Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-71

198 71. országos ülés január 23. 1873. lasztott delegatio azokat megszavazta, a felelősség minden esetre a kormányt és a jobboldalt is illeti. Évenként megujithatik a vád, hogy a közös kiadá­sok fölemésztik az ország jövedelmeinek nagy ré­szét, és ennélfogva az ország valódi és többi szükség­leteire nem marad elég. Erre a rendes válasz ezen oldalról az, hogy a közös kiadások — nem szá­mítom ide az adósságokat, mert hisz ez befejezett tény; — hanem hogyha a többi kiadások, a diplo­matiáé, a hadi költségek, nem közösen viseltetnének, akkor sokkal nagyobbak volnának ezen kiadásaink. (Élénk helyeslés jobb felöl. Felkiáltások: Ugy van\) Erre nézve Helfy tisztelt képviselő ur a debatte elején azt jegyezte meg, hogy ha mi e kiadásokat nem közösen viselnök, hogyha nem szeretnénk mint nagy hatalom szerepelni: akkor diplomatiánkat és honvédségünket berendezhetnök amúgy, szerényen akként, hogy költségeiket tetemesen leszállithatnók. Ezzel szemben engedje meg a tisztelt képviselő ur, hogy nyilvánítsam ama megingathatlan meggyő­ződésemet, (Halljuk! Halljuk l) hogy az osztrák-ma­gyar birodalom két államának létele és leteli jogo­sultsága csak addig tart: mig képes lesz léteiét önerejéből megvédeni; (Élénk helyeslés jobb felől.) azon órában, a melyben Európa államaiban meginog a bizodalom az iránt, hogy ezen két egyesitett ál­lam, mint nagyhatalom képes fönállani: azon órában meg­inognak annak alapjai és bekövetkezik az összeroskadás, mely után lehet azon terület, melyet most büszkén Ma­gyarországnak nevezünk, virágzó, dus és gazdag, lehet­nek lakosai boldogok és szabadok, de Magyaror­szág nem lesz! (Hosszas, élénk helyeslés jobb felöl. Ellenmondás a szélső bal felől. Madarász József közbekiált: Csak akkor lesz boldog! Mozgás.) Ennélfogva azt hiszem, hogy honvédelmünkre fordított költségeinket, beleértem a közös hadse­reget és honvédsereget is, valami tetemesen apasztani nem mi tőlünk függ; hogy akkor, midőn szomszé­daink és egész Európa folyvást óriási mértékben növelik védelmi és támadási képességöket, mi e té­ren hátrább nem maradhatunk, (Helyeslés jobb fe­lől.) ha csak nem akarjuk magunkat ámítani azon álmokkal, hogy megtámadtatván valamikor, ugy mint őseink, körül hordoztatjuk a véres kardot, lóra ülünk mindnyájan és kiűzzük az ellenséget. (Mada­rász József: Csak ugy mint 1848-ban! Helyeslés a szélső bal felől. Halljukl Halljuk! jobb felöl.) Igen, de mi volt a vége? Itt, tehát, valami tetemes megtakarításra legalább egyelőre nem igen lehet reményünk. (Ugy van ! jobb felől.) Igen kedvencz tárgy a képviselő ház előtt, de átalában is a központi igazgatásnak drágasága, a hivatalnokok nagy mennyisége, (Halljuk! halljuk] hal felől.) a complicált rendszer; összehasonlítások történnek a mai és az 1848 előtti közigazgatás és a kettőnek személyzete között, összehasonlítások tör­ténnek Magyarország és Ausztria között; de elfe­lejtik, kik ez összehasonlításokat teszik, hogy 1848. előtt alig fele, vagy talán nem is fele azon teen­dőknek volt a magyar kormány kezében, a mik ma vannak, (Helyeslés jobb felöl.) és elfelejtik azt, hogy mennél fejlettebb, mennél miveltebb, mennél gazda­gabb valamely ország: annál inkább szaporodnak a központi igazgatás teendői, annál inkább complica­lódik a rendszer (Helyeslés jobb felől.) és midőn Ausztriát összehasonlítják Magyarországgal: elfele­dik, hogy ott a központi kormányzat, azaz a mi­nisterium mellett, vagy inkább annak alatta, hanem csalódom 16 helytartóság vau, mely több, mint %-át végzi azon teendőknek, a melyek itt a ma­gyar ministeriumra nehezülnek; (Helyeslés jobb fe­lől.) elfelejtik azt, hogy oly államban, mely egé­szen újból alakul, mely mindenben kezdő, nemcsak a teendőknek tömege sokkal nagyobb, mint másutt, (Helyeslés jobb felöl.) hanem az egyének is, kik azokkal foglalkoznak, nélkülözik a tapasztalatot, a gyakorlottságot és ennélfogva nem méltányos azon vád — átalában véve mondom, — hogy a köz­igazgatás nálunk túlságosan sok költségbe kerül, (Igaz! Ugy van! jobb felől. Ellenmondás bal felől.) Azt mondják, hogy a hivatalnokok száma túl­ságosan nagy és hogy apasztható. Hallottam egyik másik képviselő úrtól — talán még itt a házban is — említtetni, hogy a nap minden óráiban lehet hivatalnokokat sétálni látni a váczi utczán; (Ugy vanl bal felől.) mig egy másik képviselő ur ismét azt mondja, hogy magától hivatalnoktól hallotta, hogy neki nincs dolga és hogy a jelenlegi hivatal­nokok fele is elvégezhetné az ügyeket. Meglehet, hogy vannak ilyen dologtalan hivatalnokok; és ha vannak, én is meg vagyok győződve : ministertár­saim az ilyeneket tűrni nem fogják; (Felkiáltás hal felől: Elvárjukl) de tisztelet, tisztelt ház, azon sze­rény és munkás hivatalnokoknak, kik hangya mun­kát végeznek, kiknek sem dicsekvéseit, sem pana­szait nem hallják önök, (Élénk helyeslés jobb felől.) de a kiknek tevékenysége nélkül az állam kerekei megállanának. Nagyon lábra kapott a tisztviselőkről lenézőleg és kicsinylőleg szólani; pedig legyenek meggyőződve, tisztelt uraim, hogy ezen modor már is megtermetté keserű gyümölcseit. (Igazi Ugy vanl jobb felöl.) Az állam fizetésben nem concurrálhat ma­gántársulatokkal és igy látjuk, hogy fájdalom, az állam legképzettebb, leghasznavehetőbb tisztviselői már is tömegesen hagyják el az államszolgálatot, menvén oda, hol nagyobb fizetést kapnak, s ha még a tiszteletet, becsülést, a méltánylást is megtagad­juk tőlük: nagyon félek, hogy az állam csak olyan hivatalnokokra fog szert tehetni, kiknek számára más pálya nem nyilik. (Élénk helyeslés jobb felől.) Bocsánatot kérve ezen eltérésért folytatom be­szédemet. (Halljukl halljukl)

Next

/
Oldalképek
Tartalom