hol a népesség legnagyobb része rozzant kunyhókban lakik, stb. Igen szépen ki lehet ezt díszíteni és előadni. De bocsánatot kérek, ugy hiszem, abban, hogy az ország fővárosát nagygyá, széppé és lakályossá kell tenni : nincs közöttünk nézetkülömbség; csak azon tekintetben lehetett volna különvélemény; vajon megtegyük-e ezt ma, és halasszuk el a többit holnapra, vagy pedig tegyük meg a többit ma, és halaszszuk el ezt. Erre nézve én azt mondom a tisztelt képviselő uraknak, hogy ha ezt nem csináljuk meg ma, nem csinálhatjuk meg többé soha. (Csernátony Lajos : Igaz!) Ez oly dolog, mint mikor például egy birtokos akkor, mikor kezd gazdálkodni, és meglehetősen szerény viszonyok közt kezdi gazdálkodását, azon helyzetbe jön, hogy egyik szomszédja csőd alá kerülvén, ennek telkét, mely az övét igen szépen kikerekítené, olcsó áron megveheti. Helyesen cselekednék-e azon gazda, hogy — ha máskép nem, inkább adósság utján szerezné meg a szomszéd telket, mely az övét kikerekítené, mintha ki" siklani hagyná kezéből a jó vételt, a mely talán később, midőn volna tehetsége azt saját erejéből megvenni, már semmi áron sem kapható, mivel fix kézben van. (Helyeslés.) Körülbelül van hasonlatosság ezen példa és a sugárút közt, mert méltóztassanak elhinni, hogyha beépíttetik a körút és sugárút: 10 esztendő múlva semmi áron sem lehetett volna azon telkeket megvásárolni. (Helyeslés és mozgás.) Mondok még egy példát, (Halljuk!) mely fölött hosszas vita folyt a pénzügyi bizottságban és e házban. Mint kereskedelmi minister indítványoztam egy 7000 ( ]-öles telek megvásárlását az állatgyógyintézet számára. Nem állítom, hogy ez az országnak oly sürgős szükséglete volt, melynél sürgősebb nincs, hanem azt mondom, hogy ha akkor azon telket meg nem veszszük ölenkint 21 írtjával: három esztendő múlva ily nagy telket a városhoz ily közel semmi de semmi áron sem kaphattunk volna. (Helyeslés jobb felől.) Összevonva okoskodásomat azt kívánom jelezni. hogy igenis óvatosságot kívánok magam is a rendkívüli kiadásokban; de óvatosságot oly értelemben, hogy ne halaszszunk el oly beruházásokat, melyek ma még lehetségesek és gyümölcsözők; de melyeket, ha ma meg nem teszünk : egy pár év múlva nem lesz lehetséges létesíteni. (Helyeslés jobb felől.) Kínálkozik egy harmadik módja a kiadások fedezésének, és ez az államvagyon eladása. E tekintetben is teljesen osztozom a pénzügyi bizottság nézetében, mely nem véli elérkezettnek az időt arra, hogy az ingatlan államvagyon legnagyobb részét képező jószágtestek ma már eladassanak, és nemcsak azért nem, mert hiszem, hogy értékök legközelebbi időben tetemesen szaporodni fog ; hanem azért sem, mert okultam más államok tapasztalatain, melyek egy vagy más alkalommal eladván államvagyonukat: igen rövid idő múlva sem államvagyonuk sem pénzök nem volt. (Élénk helyeslés.) Jó lenne az államvagyont fentartani későbbi időre, midőn talán még nehezebb körülmények közé jutunk. De igenis eladandónak vélem magam is, mint a pénzügyi bizottság előadója, és amint Feszt Imre képviselő ur is monda, s amint a pénzügyminister ur is előadta, több oly apró parcellát, melyek az államra nézve hasznot nem hajtanak; továbbá az oly industrialis vállalatokat, melyek a privát emberek